Papp Miklóssal a pesterzsébeti görögkatolikus templomban – Rendhagyó videósorozat indult

A sorozat házigazdája Papp Miklós pesterzsébeti parókus, aki személyes és teológiai nézőpontból segít megérteni mindazt, amit a templom falai és képei közvetítenek. A sorozat nem egyszerű templombemutatás, hanem meghívás egy belső útra. Arra hív, hogy amikor valaki belép ebbe a templomba – legyen görögkatolikus hívő, más felekezethez tartozó vagy egyszerűen csak érdeklődő –, ne csupán szemlélő legyen, hanem megszólított ember.

De mi is valójában a templom? A sorozat egyik alapvető kérdése ez, amelyhez két véglet felől közelítenek. Az egyik felfogás szerint a templom Isten háza: szent tér, ahol Isten jelenléttel lakozik, ám ahová ember csak kívülről tekint be. Az ókori görög világban – gondoljunk akár a Parthenon épületére – a templomokban az istenek szobrai álltak, de a hétköznapi ember nem lépett be imádkozni. A templom az istenek „lakhelye” volt, nem a találkozás helye. A másik véglet szerint a templom az emberek háza: közösségi tér, gyülekezeti hely, ahol az emberek összegyűlnek, imádkoznak, együtt vannak. Ez a szemlélet  az emberi jelenlétet, közösséget hangsúlyozza.

A katolikus – és ezen belül a görögkatolikus – templom mindkettőt magában foglalja: egyszerre Isten háza és az emberek közösségének tere.

Nem csupán jelképesen, hanem a hit szerint valóságosan is jelen van benne az élő Isten: az Eucharisztiában. Ugyanakkor ez a jelenlét nem zárja ki az embert, hanem éppen meghívja: belépni, találkozni, részesedni. Ebből a kettősségből születik meg az ikonok világa is. Az ikonok nem egyszerű festmények. Nem akarnak versenyezni a nyugati művészet nagy mestereivel, mint például Michelangelo. Sőt, tudatosan más utat választanak.

Az ikon nem a tökéletes látványt keresi, hanem a mögöttes valóságot. Olyan, mint egy fátyol: nem eltakar, hanem sejtet. Nem önmagára irányítja a figyelmet, hanem arra, ami mögötte van.

Ezért mondjuk, hogy az ikon „festett teológia”. Gondolatokat hordoz, hitigazságokat közvetít. Nem az a célja, hogy pusztán gyönyörködtessen vagy kellemes érzéseket keltsen, hanem hogy elgondolkodtasson, megszólítson, sőt időnként meg is zavarjon bennünket a megszokott látásmódunkban. Formái gyakran egyszerűsítettek, arányai szokatlanok – mindez azért, hogy ne a felszínnél maradjunk.

Amikor tehát belépünk egy ilyen templomba, valójában nem csupán egy épületbe lépünk be. Sokkal inkább egy gondolatvilágba. Isten gondolatvilágába.

Az ikonok, a tér, a liturgia mind azt a célt szolgálják, hogy az ember kilépjen a saját szűk nézőpontjából, és megpróbáljon Isten szemével látni. Ez a találkozás nem látványosság, hanem meghívás egy másfajta gondolkodásra, egy mélyebb életre.

A videósorozat ebbe a világba szeretne bevezetni. Nem sietve, nem felszínesen, hanem időt hagyva a szemlélődésre. Meghív, hogy nézz, hallgass, kérdezz – és végül talán imádkozz is.

A sorozatot EZEN a linken érhetik el; az első rész az alábbi videóra kattintva megtekinthető:

Forrás és fotó: Görögkatolikus Médiaközpont

Magyar Kurír