Pap- és diakónusszentelést tartottak Debrecenben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Németh Istvánt, az egyházmegye akolitusát október 10-én Stefan Heße hamburgi érsek szenteli diakónussá Rómában, a Szent Ignác-templomban.

Papp Tamás szentelési jelmondata a következő: „mert tudom, kinek hittem” (2 Tim 1,12). „Nagyon értékes azt megtapasztalni és felismerni, hogy nem valami, hanem Valaki, az élő Isten hívott meg és áll az életem középpontjában, »mert tudom, kinek hittem«. Krisztus meghívott, és nem a külsőt nézte, hanem azt, ami a szemnek láthatatlan, a szívemet” — vallja az immár újmisés pap.

Palánki Ferenc megyéspüspök a papszentelési szentmisén mondott intelmében először az elmúlt heti — Szentmártoni Mihály jezsuita, a római Pápai Gergely Egyetem professzora által vezetett — egyházmegyei papi lelkigyakorlat vezérfonalára utalt, amely a következő témákat érintette: az én Istenem, az én életem, az én Jézusom, az én hivatásom, az én papságom, az én szenvedésem és halálom, az én feltámadásom, az én hálaadásom. A főpásztor hangsúlyozta, mindegyik „én”-nel kezdődik és mégis, a lelkigyakorlat központjában nem az „én”, hanem Jézus állt. Az ember keres valamit, vagy valakit az életében, aki boldoggá teheti. 

A főpásztor kifejtette: „A mindennap odaadott élet, a mindennapi meghalás önmagunknak az örök élet felé vezető igazi élet. A szentelés során megkapjuk Isten különleges kegyelmét, ajándékát, amikor lefoglaló szeretetével magának tekint bennünket. Minden nap meghalhatunk Neki, meghozhatjuk életünk áldozatát és átélhetjük ennek boldogságát. Jézus szeretete átformál bennünket és már nem önmagunkért élünk, hanem azért, aki értünk meghalt és feltámadt. A pap és a diakónus első és legfontosabb dolga, hogy ne önmagát, saját előmenetelét, javát keresse, hanem Krisztust mások szolgálatában.

Szent Ferenc visszaemlékezve megtérésére azt fogalmazta meg, hogy amikor megcsókolta a leprást azt érezte, ami addig édes volt, az keserű lett, és ami addig keserű volt, az édes lett, mert meglátta a leprásban, a másik emberben Krisztust. Az új élet abból fakad, hogy Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált és legyőzi mindazokban, akik hisznek benne” – fogalmazott a megyéspüspök, majd utalt rá: „A régi megszűnt, valami új valósult meg” (II Kor 5,17). Jézus feltámadása nem az élet meghosszabbítását jelenti, nem a régi vagy a mai énünkkel való újraéledést, hanem feltámadásunk reményének s egykor az Istennel történő valóságos találkozásunknak a zálogát.

Palánki Ferenc a szentelendőkhöz fordulva így folytatta: „Ünnep van ma, mert az Isten rajtatok keresztül akar a világban lenni. Isten azért küldte el a Fiát, hogy megmentsen bennünket, akik elvesztünk és a bűn sötétségében járunk, hogy világosságot hozzon azokon keresztül is, akik neki szentelik az életüket. Olyan egyszerű ez. Egyszer egy kisgyermek, a maga bölcsességével arra a kérdésre, hogy hol szeretne gyertyaláng lenni, azt válaszolta: »Ahol áramszünet, sötétség van.« Jézus Krisztust, a világosság forrását is oda kell vinni, ahol sötétség van. Isten választott ki bennünket erre a küldetésre, és boldog az, aki meghallja üzenetét és felfogja akaratát. Legyetek boldogok!” – buzdította a szentelendőket Palánki Ferenc. 

„Isten nem a diakónusi és papi szolgálatot akarja tőled, hanem, hogy boldog légy” — hangsúlyozta a főpásztor. „Azáltal leszel boldog, ha az életedet odaadod mások szolgálatára. Ha életed végén megkérdezik, mi jót tettél, elmondhasd, boldog voltam a szolgálatban, mert kitartottam hűségesen Isten mellett, akire rátettem az életemet, akiért érdemes mindent odaadni.

Szent László-évében a kemény, határozott, sziklahitű király, mint példaképünk áll előttünk. Jézus is ilyen határozottságot vár tőlünk, amikor azt mondja: „Legyen a ti beszédetek igen, igen, nem, nem (Mt 5,37).

Minden embernek annyit ér az igenje, amennyire tud nemet is mondani, arra, ami ezzel az igennek ellenkezik. Mondjatok tehát igent Krisztusra, az ő meghívására, nyissátok meg szíveteket a felszentelő kegyelme előtt és boldogok lesztek egy életen át” — fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye

Magyar Kurír