Pál Feri: Nem az a kérdés, mi mit vártunk Ferenc pápától, hanem hogy ő mit vár tőlünk

Pál Feri a Jézusról, a Jó Pásztorról szóló János-evangéliumi szakasz (Jn 10,1–10) felolvasása után arra kérte az egybegyűlteket, hogy olvassák el a – Magyar Kuríron teljes egészében közreadott – homíliát, melyet Ferenc pápa délelőtt elmondott, és különösen nekünk, magyaroknak mondott el a Kossuth téri szentmisében. Ahogy az evangéliumban olvashattuk, hogy a Jó Pásztor nevükön szólítja övéit, Ferenc pápa ugyanígy nevünkön szólított bennünket, és nekünk szánta a beszédét, a feladat az, hogy ezt a beszédet befogadjuk, engedjük hatni a szívünkre, hallgassunk a Szentatyára, és kövessük Krisztust.

Ezt követően Pál Feri több szempontot mondott, mely segítheti, avagy egyenesen gátolja általában és konkrétan a Kossuth téren elhangzott beszéd befogadását. Először azokat a szempontokat említette, amelyek egyenesen gátolják a pápai beszéd befogadását.

– A teljes elutasítás esete. „Miért is hallgatnám meg, olvasnám el a pápai beszédet?!” – ez a szelektív süketség esete, hogy pont, amit nekünk mondanak, valamilyen magunk által vélelmezett okból nem akarjuk meghallgatni, süketek maradunk.

– Nem hallom, hogy a nevemen szólít, nekem szól. Ez az az eset, amikor úgy gondoljuk, akár előítéleteink miatt, hogy a pápa biztosan nem „nekem” szól. Úgyse számít, hogy én meghallom-e, vagy sem…

– Nem hallgatok a nevemre. Amikor hallom, hogy az üzenet nekem szól, de nem figyelek rá. Példaként említette, hogy amikor Ferenc pápa a fiatalokkal találkozott az Arénában, és kiszállt az őt szállító kocsiból, volt, aki a kezét nyújtotta, és volt, aki a telefonját, hogy megörökítse a pillanatot. Jó volna, hogyha nyitottak lennénk üzenetére, és mi is a kezünket nyújtanánk inkább, és nem azt vennénk fel a „telefonunkra”, ahogy megszólítanak minket.

– Alapvetően nem hallgatok a pásztorokra. Alapvető élményünk, hogy sokan farkasként nem báránybőrbe bújnak – ahogy a népmese tartja –, hanem pásztoroknak mutatják magukat, és sokszor megtévesztettek minket.

– Nem meghallgatom a pápai beszédet, hanem véleményt alkotok róla. Ez is tévút, mert ezen az úton járva éppen a szavakat, a homília mondandóját távolítom el a szívemtől, és a véleménynyilvánítás álarca alatt oda jutok, hogy még véletlenül se hasson rám a beszéd, nehogy megrendüljek tőle és nehogy változást idézzen elő bennem.

– Minősítem Ferenc pápa beszédét. Ez annak az esete, mint amikor egy paphoz odamennek mise végén, és megdicsérik, milyen „szép” beszédet mondott, de semmi lényegi változás nem indul el bennünk.

Annak a beszédnek van értelme, amit nem minősítünk, hanem amit engedünk, hogy hasson ránk és változást indít el bennünk.

– Magyarázom Ferenc pápa beszédét. A „Duna kiárad tőle”, hogy a beszéd elhangzását követően hányan és hogyan, miként értelmezik Ferenc pápa szavait. Ferenc pápa nem azért mondta el a beszédét, hogy mi azt magyarázzuk, hanem hogy engedjük, hogy hasson ránk.

– A beszédből kiválogatunk nekünk kedves részeket. És aztán csak ezt idézzük, ezzel igazoljuk magunkat. Kijelenthető, hogy Ferenc pápa beszédeinek legfontosabb részei azok, amikkel nem akarunk szembesülni, nem szeretnénk vele foglalkozni, ami elől elfordítjuk a fejünket.

– Ferenc pápa beszédét értelmezzük. Szomorú volt megtapasztalni, hogy a közvetítések alkalmával, sokszor még el sem hangzott a beszéd, vagy azok elhangzása után azonnal a stúdióban ülő „szakértők” elmondták, mit mondott valójában Ferenc pápa. Olyan jó lett volna inkább csendben maradni és engedni hatni a beszédet.

Nem szakértőkre, hanem nyitott szívre van szükség ahhoz, hogy megértsük, mit is mondott valójában Ferenc pápa, és a szívünkben történjen, elinduljon valami.

– Amikor az érzéseinkkel foglalkozunk, és elmondjuk, hogy hatott ránk a pápai beszéd. Végletesen is hathatott ránk a homília, akár nagyon pozitívan vagy negatívan. Ezzel az a baj, hogy tulajdonképpen megint nem a beszéddel, hanem saját magunkkal, érzéseinkkel vagyunk elfoglalva.

– Nem evangéliumként hallgatjuk Ferenc pápa evangéliumhirdetését. Hanem egy egyszerű emberi beszédként. Miközben a pápa beszéde emberi beszéd, mégis Jézus üzenete mihozzánk.

