P. Dominik Chmielewski SDB: Krisztus-terápia

A lengyel szalézi szerzetes legújabb könyvében arra int, hogy a régi sebeinket adjuk át Jézus kezébe és végérvényesen hagyjuk nála. Még a gondolatát is zárjuk ki a régi sebeinknek. Ne a rossz emlékek legyenek gondolataink középpontjában, hanem maga Jézus Krisztus.

Dominik Chmielewski SDB naponta beszélget különböző emberekkel, akik e-maileket írnak, telefonon hívják, üzeneteket küldenek, szinte könyörögve kérik, hogy segítsen nekik, mert úgy érzik, kilátástalan helyzetbe kerültek. Gyakran hallja, olvassa: „Atya, kérem, de hiszen én imádkoztam, már annyi pompeji kilencedet elmondtam, mégsem változik semmi, még mindig olyan nehéz a helyzetem.”

A kötet írója szerint a legfőbb gond az, hogy hiányoznak az alapok, márpedig enélkül nem lehet házat építeni. Keresztény életünk, minden imánk alapja a szent keresztség – „ez az alapja kapcsolatainknak: Istennel, a másik emberrel és önmagunkkal”. Ha nem vagyunk tudatában annak, milyen erős a szent keresztség hatása az életünkre, nem tudjuk felépíteni Istennel, a másik emberrel és önmagunkkal való „kapcsolataink házát”, ami rendkívül fontos.

P. Chmielewski Szent Pál apostolt idézi: „Futok, arra figyelve, ami előttem van, felejtve azt, amit magam mögött hagytam” (Fil 3,13). A szerző hozzáfűzi: „Újdonság, szüntelen megújulás – ez jellemzi Isten működését. Ezt tanulnunk kell. Itt és most élek – itt és most élve át Isten szeretetét, itt és most engedve Istennek, hogy újjáteremtsen az Ő szeretetében. Isten az örök most. Nem múlt és nem is jövő.” Ezért nincs értelme a múltunk nehézségein keseregni, úgysem tudom megváltoztatni a történteket. Ugyanígy, semmi értelme a jövőben élni, „ami még el sem érkezett, de amitől máris rettegsz?” Nagyon sok ember energiái nagy részét arra vesztegeti, hogy a múltban vagy a jövőben él, miközben elfeledkezik arról, hogy itt és most éljen. A mi feladatunk keresztényként nem az, hogy ítélkezzünk, ha valaki megbánt bennünket. Meg kell bocsátanunk.

„Merüljünk bele Isten irgalmába. Lehetetlen keresztény életet élni, ha az ember állandóan hátranéz nehéz fájdalmas életére, elemezgetve a múlt sebeit, amelyek őt érték és szüntelenül siránkozva.”

A szalézi szerzetes emlékeztet rá: amikor Jézus Krisztus a Jordán folyóba lép, „megnyílik Felette az Ég”, és Ő ott áll „a Felette Megnyílt Ég alatt”. Ez nagyon konkrét lelki valóság, válasz Izajás próféta kiáltására, aki négyszáz évvel korábban kérte az Urat: szakítsa szét az egeket és küldje el az Igazat (63,19). P. Chmielewski állítja: pontosan ugyanez történik a mi keresztségünk pillanatában is, „felettünk is megnyílt az Ég… a Szent Keresztség pillanatától a világosság gyermekei leszünk, a fényben fürdünk, belemerülünk a világosságba. Hirtelen megnyílt az Isteni Jelenlét világosságának kapuja – belemerültünk az Ég világosságába”. Ez a világosság, vagyis Isten jelenléte, átjár bennünket. „Az Ég atmoszférája, amely Keresztségünk pillanatában leszállt a szívünk mélyébe. Ettől kezdve a mi feladatunk egészen arra koncentrálni, hogy Isten jelenlétében éljünk.”

Mindig a Megnyílt Ég alatt élünk, és ettől nem foszt meg bennünket semmilyen bűn.

„Bármilyen bűnt követnél is el, Isten nem zárja el előled kegyelmét, nem zárja be feletted a Megnyílt eget, nem vonja vissza a jelenlétét, mivel az Ő gyermeke vagy.” Hitetlenségünkben, kételkedésünkben, bűneink elkövetésével mondhatjuk Istennek: semmi közöm hozzád, nem akarom érezni a jelenlétedet, sem kegyelmedet, nincs rád szükségem, de ez nem jelenti azt, hogy Isten eltávozik tőlünk. Mi nem akarjuk kinyitni a szívünket, hogy érezzük az ő jelenlétét a szívünkben. A szerző fölteszi a kérdést: miért nem érzékelem Isten jelenlétét? Mert naponta órákat töltök a tévé előtt, a Facebookon, az Instagramon, az interneten… az értelmemet és a szívemet valami más jelenléte tölti be, ami vonzóbb számomra, mint Isten és az ő irántam való szeretete. Ez a mi fő problémánk.

P. Chiemelwski figyelmeztet: a kisgyermekeket kezdettől arra kell tanítanunk, hogy ők Isten lakásai, hogy Jézus bennük él. „Jézus az Ő legjobb barátjuk, aki őket teremtette, a szívükben él, és szeretne beszélgetni velük.”

A kötet írója azt is megvilágítja: a Szentlélek tanítja meg nekünk, hogy befogadjuk„ az Isteni Ige alkotó Szeretetét”. Ő az, aki a nevünkben válaszol az Atya „teremtő Erejére”, folyamatosan ismételve szívünk mélyén: „Abba, Abba, Apukám!” „A Szentlélek minden. Jézus minden csodáját a Szentlélek erejével vitte végbe. Betegeket gyógyított… A Szentlélek erejével űzte ki a gonosz lelkeket… A Szentlélek erejével tett mindent!” Attól kezdve, hogy a Szentlélek leszállt rá és megpihent rajta, Jézus nem engedte, hogy eltávolodjon tőle. „Nekünk is így kell koncentrálnunk a Szentlélek jelenlétére, hogy ne engedjük eltávolodni magunktól. Annyira fogékonynak kell lennünk az Ő sugallataira, hogy szüntelenül azt figyeljük, hogyan akar Ő vezetni bennünket.” P. Chmielewski állítja: a Szentlélek, akit megkaptunk a „Szent Keresztségben”, szüntelenül ezt ismétli bennünk, a mi nevünkben: „Apukám, Apukám.” Ez a Krisztus-terápia. „Többé ne nézzed a fájó múltadat, hanem szüntelenül itt és most a szíved mélyére irányítsd a figyelmedet, ahol a Szentlélek imádkozik.

Csak arra koncentrálj, hogy csatlakozhatsz ahhoz az imához, amellyel a Szentlélek fohászkodik a szívedben… Keresztelésed napjától a Szentháromság lakása vagy. Isten Hordozója vagy!”

A világban folyamatosan működő rosszat illetően P. Dominik Chmielewski vallja: Isten a bűn, a gonosz és a démonok sötétségében megnyitja felettünk az eget. A megnyílt ég az Isteni Jelenlétet jelenti. Az isteni kegyelem sugara. „Ha abban a tudatban élsz, hogy Isten Ege megnyílt feletted, és minden lépésed, lélegzetvételed, minden szavad belemerül az Isteni Jelenlétbe, akkor az ördögi jelenlét nagyon nehezen tud behatolni abba, ami benned és körülötted van.”

A könyvet Koncz Éva fordította.

P. Dominik Chmielewski SDB: Krisztus-terápia
Marana Tha, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír