Ötvenéves a Pécsi Görögkatolikus Egyházközség

Szerettünk volna méltó módon, lelkileg is felkészülni a jubileumra, ezért naponta imaórát végeztünk, megemlékezvén az alapítókról, a hajdani parókusokról és a hívek szándékairól. A parókusi szolgálatot Szántai Miklós Máté OSBM látta el Szegedről 1969–1985 között, őt követte Gulybán Tibor, aki 1985–98-ig szolgált itt, majd Bodogán László, aki 1998 és 2016 között gondoskodott a hitéletről. Jelenleg Zajácz Gábor parókus szolgál az egyházközségben.

A december 4-ét megelőző napokban az egyházközség tagjai lázas készülődésben sokat fáradoztak: a templom takarítása, a közösségi ház udvarának rendbetétele, a terítés, bevásárlás; minden feladat felelős „gazdára” talált. Volt, aki művészien díszített és igen sok finomságot sütött erre a jeles alkalomra. Így vált az ünnep valamennyiünké.

Vasárnap reggel Kocsis Fülöp metropolita atya vezetésével az utrenyét imádkozhattuk végig, majd az ünnepi Szent Liturgia vette kezdetét. Csodálatos, mély és magával ragadó volt a szertartás elején, ahogyan az érsek-metropolita nyilvánosan magára öltötte a liturgikus ruhadarabokat szinte a híveket is „beöltöztetve” ezzel a közös imádságra.

A prédikációban arra tanította a főpásztor közösséget, hogy bár olyan civilizációt, közösséget építettünk föl, ami biztonságérzetet ad, és arra törekszünk, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az időjárásnak, a mezőgazdaságnak, és ez talán magától értetődő igénynek is tűnhet számunkra, ám a kiszolgáltatottság előli menekülés magával vonja az Istentől való menekülést. Be kell látnunk, hogy a természetben könnyebb Istenre hangolódni, mint egy aszfaltrengetegben. Mi ugyanolyan racionálisan gondolkodunk, mint a mai evangéliumi szakaszban (Lk 12,16–21) szereplő ember, aki elkövette azt a hibát, hogy terveit Isten nélkül szabta meg, csupán saját magára hagyatkozva.

„Vajon lehet-e valahonnan is kizárni Istent?” – tette fel a kérdést a főpásztor. A filozófia azt mondja, hogy nem, Isten mindenütt ott van, mindenütt jelen van; a vecsernyei 103. zsoltárban is ezt imádkozzuk. Az ember azonban képes őt kizárni a szívéből, a gondolkodásából.

Az evangéliumi gazdag ember példájához visszatérve felmerül a kérdés: vajon a gazdagság bűn? A gazdagság nem bűn, sőt áldás is lehet, hiszen jól használva azt sok jót lehet tenni.

A példabeszéd utolsó mondata segít rávilágítani a tanulságra: Istenben kell gazdagodni. Ha lehetőségünk szerint minél több jót teszünk, Istenben gazdagodunk. Jótetteink felnyitják a szemünket arra, hogy a gazdagság elvakít, és lehetőséget kapunk ezáltal arra, hogy Isten szerint gazdálkodjunk a vagyonunkkal. Ehhez kapcsolódik a talentumokkal való helyes gazdálkodás is, hiszen gazdagság lehet szellemi, lelki leleményesség. Arra vagyunk hívva, hogy az Istenben gazdagodjunk ezek által a javak által.

Amennyiben az Istenben szeretnénk gazdagodni, lelki kiszolgáltatottságot fogunk érzékelni. Néha jólesik imádkozni, néha nem nagyon. Néha észrevesszük a másik hibáját, néha átsiklunk felette – ilyenek vagyunk mindannyian.

Kocsis Fülöp példaként említette Xavéri Szent Ferencet, aki hallatlan termékenységgel hirdette Isten igéjét, eljutott Japánig, évről évre ezreket keresztelt és térített meg, Japánban mégsem volt sikeres a missziója, Kínában pedig egyenesen kudarcot kellett megélnie. Szent, de életében súlyos kudarcok is előfordultak. Mi volt a titka? Minden körülmények között Istent akarta hirdetni, ezáltal Istenben gazdagodott.

Előttünk áll a példa, előttünk áll a lehetőség! Mindannyiunkat erre hív az Isten, hogy úgy váljunk szentté, hogy nap mint nap, minden tettünkkel az Istenhez igazodjunk – zárta elmélkedését a főpásztor.

A Szent Liturgiát közös ebéd követte a Xavéri Szent Ferenc Görögkatolikus Közösségi Házban, ahol lehetőség volt kötetlenül beszélgetni a metropolita atyával és egymással.

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Szöveg és fotó: Zajácz Andrea

Magyar Kurír