Ott kell maradnunk a pusztában, hogy Isten cselekedjen – Kardos Csongor OFM a pálferis lelkinapon

A ferences szerzetes pap előadása első felében azt helyezte fókuszba, hogy az Egyház nagyböjtben kivisz minket a pusztába, hogy az ottani csendben Isten a szívünkre beszélhessen.

Mielőtt kimennénk az ígéret földjére, időt kell töltenünk a sivatagban, ami elsősorban nem egy valódi hely, hanem a szív helye.

Ha ezt megtesszük, akkor szembe tudunk nézni önmagunkkal, a démonainkkal, megtapasztva a kicsinységünket közel tudunk kerülni Istenhez. Ennek hiányában nem jutunk el az ígéret földjére, vagy nem értékeljük azt kellőképpen – világított rá.

Jézus velünk van a pusztai élethelyzetünkben

Bizonyos élethelyzetekben, például életszakaszváltáskor magunktól is ott találjuk magunkat a pusztában, de az Egyház is időről időre kivezet minket a pusztaságba, ahogy Jézus is cselekedte. Vigasztaló tudni, hogy Jézus emberként kitette magát a pusztai élethelyzetünknek. Hozzá tudunk csatlakozni, vagy még inkább ő csatlakozik hozzánk.

Emberek már az ősi Egyiptomban is beleindultak a nagy sivatagba, ahol naponta csak egyszer ettek, és valamilyen hasznos tevékenységgel, például kosárfonással foglalták el magukat. Tudták, hogy

aki a pusztaságban telepszik le, az a csendet gyakorolja.

Az egyik ilyen ősi sivatagi ember, Antal abba (atya) fogalmazta meg, hogy három háborúságtól szabadulhat meg így az ember: a hallásétól, a beszédétől és a látásétól, már csak a szívét kell kiállnia. Ennek nyomán érdemes hallás-, beszéd- vagy látásböjtöt fogadnunk – mutatott rá Csongor atya.

A pusztában Isten formál

Pusztai tapasztalat az is, amiről a zsidó apokaliptikus irodalom így ír: Minden könny közelebb hozza a Messiást. Vagyis bizonyos mennyiségű szenvedést mindig meg kell tapasztalni minden boldogsághoz. A sírást okozó füstöt is ki kell várni, hogy aztán a tűz meggyulladjon – egy sivatagi anya így fogalmaz a türelemről.

A pusztában nem mi teszünk valamit, hanem Isten tesz mivelünk; ekkor az eszközök kihullanak a kezünkből.

Az Isten és a gonosz közötti kozmikus küzdelemben az embernek az a dolga a pusztában, hogy ott maradjon.

Általában én akarom eldönteni, hogy mikor mit adjon az Isten, de a pusztában kiteszem magamat annak, hogy Isten szabad, és úgy találkozik velem, ahogy akar – hangsúlyozta a ferences. – Isten idegesítően sok időt tud adni másoknak – akiknek mi nem akarunk, tette hozzá.

Az előadásnak ehhez a részéhez az alábbi kérdéseket tette fel Kardos Csongor részben egyéni továbbgondolásra, részben a kiscsoportos beszélgetésekhez:

– Hol van már most is jelen a csendes idő az életedben?
– Mely életterületeken reális új teret teremteni, ahol elengedhetsz és csendben maradhatsz?
– Hogyan teremthetsz jelentősebb időt, sőt időnként egy napot vagy hosszabbat, amikor semmi sincs a naptárban?

Találkozás Istennel

Ötperces csend után folytatta előadását Csongor atya, immár rátérve a címbeli témára. Rámutatott: a Szentírás találkozások története, Mózes, Ábrahám, Jákob mind kietlen helyeken találkoztak Istennel. A francia filozófus, Henri Bergson szerint Isten csak azért forgatja fel a világot, hogy szenteket alkosson.

Az Ószövetségben tizenhat különböző neve van Istennek, ezek mind egy-egy találkozás emlékei, mindegyik valamilyen istentapasztalatból származik. Közülük ötről beszélt bővebben az előadó, a többit csak felsorolásszerűen említette.

„Az Úr neve erős torony, hozzá menekül az igaz, és biztonságban van” – ezzel a Példabeszédek könyvéből származó résszel (Péld 18,10) vezette fel a továbbiakat.

A teremtő Isten

Az első név, az Elohim egyenesen a Szentírás első mondatának az alanya, ő a Teremtő Isten, aki kezdetben teremtette az eget és a földet. Ez a szó több mint kétezerszer szerepel az Ószövetségben. Elohimról elmondhatjuk, hogy minden és mindenki az ő teremtése eredménye,

Isten személy szerint is kitalált és eltervezett minket egyesével, és ma is szüntelenül gondol ránk.

Minden dologban van valami egyszeri, megismételhetetlen lényeg – ez az, amit a ferences egyháztanító, Duns Scotus János a „haeccitas”, az „ez-ség” fogalmával ír le. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Isten egészen személyes és egyedi kapcsolatot akar mindannyiunkkal.

A Teremtő Istenhez kapcsolódva ajánlotta Csongor atya Szent Ferenc „furcsa” imáját: „Istenem és minden.” Ebben a minden a közkeletű félreértéssel szemben nem Isten jelzője, hanem a teremtett világé, amely Istenben áll fenn. Belégzésre mondjuk: Istenem, kilégzésre: és minden – így Istenben tudunk odafordulni mindenhez, meg tudjuk tapasztalni a világ tágasságát.

A szenvedésben velünk levő Isten

Isten második híres neve: Jahve, én vagyok, aki vagyok – mondja Mózesnek, aki az égő csipkebokor képében találkozik vele. „Láttam népem nyomorúságát, és ismerem szenvedését” – mindez valójában a név kifejtése: Isten az, aki veled van a szenvedésben.

Jahve Ábrahám, Izsák és Jákob istene, aki emberek nevével határozza meg magát, a velünk való története része az ő nevének, így a mi saját nevünkkel is kiegészíthetjük ezt a sort. Isten hűségéről, örök szeretetéről, a cselekvéséről is szól ez a név.

A magasságos Isten

Isten harmadik ószövetségi neve: Elion, a magasságos Isten. Ez a név mutat rá, hogy bármi is történik, mégis Isten az Úr. Ő az a fölséges Isten, akihez Dávid Saul király elől menekülve kiáltott fel.

Az Úr

A negyedik név a mindannyiunk által jól ismert Adonáj, ami több mint négyszázszor fordul elő az ószövetségi Szentírásban. Isten úr és mester – Ábrahám hívja így. Ő Istennek az az arca, aki akkor mutatkozik meg, amikor a körülmények meghaladják az értelmünket.

Isten arra hív minket, hogy jöjjünk ki a saját sátrunkból, és megmutatja nekünk az eget, az ő sátrát.

A csillagos ég a mérték Isten számára. Az én életemben is Isten az igazi cselekvő, a protagonista – ez a görög szó egyben előharcost is jelent, ami szintén igaz Istenre.

A Mindenható

Csongor atya beszélt még bővebben az El Saddáj, azaz a Mindenható névről. Ő az, aki szövetséget köt Ábrámmal, akiből így Ábrahám lesz. De nemcsak mindenhatóként lehet ezt a nevet fordítani, hanem úgy is: Isten, aki elég. Ábrám sok évet várt, hogy Isten majd nagy néppé tegye őt és övéit, talán már azt sem tudta, hogy egykor tényleg szólt-e hozzá Isten, de aztán az Úr megmutatta: igen, ő egyedül elég neki. Amikor annyi mindenre vágyunk az életünkben, amikor azt érezzük, kevesek vagyunk, hogy egyáltalán nem vagyunk különlegesek, sokkal többre is vihettük volna, jó ezt meghallani: Isten elégséges. A név nem véletlenül  szerepel a legtöbbször Jób könyvében.

Csongor atya ezután felsorolta Isten további tizenegy nevét az Ószövetségből:

6. Él Ólám: az örökkévaló Isten
7. Jahve Jireh (Jíre): az Úr gondoskodik
8. Jahve Rafa: az Úr, aki meggyógyít
9. Jahve Nisszi: az Úr az én zászlóm
10. Kanná (Qanna): a féltőn szerető Isten
11. Jahve Mekkadisem (Mekkádes): az Úr, aki megszentel
12. Jahve Salom: az Úr a békesség
13. Jahve Sabaoth (Cebaót): a seregek Ura
14. Jahve Rah (Rói): az Úr pásztor
15. Jahve Cidkénu: az Úr a mi igazságunk
16. Jahve Sammá (Sammah): Az Úr ott van (ez párhuzamos az Emmánuel névvel).

Majd Isten neveivel kapcsolatban a következő kérdéseket tette fel egyéni és kiscsoportos gondolkodásra:

– Hogyan közelít most Isten hozzád? Mit mond el magáról?
– Melyik név jött most közel hozzád?
– Milyen néven nyilatkoztatja ki magát neked? Mit tár fel magából a számodra?
– Milyennek ismered Őt? Milyen arcát mutatja meg neked?

A különböző felekezetekhez tartozó keresztényekből és keresőkből álló, Pál Ferenc atya körül létrejött pálferis közösség nagyböjti lelkigyakorlata, amelyen mintegy százötvenen vettek részt személyesen vagy online módon, dicsőítő énekléssel vette kezdetét a pálferisekből alakult spontán zenekar vezetésével. Ezt követően hangzott el Kardos Csongor tanítása, amelyet szeretetvendégség után kiscsoportos beszélgetések követtek, ami alatt a ferences pap jóvoltából gyónásra is volt lehetőség.

A szentmisét szintén Kardos Csongor mutatta be, ezután a lelkinap szentségimádással zárult, az Oltáriszentség jelenlétében közbenjáró ima is zajlott. A szentmisén és a szentségimádáson a Pasaréti Gitáros Zenekar szolgált.

Fotó: Lambert Attila; Agonás Szonja; Szűcs Veronika

Agonás Szonja/Magyar Kurír