A szónok a jelen, a pillanat értelmezésével kezdte kedd délutáni elmélkedését. Kifejtette: korunk a jelen pillanat diktatúráját éli, a „most” többé már nem a múltból fejlődik ki fokozatosan, és nem nyitott a jövőre. A jelen pillanat uralmi helyzetéből nehéz utat találni az emlékezethez, mert nehéz emlékezni, nyitott és hálás szívvel elhelyezni a múlt eseményeit – emelte ki a bencés szerzetes. – Az emlékezés nehézsége a kitartás nehézsége, hogy megmaradjunk az időben, a történelemben, jóllehet az emlékezés dimenziója alapvető Izrael népe számára, és Jézus rendelése nyomán, aki az Eucharisztia alapításakor kifejezetten kéri: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ennek hálás és mindennapi felidézése vezet be minket az Úr húsvétjába.
Az emlékezet a tanúságtevők seregén keresztül válik jelenvalóvá, akik közül néhányan örömet és reményt fakasztanak bennünk – fogalmazott Bernardo Gianni. – Ők teszik templomainkat élő és éltető valósággá, ahová öröm belépni, és ahol gyökeret ver az Úr Jézus húsvéti emlékezete.
A szónok Szent II. János Pált idézte, aki az „emlékezet szépségéről” beszélt. Bárcsak meg tudnánk mutatni a mai fiataloknak a múltra való emlékezés forrását, amiből élet fakad! A jövőre nyitott emlékezés egyik nehézsége abban áll, hogy kisajátítjuk az időt, pedig az idő Istené – hangsúlyozta Bernardo Gianni. – A jelen valóság soha nem hordozza a teljességet, de az Úr kérése nyomán mélyre evezve megnyílhatunk a jövő felé. Ez a jövő hordozza az egyetlen igazi nagy eseményt, az Úr húsvétját, melyet csak látszólag nyomnak el az „események”.
Elmélkedése végén Gianni atya azért fohászkodott, hogy az elmélkedések, a szentmise, az imaórák félelem és nosztalgia nélkül vezessék a lelkigyakorlat résztvevőit azon jövő felé, amit az Úr készít számukra.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria