Öt kenyerünk volt s két halunk, most több ezer embernek adunk enni – Élmények a NEK családi napjáról

Ugyan a Forráspont rendezvényt tegnap este tartották a Papp László Budapest Sportarénában, de ma mintha az folytatódott volna a Margitszigeten, csak más értelemben. A napsütés, a hőség gondoskodott arról, hogy fizikailag szinte „forrásponton” legyünk; a Magyar Katolikus Egyház gazdagsága, a családok együttléte, a nem várt és régen látott ismerősökkel való találkozások pedig lelkileg hevítették fel a családi nap résztvevőit. Ünnep volt a szigeten, amilyen még nem volt ott soha.

A Nagyszínpadon és a Kamaraszínpadon egymás után léptek fel ismert együttesek és előadók; hogy csak néhányat említsünk: Szalóki Ági, a Kaláka együttes, Berecz András, a Misztrál együttes, Bérczesi Robi, Bolyki Balázs és a B4, Sillye Jenő, Lackfi János, az Irish Coffee zenekar, az Eucharist, Csókay András, de még hosszan sorolhatnám… Hetven kiállítósátorban várták közösségek, szerzetesrendek, egyházi szervezetek a családokat felnőtteknek és gyerekeknek is szánt programokkal.

A Családok Jézusban Közösség magyarországi vezetője a Gorove házaspár. Kriszta elmondta, nemcsak a több éves szervezés, hanem az életük összes gyümölcse beért most. Az Isten szőlőjében nagyon sok emberrel volt kapcsolatuk, akik itt, a rendezvényen szembejönnek velük. László úgy fogalmazott:

öt kenyerünk volt és két halunk, és most több mint ötezer embert etetünk. Amikor felajánlottuk, hogy a CSJK szervezne egy családi napot a kongresszus idején, nem gondoltuk, hogy ez lesz belőle.”

A beszélgetősátorban rengetegen gyűltek össze, messze a sátron túl is sorakoztak az érdeklődők, és ez igaz volt minden más programra is. Hasznos tanácsokat kaphattunk ahhoz, hogy a mindennapokban hogyan tudnánk úgy élni, hogy jobban megvalósítsuk a teremtett világ védelmét. Ugyanitt bemutatkozott a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkára is. Az eszmecsere végén elhangzott:

a roma szót betűszóként is értelmezhetnénk, akár így: „reményteli országban mindenki ajándék”.

Dobszay Benedek ferences szerzetes kérdésünkre elmondta, hogy a rendezvénynek az is a célja, hogy a kongresszus üzenetét közel vigye az emberekhez. „Ferencesként külön örülök, hogy egy olyan közösség az egyik főszervező, mely az Országúti Ferences Plébániához kötődik: a Családok Jézusban Közösség.”

A párkapcsolatokról Guba Juditot és Imrét, valamint Gorove Krisztát és Lászlót kérdezte Martí Zoltán a beszélgetősátorban. Kiemelték, hogy számos olyan program van, amely segíti a házaspárokat, például az „Ölelj át!” elnevezésű. Nagyon fontos, hogy tegyünk a kapcsolatunkért rászánt idővel, jó kommunikációval.

A szerelemben nem kell, hogy okos legyél, gazdag vagy vicces, elég, ha jelen vagy.”

Mivel e szeptember 11-e a huszadik évfordulója a World Trade Center elleni támadásnak, ennek kapcsán Kiss Ulrich jezsuita atyával és Sayfo Omarral, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatójával Berecz Péter beszélgetett Kereszténység versus iszlám címmel. Valóban a vallások összecsapásáról van szó, civilizációk harcáról? Lehet-e békésen egymás mellett élni? Keresztény szempontból missziós területnek tekintjük-e a muszlimok világát? – hangzottak el a kérdések. Az eszmecsere fő üzenete az volt:

az iszlám is sokszínű világ, hasonlóan a kereszténységhez, a szélsőségesek ennek egy kisebb szeletét képezik. Van értelme a kölcsönös párbeszédnek.

A kiállítósátrak egyikében az államfő felesége, Herczegh Anita is jelen volt a Regőczi István Alapítvány részéről, melyet férjével közösen a koronavírus-járvány árváinak megsegítésére hoztak létre. Kérdésünkre elmondta, hogy nagy az érdeklődés, sokan szeretnék az alapítványt támogatni, konkrét felajánlás is érkezett. A szigetre látogatók kifejezték örömüket a kezdeményezés miatt, közülük sokan ismerték is Regőczi atyát. Áder János felesége beszámolt arról is, hogy a közel ezer érintett gyermek felével már felvették a kapcsolatot. Gyermekenként 200 ezer forintot juttattak az alapítványon keresztül egyszeri segélyként, de most dolgozzák ki azt a rendszert, amellyel havi rendszerességgel tudják őket támogatni.

