Otthonunk a másik ember szívében van – Egyházmegyei gyermeknapot tartottak Nagykálló-Harangodon

A résztvevők többsége 3–4. osztályos diák volt, akik először érkeztek a gyermeknapra, ezért nagy izgalommal várták a nagy találkozást.

A program az ajaki kamilliánus nővérekkel érkező Angyal kórus műsorával kezdődött. Az ezt követő akadályverseny állomásait, feladatait a debreceni, nagykállói, kisvárdai, nyíregyházi hittanosok és a nyíregyházi cserkészek vezették. Idén a nagykállói rendvédelmi szakgimnázium diákjai is részt vettek egy-egy akadályverseny-állomáson.

A szép környezetben fekvő táborhelyen a nap további részében sok választható program várta még a gyerekeket. A máltai játszóházak húsz munkatárssal fogadták őket, s  a cserkészek természetes anyagból készült érdekes, vonzó játékai is színesítették a programot, valamint a gyermekeknek volt lehetőségük pónifogaton kocsikázni, illetve a nagykállói Egészségfejlesztési Iroda is játékos foglalkozással várta őket.

*

Palánki Ferenc megyéspüspök széles mosollyal az arcán érkezett a gyerekek közé, hogy szentmisét mutasson be. A püspöknek a szentmise elején – meghallva a gyermekek énekét, látva csillogó tekintetüket – eszébe jutott Néri Szent Fülöp, aki a gyermekek láttán a Legyetek jók ha tudtok című film végén csak ennyit mond:

Mennyország, mennyország”

 „Ilyen örömmel tudunk majd reményeink szerint ott lenni a Jóistennél, de már most, ebben a szentmisében is elővételezzük azt az örömet, hogy örökké boldogok leszünk együtt” – fogalmazott a főpásztor, majd Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, a tiszta szívnek az ünnepén emberségünk, szeretetünk középpontjának a titkáról beszélt a jelen lévő gyermekeknek, kísérőknek, hitoktatóknak, papoknak, szerzetesnővéreknek.

„Amikor valaki azt mondja, jószívű, az édesanyánk így becézget: »Kicsi szívem«, vagy a szerelmes szívemnek szólítja a másikat, nem a testünk központi szervére gondol, hanem tágabb értelemben az emberség középpontjáról beszél” – mutatott rá Palánki Ferenc.

Tamási Áron így fogalmazott: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ez sem kötődik fizikai helyhez, mert bár szeretjük a házat, a lakást, ahol élünk, azért áll közel a szívünkhöz, mert ott a szeretteink élnek, és így az otthonunk a másik ember szívében van. A gyermekek a szülei szívében, a házasok egymás szívében, egy szeretetközösség a másik ember szívében. Ezért fájdalmas, ha valakit elveszítünk, mert kicsit az otthonunkat is elveszítjük.

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének ünnepén arra figyelünk, hogy Mária befogadta a szívébe mindazt, amit Jézustól, Jézusról halott, vagyis magát Istent fogadta be, és ezért tudott mindig az Ő akarata szerint élni. Otthont adott Istennek a szívében, ezért

Mária is otthon volt Istennél. Benne mozgott Isten szava, igéje, kegyelemmel teljes lett és így növekedett az élete, az örök élete, egészen a földi élete végéig.

Mária gyakran el-elgondolkodtatott azon, ami Jézusról szólt. Mi mit forgatunk a szívünkben, emberségünk középpontjában? Ha Jézus tanítását, akkor én is rátalálhatok Istennek az életemre vonatkozó tervére, akaratára. Éppen ezért nem mindegy, mit engedünk a szívünkbe, emberségünk középpontjában mit forgatunk, mi az, amin el-elgondolkodunk, ami formálja az életünket.

Istent engedjük be a szívünkbe, hogy otthon lehessen bennünk, és mi otthon lehessünk Benne, mint Mária. Ha ráérzünk ennek az ízére, boldoggá tesz bennünket, és barátai leszünk Istennek, és megtaláljuk otthonunkat Isten és mások szívében – fejezte be elmélkedését a főpásztor.

A szentmisén zenei szolgálatot látott el a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánia ifjúsági szkólája.

Forrás: Kardos György főszervező/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír