Papp Miklós tartott előadást a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye férfiaknak szóló lelkinapján

Papp Miklós bevezető gondolataiban a látszatférfiasságról beszélt, ami azoknál tapasztalható, akik nem tudnak férfivá válni. A férfiak látszatférfiasságukat autóval, pénzzel, tetoválással, ékszerek viselésével, hatalommal kompenzálják; akár azzal is, hogy valakinek sok barátnője van vagy volt. A látszatférfiasság akkor van jelen, amikor a mély férfiasság nincs rendben.

Aki tudja magáról, hogy férfi, megéli a férfilétét, annak azt nem kell hangsúlyoznia.

A digitalizáció világában megjelent a digitális férfi is, aki a virtuális világban felépít magának egy várost, amelynek ő a polgármestere, de a valóságban már nem vállal felelősséget. A digitális világban ül a monitor előtt, és azt hiszi, hogy férfivá vált, mert úgy tesz, mintha az lenne, de ez nem a valóság.

A férfi tele van potenciállal, dinamikával. Aki ezzel nem tud mit kezdeni, az alkoholhoz, szerencsejátékhoz nyúl, sokat nézi a televíziót, és nem tud mit kezdeni a benne lévő férfienergiával; nem tud felelősséget vállalni, dönteni, elköteleződni az évekig tartó párkapcsolatban. Ha a férfi nem tanul meg férfivá válni, abból sok gond lesz.

A morálteológus néhány javaslattal élt az imádság, a fogadalom, a férfias gondolkodás, kereszthordozás témáiban is.

Kiemelte: Istenben nincsenek nemek, férfi és nő. Istenből a gyöngédséget hozzák a nők; a játékosságot a gyermekek és a fiatalok. Mit kell hozniuk a férfiaknak?

A tiszteletet, a tartást. A férfinak ez a dolga. Férfivá kell válni.

Papp Miklós atya elmondta: 17 éves korában látta Helmuth Kohl német kancellárt térdelve imádkozni az esztergomi bazilikában. Akkor azon gondolkodott, vajon mit mondhat Istennek az a politikus, akinek a vállán van az Európai Unió, a nagyhatalmak, a családok sorsa. Látva a nagy politikust imádkozni, elszégyellte magát a saját „gagyi” imájára gondolva, arra, hogy előfordul, hogy ő néha ágyban fekve imádkozik. Amikor látta Helmuth Kohlt imádkozni, megrendült, és befejezte „gagyi” imádkozását. Ha az ember fáradt, akkor bár kevesebbet, de tisztelettel kell imádkoznia.

Abszolút intelligenciát imádunk – hangsúlyozta a morálteológus. – Az ember húzza ki magát, és a legszebb hangján, tisztelettel szólítsa meg Istent. Férfivá kell válni Isten előtt. Be kell fejezni a fekve imádságot! Kivel beszélgetünk fekve?! – figyelmeztetett az előadó. Hozzátette, hogy a betegeknek természetesen szabad fekve imádkozniuk.

Szent II. János Pál pápa szerint

akinek nincs ideje imádkozni, annak nem az ideje kevés, hanem a szeretete.

Napi három zsoltárt el kell tudni mondani. Be kell szerezni a szentek imáit.

Az imában mindig küldetést kap az ember. Isten bemutatkozik, és küldetést ad. Aki ismeri Istent, annak van dolga, akkor is, ha nagyon beteg. Az téblábol, aki nem találkozik Istennel, aki nem imádkozik – hangsúlyozta Papp Miklós.

A katekizmus szerint a fogadalom Istennek tett szabad ígéret, elköteleződés valami nagyobb jóra. A zsoltáros azt mondja: „Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra!” (Zsolt 76,12a) A fogadalom sokféle lehet. Lehet egy hónapig tartó imádság valakiért, szentmisére járás hétköznap nagyböjtben, pénteki böjt megtartása, aszkézis. Legyen nehéz a fogadalom!

A fogadalomban sok erény van, az embert mindig összeszedi. Van benne nagyvonalúság, segítőkészség; férfitartást ad.

Mi értelme van a fogadalomnak? Legalább annyira érthetetlen, mint az imádság. Sokszor feltesszük a kérdést, miért kell imádkozni, hiszen Isten tudja, mire van szükségünk. Az beszél így, aki nem imádkozik. Aki imádkozik, az tudja, hogy jó dolog imádkozni. A fogadalom is ilyen, tenni kell, és rájön az ember, hogy milyen szép tartást ad az életének.