A nagyszínpadon Lackfi János előadásában megosztotta a gyerekei és unokái által szerzett tapasztalatán túl azt is, hogy az írásban hogyan van Isten jelen. A Jóéjtpuszik sorozat szövegei sokszor szemlélődő imában születnek. „Jó a Jóistennel együtt dolgozni, mert biztosan százszor jobb verseket tudna írni, mégis hagyja, hogy én írjam.”

Csókay András a Kamaraszínpadon őszintén beszélt házasságáról Altay Daniellával. Elmondta, elköteleződés és szenvedély kell a szerelemhez, de mindez nem elég az örök lángoláshoz. „A szenvedély akkor marad meg, ha a másikban mindennap felfedezem Krisztus arcát. Ha Jézus Krisztussal állandó, mély párbeszédben vagyok, akkor mindig tüzes szerelemmel tudom a másikat szeretni.”

A szerzetesek is beszámoltak a hivatásgondozásukról, közösségi életükről a beszélgetősátorban. A missziós sátorban a verbita tartományfőnök, Tete Remis SVD mondta el, milyen jó látni, hogy élő az Egyház Magyarországon. Tizenkét országból jöttek hazánkba verbita szerzetesek és papok, minden földrészről, Dél-Amerikából, Ázsiából és Afrikából is. A kispapjaik, szerzeteseik közül néhányan énekeltek, gitároztak félig-meddig még törve a magyar nyelvet. A szigetre rengeteg szerzetes, szerzetesnő, tartományfőnök és pap látogatott ki, élmény volt a velük való találkozás.

A gyerekek mindeközben remekül érezték magukat a rendezényen, volt, aki ugrálóvárban hancúrozott, szabadulószobából kereste a kiutat, mások legóztak, kézműveskedtek, játszottak, sportoltak.

A dicsőítő zene egyre lelkesebben szólt a Nagyszínpadról, mind többen kapcsolódtak be az éneklésbe. A rendezvény vége felé az 1938-as kongresszus himnuszának egy feldolgozása, majd a Sillye Jenő tiszteletére előadott Múlnak az évek kezdetű dal már szinte himnuszként hangzott el.

Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, s egy boldogabb világról álmodunk”… Igen, ez a szigeten ma meg is valósult.

A rendezvény záróünnepélyén Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter hangsúlyozta: a család megtartó szeretetközösség, ahova születünk, és ahonnan szeretnénk eltávozni a földi világból. Magyarország a család védőbástyája Európa-szerte és világszerte. A mai rendezvény az élő cáfolata annak a szólamnak, hogy a hagyományos családoknak már nincsen létjogosultsága. „Önökért kell dolgoznunk, de nemcsak a magyar kormánynak, hanem minden döntéshozónak. Önök jelentik számunkra a jövőt – fogalmazott a miniszterasszony. – Itt vagyunk, hogy dicsőítsük az Urat, és köszönetet mondjunk azért, hogy lehet szerető családunk.”

Mivel a családi nap a KATTÁRS rendezvénye is volt, a jövő évi rendezvény helyszínét Veres András, az Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke hirdette ki. Kifejezte örömét a mai nap sikere láttán. „A KATTÁRS-at azzal a szándékkal indítottuk útjára, hogy rávilágítsunk arra, hogy az élet minden területén ott van az Egyház, hiszen a hit nekünk nem egy ideológia, hanem a mindennapi élet. A mai napon is ez a szándék vezérelt minket kifejezetten a családokra koncentrálva. Bízom benne, hogy mindenki örömmel, lelkesedéssel jön a következő találkozóra is” – fogalmazta meg reményét a főpásztor.

A püspöki konferencia döntése alapján a következő évi rendezvény Szegeden lesz.

Az MKPK elnöke átadta Az Egyház társadalmi tanításának konpendiumát Serfőző Leventének, a Szeged-Csanád Egyházmegye oktatási helynökének.

A rendezvény végén a színpad bal oldaláról indultak a családok a Kossuth térre a zászlót és a keresztet követve, több száz méteres menetben. „Amiről álmodtunk, amit reméltünk, az mind megvalósult. Hálásak vagyunk, hogy ennek részesei lehettünk, hogy az emberek boldogok, és vállalják, hogy a hit összetart minket” – mondta a Liszka házaspár, az esemény egyik főszervezője a családi napról elvonuló tömeg láttán hálatelt szívvel.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír