Palánki Ferenc megyéspüspök hirdetett igét a nyíregyházi református templomban

Az imahét hatodik napjára kijelölt mottó az elhangzott evangéliumi szakasz üzenete volt: Valahányszor megtettétek akárcsak eggyel is a legkisebbek közül, velem tettétek meg (vö. Mt 25,31–40).

Isten elkészítette a helyet a világ kezdete előtt azoknak, akik vállalják a szolgálat alázatát, akik az ő áldását hordozzák. „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!” (Mt 25,34) Jézus azért jött el, hogy megtanítson bennünket arra, hogyan juthatunk el ebbe az országba, hogyan tudjuk befogadni és továbbadni az ő szeretetét, hordozni az ő áldását – kezdte elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Ennek az országnak a törvényeit Isten szabta meg. Meghívott bennünket, és azt kéri, hogy válaszoljunk a szeretetére. Ezek

egyszerű, kicsi gesztusok, tettek: egy falat kenyér, egy pohár víz, egy befogadó, betakaró gesztus, figyelmes szeretet. Ahogyan Jézustól tanultuk az ő szeretetét, azt kell nekünk életre váltani.

Ezek formálják, alakítják ki emberségünket, ember voltunkat.

A megyéspüspök az elhangzott evangéliumi szakasz üzenetéről szólva rámutatott: van ítélet. Egyszer meg kell állnunk Isten előtt, és akkor jó feleletet kell adni. Tudunk-e jó feleletet adni?

Az ember örök gondja az, hogyan szeresse viszont az Istent, milyen áldozatot hozzon neki, mit tegyen. Jézus eljön, és egyszerűen azt mondja: szeressétek azokat, akik az emberségben társaitok, és ha ezt megteszitek, akkor szerettek engem. Ezért ott kell legyen minden nap az önvizsgálatunkban, hogy tudtam-e ma jól szeretni Jézust, hogy tudtam-e úgy szeretni embertársaimat, ahogyan tőle tanultam.

Van súlya a döntéseimnek; a legkisebb cselekedetnek is van súlya.

Minden tettünk, amely másokon segít, az Isten országát ragyogtatja fel.

Az örök élet nem a halál utáni élet, hanem az az élet, ami bennünk van, amit a halál sem vehet el tőlünk. A keresztények az első századokban így hívták magukat: az élők. Így kell élnünk, ezzel a szeretettel, készséggel. A mindennapi apró tetteink, jócselekedeteink örökké tartó értékeket hoznak létre, összekötnek bennünket a végtelennel.

Palánki Ferenc hozzátette: Az Úr számonkér majd bennünket, de remélem, hogy irgalmas szeretettel teszi ezt, mert látja a küszködésünket, azt, hogy sokszor belefáradunk a szeretetbe és csökken bennünk a vágy az örök dolgok iránt. És látva ezt a küzdelmet, küldi kegyelmi segítségét. Ő jó pásztor, figyel a nyájára, közösségére, ahogyan a Szentírásban olvassuk: Isten jó pásztorként maga megy az elveszett után (vö. Ez 34,15–20). Neki mindenki számít, nincs menthetetlen, haszontalan, semmirekellő, neki minden ember végtelenül értékes.

Mit tegyünk hát? Segítsük az éhes, szomjas, igazságra, szeretetre éhező embertárainkat, öltöztessük fel a ruhátlant, vagyis tiszteljük emberi méltóságát, látogassuk a betegeket, a magányosakat, tehetetleneket még akkor is, ha nem tudják azt viszonozni. Látogassuk a börtönben lévőket, a bezártat és kizártat, azokat, akik a szeretetünkre, irgalmas jóságunkra vágyakoznak.

A hit a szeretet által tevékeny. Emberségünk ezen múlik.

Cselekedeteinkben mutatkozik meg, hogy mi élők vagyunk, az örökkön élőhöz tartozunk, és őt kérjük, hogy nap mint nap hitelesen tudjuk képviselni az ő szeretetét – zárta  elmélkedését Palánki Ferenc megyéspüspök.

Az eseményről szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír