Ötszáz év óta először vesz részt katolikus főpap a koronázáson Nagy-Britanniában

Vincent Nichols bíboros lesz az első katolikus főpásztor, aki az angol reformáció óta hivatalosan is részt vesz egy brit uralkodó koronázásán, amikor május 6-án a Westminster-apátságban megáldja III. Károly királyt. Az eseménynek szemtanúja lesz a Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár által vezetett pápai delegáció; közel 500 év óta ez lesz az első szentszéki képviselet, amely a Westminster-apátságban részt vesz egy brit uralkodó megkoronázásán.

Nichols bíboros a The Tablet katolikus hetilapnak elmondta, hogy a koronázás az ökumenikus kapcsolatok számára „figyelemre méltó pillanat”. Felidézte, hogy 1953-ban fiatal fiúként még álmában sem gondolta volna, hogy belép egy nem katolikus templomba.

Ezen a szombaton a westminsteri érsek nemcsak hogy belép az apátságba, hanem még áldást is ad az újonnan megkoronázott királyra. Így

ő lesz az első katolikus főpap, aki aktív szerepet játszik egy brit uralkodó koronázásán azóta, hogy Stephen Gardiner püspök 1553-ban Mária királynő fejére helyezte a koronát.

A koronázáson részt vevő katolikus főpapok között lesz Eamon Martin armagh-i érsek, egész Írország prímása; Hugh Gilbert aberdeeni püspök, a skót püspöki konferencia elnöke és Mark O’Toole cardiffi érsek. Történelmet írnak majd akkor is, amikor Parolin bíboros az újonnan kinevezett nagy-britanniai apostoli nunciussal, Miguel Maury Buendía érsekkel együtt helyet foglal az apátságban a koronázási ünnepségen. Mindketten Ferenc pápát képviselik ezen az eseményen.

Diarmuid MacCulloch professzor, az Oxfordi Egyetem emeritus egyháztörténész professzora elmondta, hogy utoljára valószínűleg 1543-ban vett részt bíboros Nagy-Britanniában koronázáson, amikor David Beaton skót kardinális elnökölt a csecsemő Mária skót királynő megkoronázásán. Christopher John Trott, az Egyesült Királyság szentszéki nagykövete szerint pápai képviselet utoljára I. Mária koronázásakor volt jelen, aki sikertelenül próbálta visszafordítani a reformációt és visszatéríteni Angliát a katolicizmushoz.

A szentszéki delegáció jelenléte az apátságban változást jelent II. Erzsébet királynő 1953-as koronázásához képest, amikor a pápai küldöttség tagjai tanúi voltak az apátságba tartó és onnan induló körmenetnek, de nem léptek be a templomba. Bernard Griffin bíboros, Westminster akkori érseke nem vett részt a szertartáson, és nem állt az apátság előtt. A koronázás előestéjén azonban misét mondott a királynőért a Westminster-székesegyházban. Abban az időben a katolikusok nem vehettek részt nem katolikus szertartásokon a templomokban. Néhány kivételt azonban engedélyeztek, többek között a koronázás ceremóniájában részt vevő katolikusok, például Norfolk hercege számára. A hivatalos tilalmat az ökumenikus erőfeszítéseknek és a II. Vatikáni Zsinat reformjainak köszönhetően a következő évtizedekben feloldották. Ezeket a változásokat a Szentszék 1993-as Ökumenikus Direktóriumában kodifikálták.

A 77 éves Vincent Nichols elmondta: „Emlékszem 1953-ra, a legutóbbi koronázásra, amikor először néztem televíziót. Emlékszem, hogy egy bögrét és egy tábla csokoládét kaptam, amit a gyerekeknek osztogattak. De akkoriban álmunkban sem gondoltuk volna, hogy belépünk egy olyan templomba, amely nem katolikus.” A westminsteri érsek a katolikus részvételt a koronázási ünnepségen úgy értékelte: ez egy „újbóli találkozás”. Rámutatott: a koronázási szertartás 500 évig katolikus volt, majd 400 éve protestáns ceremónia. A szertartás, amely magában foglalja az Eucharisztia ünneplését, számos olyan imát tartalmaz, amelyet a katolikusok is ismernek. A Gloria William Byrd tizenhatodik századi Négyszólamú miséjéből származik, amelyet a reneszánsz katolikus zeneszerző az újonnan alapított anglikán egyházba való belépést megtagadók számára írt. „A katolikus részvétel nem újdonság – mutatott rá Nichols bíboros. – De radikális, mert egy olyan dolog megújítása, ami oly sokáig szét volt szakítva.

Ez kölcsönös ökumenizmus, az ajándékok cseréje.”

Mindazonáltal a brit uralkodó koronázása az anglikán egyház (Church of England) szertartása, amelynek során a király fogadalmat tesz a „protestáns vallás” fenntartására és „a protestáns trónutódlás biztosítására”. Továbbra is törvény tiltja, hogy katolikus legyen az Egyesült Királyság uralkodója. Bár a bíboros elismerte, hogy a „történelmi szavak élesek”, hangsúlyozta, hogy a király „teljes szívvel elfogadott alkotmányos kötelességét kortárs nemzetünk tágabb kontextusába helyezi”. Egy új imával is kiegészítették a szertartást, amelyet nem sokkal az után mond el a király, hogy leteszi a protestáns esküket. Ebben az imában Károly azért imádkozik majd, hogy „legyen áldás [Isten] minden gyermeke számára, felekezeti hovatartozástól és meggyőződéstől függetlenül”.

A szertartás követi a történelmi hagyományokat, ugyanakkor számos módon kiegészíti azokat – mondta a bíboros. Az ő áldása egy „meglehetősen központi pillanatban” történik majd, közvetlenül az után, hogy a koronát a király fejére helyezték. A bíboros a canterburyi és yorki érsekkel és más felekezetek vezetőivel együtt ad egyéni áldást, „az ökumenikus kapcsolatokban elért fejlődésnek köszönhetően... most először osztoznak ezen áldás átadásában az ország keresztény vezetői”. Nichols bíboros kiemelte: a király „a legnagyobb tiszteletben tartja a Katolikus Egyházat”. Amikor utoljára látta a királyt, Károly azt kérte tőle: „Kérem, adja át jókívánságaimat a pápának”, és amikor a bíboros találkozik a pápával, a Szentatya is mindig üdvözletét küldi a királynak.

Ferenc pápa jó kapcsolatot ápol a brit királyi családdal. 2014-ben a királynővel találkozott, 2017-ben, majd 2019-ben pedig a leendő királlyal, amikor az akkori walesi herceg Rómába érkezett John Henry Newman szentté avatására. Hamarosan újabb találkozó várható III. Károly király és Ferenc pápa között.

Egy másik jelentős ökumenikus gesztusként Ferenc pápa a Szent Kereszt ereklyéit adományozta Károly királynak a walesi egyház centenáriuma alkalmából. Az ereklyéket egy körmeneti kereszt tartalmazza, amelyet a koronázáson használni fognak.

Nichols bíboros azt mondta, a monarchia „a stabilitás középpontját” jelenti, és létfontosságú ez a folyamat, amely biztosítja a zökkenőmentes átmenetet Erzsébet királynőtől Károly királyig. „Ha ez nincs meg, akkor mindig fennáll annak a lehetősége, hogy ezt a vákuumot erőszakkal töltik ki. Ezért számomra ez nagyon is része a stabilitásnak és a folyamatosságnak [az országban].” Hangsúlyozta annak a fontosságát is, hogy a monarchia alkotmányos szerepe „bizonyos értelemben a demokráciának alá van rendelve, és nem fölötte áll”.

Az Angol Királyság és a Szentszék kapcsolatát VIII. Henrik szakította meg 1534-ben, amikor az anglikán egyház élére helyezte magát. A korszak vallási konfliktusa katolikus és protestáns vértanúkat egyaránt követelt, a pápa és a brit uralkodó évszázadokon át szemben álltak egymással. A brit katolikusok hosszú éveken át üldöztetésnek, diszkriminációnak és ellenségeskedésnek voltak kitéve. „Mindig lesznek ellenséges csoportok” – fogalmazott Nichols bíboros, azonban a koronázás egy újabb jelentős pillanat, amely azt hangsúlyozza, hogy a katolikusok teljesen beilleszkedtek a brit társadalomba – tette hozzá. Az első pápai küldöttség 1902-ben járt Londonban a VII. Eduárd koronázása alkalmából, míg az Egyesült Királyság és a Szentszék közötti teljes körű diplomáciai kapcsolat 1982-ben állt  helyre. II. Erzsébet királynő uralkodása alatt jelentős erőfeszítéseket tett a katolikusok és anglikánok közötti szakadék áthidalására, és élete során öt pápával találkozott.

Fordította: Hollósi Judit

Forrás: The Tablet

Fotó: Vatican News; Wikipédia

Magyar Kurír