Férfiasnak kell lenni a gondolkodásmódban. Ki mint gondolkodik, úgy is él. Gondolatvilágunk tele van mindennel. Amikor kertészkedünk, felmerül a kérdés: hogy van az, hogy a gyomokat nem ültetjük, mégis burjánzanak minden évben. A nemes növényt pedig körül kell udvarolni, kapálni, kikarózni, védeni, öntözni..., hogy szépen nőjön. A fejünk ugyanilyen. A gyom, azaz a harag, a bűn, az önsajnálat, az ítélkezés, a depresszió, a paráznaság, a pénz, a politika ugyanígy burjánzik a fejünkben.

Akinek a feje tele van kaotikus gondolatokkal, annak az élete is olyan lesz. A jó élet ott kezdődik, hogy a fejünkbe elkezdünk igényes gondolatokat ültetni.

A gondolati bűneinket sokkal komolyabban kellene vennünk a gyónásokban – szögezte le a morálteológus. – Nem a bevillanó rossz gondolatokról van szó, hanem amiket tartósan ápolunk. A rossz gondolatok az egész viselkedésünket mérgezni fogják. „Győzd le a rosszat jóval!” (Róm 12,21). Nem egyszerűen a rossz gondolatok ellen, hanem a jó gondolatokért kell küzdeni. Például vegyük elő a Szentírást. Isten abban már elmondta nekünk, mit kell tenni.

A férfiaknak olvasniuk kell a Szentírást, az Újszövetséget többször is. A férfinak legyen saját bibliája, írja bele a saját gondolatát, húzza alá, ami megérintette

– javasolta előadásában Papp Miklós atya. – A fejünkbe vigyünk be szent gondolatokat. Ha nem tesszük az igét a szemünk elé, majd tesz a világ reklámokat, híreket, háborúkat. Krisztus egyik példabeszédében arról beszél, hogy a házban hét ördög van, azokat kisöprik, és ha a ház üresen marad, akkor visszajön az ördög hetedmagával. Ha nem viszünk be a fejünkbe jó gondolatokat, akkor jön a gyom.

Papp Miklós beszélt a szentély, az oltárszolgálat fontosságáról is. A templomon túl otthon is mindenki pap a keresztség alapján – mondta a görögkatolikus lelkipásztor. Biztatta a jelenlévőket, hogy alakítsanak ki családi szentélyt,

adjanak otthont Istennek családjukban, hogy Istennél, az örök üdvösségben ők is otthon érezzék majd magukat.

Otthonunk az üdvösség helye legyen – fogalmazott az előadó. – Legyenek kegytárgyak az életünkben, házainkban, amelyeket unokáinkra is hagyhatunk. Ha a kegytárgyak öröklődnek, a hit, az erkölcs is öröklődik.

Az előadó a szentségek közös családi vételét is hangsúlyozta. Ha lehet, a család együtt áldozzon – javasolta. – Tartsd meg az ünnepeket, és az ünnepek megtartanak téged. Tudni kell ünnepelni. Az ember lehet cseléd hétköznap, de vasárnap ünneplőbe öltözhet. Ma egy férfi képes cseléddé válni. Arisztotelész szerint kétfajta rabszolga van: az egyik, aki annak születik, a másik, aki azzá teszi magát. Nem annyi az élet, hogy rabszolgává tegyük magunkat. Az az ember, aki mindig fölfelé néz.

A morálteológus a szenvedésről szólva hangsúlyozta: férfiként kell vinni a keresztet. A keresztre készítjük magunkat. Hogyan lehet erre készülni? Például imádkozzuk a keresztutat.

Ebben megtanuljuk, hogyan kell fölállni, gondoskodni másokról még akkor is, ha keresztet hordozunk.

Nézzük, ahogyan Jézus gondoskodik Anyjáról.

Krisztus akkor is imádkozik, amikor megfeszítik. Krisztustól viselkedést tanulunk. A keresztutat önfegyelemmel kell végigjárni. Fegyelmezzük a gondolatainkat, indulatainkat és a testünket is. A keresztet nemcsak ki kell bírni, hanem úgy kell vinni, hogy az üdvösségünkre váljon. Nem bántunk közben másokat, nem keseredünk el, nem leszünk hitetlenek. „Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26)

A teljes előadás az egyházmegye honlapján olvasható.

Április 13-án nőknek szerveznek lelkinapot a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében, amelyen szintén Papp Miklós tart előadást.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír