Pálos olvasókönyv – Irodalmi antológia

Az antológiában teljes művek és részletek egyaránt szerepelnek. A fejezeteket és az egyes témákat a szerkesztő, Sudár Annamária esszéi vezetik be, amelyek hátteret adnak az adott részben szereplő szemelvényeknek és személyeknek.

A megihlető kezdetek című részben Sudár Annamária kiemeli: a pálosok történetének kezdeteit meghatározó és mindmáig ható hívószavak és nevek – remeték, remeteség, az egyiptomi sivatag és a magyarországi erdők, a Pilis, a Mecsek, Remete Szent Pál és Esztergomi Boldog Özséb – a rend életét és a róluk való beszédet napjainkig tápláló források.

„Egy életforma, több helyszín és két, legendák övezte személy…” – Thébai Remete Szent Pál, az egyiptomi sivatag ókeresztény szentje, minden remeték ősatyja és az esztergomi születésű Boldog Özséb kanonok, aki a legendája szerint jómódú volt és kiváló képzésben részesült. A tatárjárás után – átélve Esztergom ostromát – mindenét szétosztva, hat társával együtt a Pilisbe, a mai Kesztölc közelébe, sziklás rengetegbe vonult, és vezetésével a hármas barlangnál kezdték élni a remeték egyszerű és kemény életét. A válságból való kiutat Özséb az egyéni példaadásban, az engesztelésben, a szeretetben és Krisztus keresztjének különös tiszteletében látta. Hármas barlangjához közel, a forrás mellé tűzte le a szent keresztet. A remeték renddé szervezését egy a barokk korban felbukkanó, Özsébnek tulajdonított látomással érzékeltették utódai:

az erdő mélyén apró lángok tartottak egymás felé, hogy végül egy tüzes nyalábban egyesüljenek.

A történet szerint ez a látomás inspirálta Özsébet, s a szétszórtan élő remetékből közösséget szervezett. A rend a végleges egyházi jóváhagyást a Budán tartózkodó Gentilis pápai legátustól 1308-ban kapta meg, s azóta Szent Ágoston szabályait követi.

Részleteket közöl a könyv Gyöngyösi Gergely (1472–?) író (két évig a római pálos rend perjele) Boldog Özséb életét bemutató művéből, kiemelve: „…erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben feltűnő, testileg sápadt és lesoványodott, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt”.

Szepesi Attila költő A zöld küszöb című esszéjében leszögezi: A pálosok „a zöld küszöbön éltek. A vadon és a civilizáció találkozási pontján. Abban a helyzetben és azon a ponton, ahol örökké egyensúlyozni kell. Vigyázni arra, hogy a tenyészet közelségében a szellem el ne vaduljon, bestiává ne váljék. És vigyázni arra is, hogy a szellem el ne veszítse gyökereit, teljesen el ne légiesedjék. Mert a vadonban nemcsak szentéletű remetének lehet lenni, hanem martalócnak is. És a civilizált világban sem csak alkotó szellemnek lehet lenni, hanem intellektuális vadembernek is”. Amit a pálosok a zöld küszöbön megállva tettek, az a mindenkori emberi élet és sors legnagyobb próbája. „Életünk, kortól, kontinenstől, világnézettől és szándékoktól függetlenül, azon a határponton zajlik, ahol a tenyészet és a civilizáció találkozik.

Kultúra tán épp azt a mértéktartást jelenti, mely a küszöb pontját nem véti el. A pontot, ahol a kettős csábítás egyensúlyban marad. A külső és a belső világ harmóniája kiteljesülhet.”

A pálos költők című fejezetben Sudár Annamária többek között Kreskay Imre, Virág Benedek, Ányos Pál, Verseghy Ferenc életével, munkásságával ismertet meg bennünket. Virág Benedek (1754–1830) mottóját sokan idézik: „Születtem. Szerettem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is így. Tanítsátok utódaitokat, s ha azok is így teszik, akkor Magyarország boldog lesz.” A kötet szerint ezek a sorok „egy csendes, dolgos, példaadó életet állítanak elénk és felszólítanak annak követésére”. Összecseng ezekkel a szavakkal az a mondat, amelyet Széchenyi István olvasott Virág Benedektől: „Jó hazafinak lenni vajmi nehéz s kivált Magyarországban, de azért még nem lehetetlen.” Virág Benedek kis tabáni házában felkereste őt, „a szegénységet példás tartással viselő” költőt a magyar irodalom színe-virága: Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Toldy Ferenc, Bajza József, Vörösmarty Mihály. Szabályos zarándokhely lett a lakása, „mintha azok, akik az irodalom szentélyébe kértek bebocsáttatást, ezt csakis Virág jóváhagyásával kaphatták volna meg”. Ő volt az első magyar költő, aki emlékművet kapott.

A fiatalon elhunyt Ányos Pál (1756–1784) kiemelkedő tehetségét Tandori Dezső, a XX. századi magyar költészet egyik legrangosabb alakja is elismerte. Róla írt esszéjében verssorait, metaforáit ízlelgetve megállapítja: Ányos „modern” verssorai”, az utódok közvetítésén keresztül benne élnek a jelen magyar költészetében. Ágh István „a psziché lírájának hazai megteremtőjét” látja Ányosban, Juhász Ferenc egyik prózaversének képe „a hold foszforcsipke-szövetébe göngyölt szívű árva Ányos Pál” alakját mutatja. A kötet szerkesztője szerint Ányos Pál „nem papköltő volt, hanem pap és költő”. Hitéről, a végső megbocsátásban való reményéről – a kor normáinak megfelelően – nem költői életműve, hanem elsősorban teológiai munkái, beszédei tanúskodnak. Ányos „férfiasan nagy energiájú, indulatos”, eredendően cím nélküli versének szövegéből híresült el a több szerzetesrendet is feloszlató II. József máig használt, közkeletű elnevezése: kalapos király.

„Mért gyermekségedben nem tudtuk felőled,
Hogy kalapos király fog lenni belőled?
Ládd, József, így sírnak leghívebb népeid,
Ezek király névben tett ígéreteid?
Pirulj el legalább! ez nem oly illetlen,
Mint amit cselekszel, kalapos kegyetlen.”

A XX. századi pálos emlékiratokból című rész mottója P. Bolyós Rezső Ákostól (1914–1994) vett idézet: „Ne azért adjál hálát, mert pálos vagy, hanem azért, mert pálos lehetsz.” Sudár Annamária megvilágítja: a könyv nemcsak néhány visszaemlékezésből, hanem a Sziklatemplom historia domusa alapján készült szerkesztett és kiegészített kronológiából is közread részleteket. A fejezet különlegessége, hogy lapjain – a kötetekben, illetve egyéb kiadványokban már megjelent művek részletei mellett – eddig még nem, vagy csak részben publikált, a rend kéziratos gyűjteményében őrzött szövegek is olvashatók. A közölt részletek megelevenítik a lengyel Zembrzuski Mihály (1908–2003) személyét, aki az 1934-es újrakezdés egyik meghatározó alakja volt. Ez a megemlékezés „megrendítő küzdelem a gonoszság ellen, melyet átsző a szerző rendíthetetlen bizalma az isteni Gondviselésben, s az eljövendő magyar pálos generáció féltése és tanítása”.

A kötet szakmai lektorai Mann Jolán és Sarbak Gábor pálos konfráter, aki előszavában leszögezi: „A pálos múltra rácsodálkozva kell e gyűjteményt forgatnunk. Ez a múlt teljes egészében a magyar spiritualitás szerves és irodalmunkat, történelmünket, művészettörténetünket gazdagító része.” Puskás Róbert Antal pálos tartományfőnök pedig hiánypótló műnek nevezi a kiadványt, amely a pálos rendnek „még a számukra is kevéssé ismerős arcát” sejteti meg az olvasóval.

Pálos olvasókönyv – Irodalmi antológia
Magyar Pálos Rend – Országos Széchényi Könyvtár, 2023

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír