Pál Ferenc: Magyarország nem keresztény ország

Az angyalföldi plébános-helyettes, mentálhigiénés szakember, a Semmelweis Egyetem tanára, a Millenárison tartott keddi „alkalmak” népszerű előadója úgy fogalmaz: „életünknek van egy természetes adottsága, hogy kell hozzá valamennyi bizalom. A bizalom természete pedig olyan, hogy megelőlegezek valamit, ami itt és most még nem biztos. Enélkül az élet nem működik.” 

-A városi lakosság már évtizedekkel ezelőtt átment egy olyan folyamaton, ami a tradicionális vallási kultúra megváltozása, eltűnése nyomán történt. Ez a változás most érte el a falut. Egyre kevesebb a száz évvel ezelőtt még virágzó, hagyományos faluközösség. Az a kultúra alakul át, ami száz éve még természetes módon hordozta magában a népi vallásosságot – mutat rá Pál Ferenc. –   A városban viszont, akiknek ilyen igényük van, megtalálhatják azokat az új kultúrformákat, beleértve az egyházias formákat is, amelyek segítségével megélhetik a spirituális, vallási indíttatásaikat. Úgy tűnik, vidéken most jön a hullámvölgy, és az új vallási kultúrformák ott csak ezután fognak kialakulni.  

A riporter kérdésére Pál Ferenc rámutat: ma Magyarország nem keresztény ország, mivel kisebbségben vannak a hitüket gyakorló keresztények. Persze „az, hogy ma kevesebb keresztény van, mint nem keresztény, nem jelenti azt, hogy a kultúránkban a kereszténység mint gyökér vagy mint tápláló talaj, ne volna ott. Szinte észre sem vesszük, hogy mennyire átszövi a kereszténység a kultúránkat, és hogy ettől milyen sokat kaptunk. Persze ennek a kultúrának volt árnyéka is, amit nem érdemes világosabbra festeni.”

-Identitásvesztésben van a kultúránk – szögezi le Pál Ferenc. - A ma tapasztalható zavarodottság, hogy Európa azt se tudja, merre menjen vagy mit csináljon, a gyökerek iránti tagadásból, tiszteletlenségből is fakad. Érdemes volna elfogadnunk, hogy kik a szüleink, kik a nagyszüleink, kik voltak az őseink, akkor is, ha lesz benne nehezen felvállalható is. Mindez az örökségünk része. 

Az interjúalany azt is elmondja: szerinte szükséges, hogy „a humán tudományokban is nagyobb jártasságra tegyenek szert a papok, legalább annyira, hogy adott esetben szakemberhez tudjanak küldeni valakit.”  

A népszerű előadónak nemrég jelent meg új, harmadik kötete, A Természetes spiritualitás- meghittségben Istennel. Ennek kapcsán rámutat: „ma már nincs olyan jelentős pszichológiai irányzat, ami például a neurózis tünetének tartaná a vallást. A közgondolkozásban persze még előfordul ilyen vélemény, de a tudományos világban egyértelműen túlhaladottá vált. A lélektani irodalom ma már egyre inkább arról beszél, hogy a spiritualitást el kellene ismernünk, mint az emberi személyiség másra vissza nem vezethető dimenzióját. Magyarul nem arról van szó, hogy a vallás valaminek a tünete lenne, például hogy a biztonság utáni vágyakozás miatt idealizálunk egy személyt, akit magunk fölé helyezünk, és vallásos áhítattal veszünk körül.”

Ugyanakkor „a spirituális dimenzió nem egyenlő a vallásos dimenzióval. Létezik ugyanis ’természetes spiritualitás’, ami kifejeződhet vallásos formákban vagy egyéni formákban. Emellett van Isten-központú spiritualitás és nem Isten-központú spiritualitás is.”  

A vallásosak szerint a többiek sodródnak a világgal, a többiek szerint a vallásosok hódolnak be az egyházuknak – veti fel a riporter. Pál Ferenc azt válaszolja: „egy ateista ember is tud autonóm vagy heteronóm erkölcsiséggel rendelkezni és egy vallásos is. Ez nem vallásosság kérdése, vallásosak és nem vallásosak közt is találunk ilyen és olyan embereket is. Ha valakiket érdemes összehasonlítani, akkor az az autonóm erkölcsiségű keresztény és az autonóm erkölcsiségű ateista.”

Pál Ferenc új kötetében óv a „spirituális hedonizmustól”, és ennek kapcsán a kötött vallási formák nyújtotta szabadságot hangsúlyozza: „ha árad egy folyó és nincs biztos gátja, akkor valószínű, hogy ki fog önteni. A spirituális erőknek is szükséges, hogy mederbe tudjanak terelődni.” 

Kapcsolódó: 
Pál Ferenc: a böjt nem méregtelenítő kúra
Pap vagyok, és írtam egy könyvet az intimitásról