Palánki Ferenc hálaadó szentmisét mutatott be a római Santo Stefano Rotondóban az új hivatásokért

A limburgi egyházmegyéből való Fabian Bruns, illetve a kölni egyházmegyéből származó Johannes Bruno Frost a papszentelés kegyelmét nyerte el, a papi rend diakónusi fokozatába lépett négy növendék: Tóth László Gábor, aki a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye papnövendéke és a Pápai Gergely Egyetem hallgatója, Fülöp Tamás, a Győri Egyházmegye és Solymos András, a Veszprémi Főegyházmegye papnövendéke, továbbá a horvát Ivo Markic Dubrovnikból. A szentelés szertartását Kurt Koch bíboros, volt bázeli püspök, a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa elnöke végezte.

Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök szentbeszéde elején hangot adott örömének és háláját fejezte ki a Jóistennek ajándékaiért: azért, hogy létre hívott bennünket, nekünk adva a gyönyörű világot, és hogy képességekkel ruházott fel bennünket arra, hogy alkotásainkkal gazdagítsuk azt. – Annyi mindent szeretnénk megköszönni. Ilyenkor gyakran élünk az örömteli kifejezéssel: „Nem győzök hálát adni!” – mondta.

A főpásztor elmélkedésében a megajándékozottságunkból fakadó feladatokra: a hivatásra, küldetésre és a vezetésre irányította a figyelmet.

A legfontosabb, hogy Isten ajándékait továbbadjuk embertársainknak.

Ez a mi hivatásunk. Krisztus meghívott bennünket a Vele való szeretetkapcsolatra, arra, hogy tanuljunk meg szeretni úgy, ahogyan Ő szereti az embereket

 – fogalmazott a püspök, majd a papi hivatás különlegességéről beszélt, amelyben arra hívta meg a most felszentelteket az Isten, hogy a közösséggel, a közösség nevében mutassák be a legszentebb áldozatot, miközben életük áldozatát, életük szentmiséjét is bemutatják. Legyen egész életük egy nagy hálaadás, egy nagy szentmise – mondta Palánki Ferenc.

A Szent Őrzőangyalok emléknapján a kivonulás könyvében olvashatjuk: „Íme, én elküldöm angyalomat, hogy előtted menjen, őrizzen téged az úton, és vezessen el arra a helyre, amelyet neked szántam.” (Kiv 23,20) Az angyal küldöttet jelent. Ezen a napon a mi küldetésünket is ünnepeljük – hangsúlyozta a főpásztor, hozzátéve: Isten jóknak és rosszaknak egyaránt adott őrzőangyalt, ami azt jelenti, hogy Ő mindenkit szeret. Az ószövetségi olvasmány arra irányítja a figyelmet, hogy a küldetésünkhöz hozzátartozik az is, hogy elöl járjunk.

Aki elöl jár, az példát mutat, tanúságot tesz arról, hogy kihez tartozik, kit képvisel a világban; Jézus szeretetével szeret minket, az Ő jóságát hozza erre a földre.

Aki elöl jár, az rendelkezésre áll: ez maga a másokért való élet. A hivatás, a lét, a küldetés tehát arról kell hogy szóljon, hogy másoknak jobb legyen – magyarázta.

A szentírási mondat a küldött további feladatára szólít fel, mégpedig hogy őrizzük az úton a ránk bízottakat.

Először is ismerjük meg az utat, amely maga Krisztus. Lépjünk rá erre az útra, tartsuk az irányt, és segítsünk ebben másoknak is.

Ehhez az kell, hogy Krisztusra figyeljünk, aki átformál bennünket, hogy egyre alkalmasabbak legyünk küldetésünkre – fejtette ki Palánki Ferenc.

Ezután a főpásztor a harmadik, a vezetés feladatára szólított fel: Isten el akar bennünket vezetni saját magához, felhasznál bennünket, diakónusokat, papokat, de minden keresztény embert is arra, hogy segítsük egymást rátalálni az Ő akaratára.

Amikor Vianney Szent Jánost Ars-ba helyezték, megállt a falu határában, és megköszönte Istennek, hogy rábízott kétszáz lelket. Micsoda felelősség ez! Jézus bennünket is meghívott, hogy az Ő küldöttei legyünk, hogy elöl járjunk, segítsünk az úton, és vezessünk. Az evangélium ad tanácsot, útmutatást, utasítást arra vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel kell végeznünk a szolgálatunkat.

A gyermek alapállapota, hogy állandóan fölfelé, a felnőttekre néz – illusztrálta a szónok, hogy nekünk is állandóan fölfelé, Istenre kell tekintenünk, hiszen ekkor leszünk igazán Isten emberei. Ez legyen az imádságunk tehát:

Uram, Istenem, Te hordozzál, Te segíts, Te előtted végezzem a szolgálatomat, küldetésemet, hogy az egész életem egy nagy hálaszentmise legyen, amely sokakat elvezet a célhoz, Istenhez, a szeretet forrásához!

Palánki Ferenc végül hálát adott a diakónusokért, hogy a Jóisten megszólította és szeretetével szíven találta őket.

Mindannyiunk nevében azt kívánom, hogy szolgálatotok legyen örömteli és ajándék az egész magyar egyház számára! – zárta elmélkedését a főpásztor.

Forrás: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Kulcsár Dávid

Magyar Kurír