– Beszélünk arról, hogy miről beszélt Ferenc pápa. Ezzel sok időt el lehet tölteni. Jó lenne, ha ezzel is nem úgy lennénk, mint az imádsággal, hogy tulajdonképpen sokat beszélünk Istenről, de jóval kevesebbet Istennel.

– Vitatkozni Ferenc pápával arról, hogy mit és miért mondott, illetve hogy szerintünk mit is kellett volna igazából mondania. Sokan kérdezték Pál Ferit a látogatás előtt, hogy mit várhatunk Ferenc pápától, a látogatástól. Feri véleménye szerint

nem az a lényeg, hogy mi mit várhattunk (és hogy beteljesítette-e a várakozásainkat) a Szentatyától, hanem hogy Ferenc pápa mit vár tőlünk.

A beszédeiből kitűnik, mit üzen, mit vár tőlünk. Ez az izgalmas kérdés. És az, hogy ezt követően mi mit várunk ezután magunktól.

– „Posztolni” Ferenc pápát ahelyett, hogy egy „kicsit” hagynánk magunknál, a szívünkre hatni. Hagyjuk ülepedni a beszédet, és ne egyből „posztoljuk”.

– Előítélettel hallgatni a pápát. Az igazság az, hogy nehéz valamit előítélet nélkül hallgatni. Még a közvetítéskor megszólaltatott „szakértők” is így beszéltek. Jó lenne, ha át tudnánk lépni előítéleteinken.

– Amikor egy pápai beszédbe bele akarunk valamit hallani. Általában a megrögzöttségeinket, egyoldalúságunkat szeretjük belehallani.

– A saját gondolatainkat akarjuk visszahallani és igazolni egy tekintély részéről. Ez a tekintéllyel és – a homília esetében – az evangéliummal való visszaélés. Az irány fordítva van: hagyjuk, hogy az evangélium, a pápai beszéd hasson ránk.

– Érveket keresni a saját meggyőződéseinkhez. A napokban sok helyről így fog kezdődni a mondat: „Ferenc pápa is megmondta…” Ez végeredményként a saját meggyőződésünk, amit elmondunk, és most egy „kardot” találtunk hozzá.

– Ferenc pápa beszédével magunkat akarjuk igazolni…

Hogyan lehetne másképpen? – tette fel a kérdést Pál Feri.

Jézus a Jó Pásztor, és a juhok hallgatnak – nemcsak a szavára, hanem a nevükre is. Ez azt is jelenti, hogy az ember akkor tud hallgatni a Jó Pásztorra, ha magához is közel van. Néha annyira elidegenedünk a saját szívünktől, hogy halljuk ugyan a pásztort, de nem halljuk meg a nevünket, hogy hozzánk szól, mert távol vagyunk magunktól. De akkor hogyan tudjuk követni a Jó Pásztort, kvázi engedelmeskedni neki? Hogyan hallhatjuk meg Ferenc pápát az evangélium hirdetésében?

A szónok öt szempontot emelt ki segítségként:

– Engedjük közel magunkhoz azt, ahogy Ferenc pápa szól hozzánk!

– Engedjük, hogy mindaz, ami a beszédeiben megszólalt, bennünk befogadásra találjon! Nem húzunk falat, vagy kívülről nézegetjük, hanem beengedjük a pápa mondandóját a szívünkbe.

– Nemcsak engedjük, hanem beengedjük a szívünkbe a pápa szavait, hogy az változást indítson meg bennünk.

– Engedjük és megengedjük, hogy hasson ránk, anélkül, hogy magyaráznánk, értelmeznénk.

– Megengedjük, hogy ez a pápai beszéd valamilyen változást váltson ki bennünk. Hogy ezáltal a pápa evangéliumhirdetése nyomán egy „kicsit” megváltozzunk.

Az evangélium leírja, hogy a Jó Pásztor olyan legelőre vezet minket, ahol frissesség vár ránk, mert azt akarja, hogy „életünk legyen, bőségben legyen”. Lehet, hogy miután engedjük hatni a szívünkre Ferenc pápa beszédét, olyan legelőre találhatunk, amit korábban nem ismertünk, ízleltünk. Hogy

azon a legelőn, amit Jézus ígért nekünk, Ferenc pápa által olyan táplálék vár, amit eddig nem fogyasztottunk, ami felfrissít minket.

Végül Pál Feri egy történetet mesélt el, amit nemrég élt át, és összefoglalja a pápa beszédét és annak célközönségét. Egy nagymama a hároméves unokájával betért a templomba, aki mise közben háromszor is odafordult a nagymamájához egy kérdéssel. Azt kérdezte meg először a nagymamájától: „Nagyi, kinek beszél?” A nagymama válasza az volt: „Neked és nekem.” Az unoka visszakérdezett: „Nagyi, a többieknek is?” „Igen, kisunokám, a többieknek is” – válaszolt a nagymama. És végül így hangzott a kérdés: „Nagyi, akkor ő most itt mindenkinek beszél?”

Igen, kisunokám, ő most MINDENKINEK beszél…”

Forrás: Pál Feri YouTube-csatornája

Fotó: Turjányi Tuzson, Merényi Zita (Pál Feriről)

Kuzmányi István/Magyar Kurír