Ötszáz éves a nógrádszakáli nagyharang

A templom nagyharangja öntött, bronz, nagyjából 450 kg-os, 91 cm az alsó átmérője. Magyarország egyik legrégibb, használatban lévő templomi harangja. A Kulturális Örökség Igazgatóság 1999-ben védetté nyilvánította. Felső pártázatán ismétlődő, gót betűs körfelirata: „O REX GLORIE VENI CUM PACE”, magyarul: „Oh, Dicsőség Királya, jöjj el békével”. Füles koronáját 1925-ben lefűrészelték, tárcsás koronával helyettesítették. A hagyomány szerint a harangot a török elől az Ipolyba rejtették.

Magyarországon a harangok már a keresztény térítőpapok idejében elterjedtek. A harang szava irányította a mindennapi életet. Harangoztak reggel, este, misék/istentiszteletek alkalmával, halálesetkor, egyházi és világi méltóságok érkezésekor. Harangszó köszöntötte a győztes csatából hazatérőket és harangszó figyelmeztetett a közelgő ellenségre vagy tűzvészre.

Magyarország harangjainak adatait a II. világháború után Patay Pál régész kezdte el összegyűjteni, ő az 1710-es évekig öntött harangokat kutatta elsősorban. A 1950-es években a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársaként leletfeltárásra hívták Nógrádszakálba, ahol a falubeliek hívták fel a figyelmét a mohácsi vész előtt öntött harangra, amit maguk is számon tartottak, mint régiséget. Kutatásait többek között a Régi harangok című kötetben tárta a nyilvánosság elé.

Forrás: magyarharangok.hu, Galics Zsolt / Váci Egyházmegye

Fotók: Temesszentandrási Kristóf és Bajkó Ferenc

Magyar Kurír