Pappá szentelték Mihalkov Ferenc jezsuita szerzetest Marosvásárhelyen

„Méltónak tartod őt?” – ezt a kérdést teszi fel a püspök a római katolikus szertartás szerint papszenteléskor a jelöltet az egyházi rend szentségére felterjesztő egyházi elöljárónak. Ezt a kérdést tette fel október 14-én, Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János-templomban bemutatott szentmisén Kerekes László gyulafehérvári segédpüspök, melynek keretében pappá szentelte Mihalkov Ferencet.

„Természetesen igen – válaszolta a püspök kérdésére mosolyogva András Attila SJ, a magyarországi jezsuita rendtartomány vezetője. – De engedje meg püspök atya, hogy egy kicsit bővebben beszéljek Ferenc rendtársamról.”

A provinciális ismertette Mihalkov Ferenc SJ életútját a Regnum Marianum közösségtől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán át a jezsuita képzés egyes állomásaiig, külön kiemelve rendtársa rajztehetségét.

„Személyén keresztül mély jóság, szelídség, tisztelet, érzékenység, figyelem sugárzik.

Kiszámítható, nem konfliktuskereső egyéniség, megfontolt és előzékeny. Életében jelen van a játék, humor, művészet – fogalmazott András Attila SJ. – Jelenléte segít, hogy nyitottan, őszintén tudjunk magunkról beszélni; mélységet hoz be, és tiszteletet, mondja egyik rendtársa. Harmóniateremtő ember. Szent Ignácról mondják, hogy ő egy szeget gyakran sokáig és körülményesen kopácsolt, de ha egyszer egy szöget bevert, könnyedén azt senki ki nem húzta. Ferenc is ilyen.”

András Attila SJ elmondta: Mihalkov Ferenc többször volt abban a barlangban, ahová a hagyomány szerint Szent Ignác visszavonult, amikor nem az ispotály betegjeivel és szegényeivel foglalkozott. „Azóta egyszerre van jelen bennem az ispotály és a barlang képe – vallotta erről egy korábbi interjújában a szentelendő. – Ignác ebben a feszültségben élt. Nem akart kivonulni a városból, a valóságból, az élet sűrűjében szeretett volna lenni, az embereket ott akarta segíteni, ahol éppen vannak. Ezzel együtt maradt a barlangban, vagyis a magányban, a csendben.”

„Kedves Feri, kívánom, hogy a rendben továbbra is éljen benned a barlang és az ispotály képe” – fordult a szentelendőhöz a provinciális.

Majd e szavakkal zárta a püspök kérdésére adott válaszát András Attila SJ: „Főtisztelendő püspök atya, megismerve Ferenc rendtársamat, meghallgatva a rendtársait és formátorait, jó szívvel mondhatom, hogy igen, alkalmasnak tartom őt.”

A papszentelés keretében Kerekes László püspök felidézte, hogy pályafutása során milyen sok jezsuitával találkozott, akik hatással voltak rá. Miklósházy Attila püspök; Deák Ferenc, „a jó Csókay Károly atya, akit már életében szentnek tartottunk”; Bóday Jenő; kispaptársai közül is többen jezsuiták lettek, de a cserkészetben is találkozott velük. A felsorolást Ádám Jánossal, illetve néhai szemináriumi munkatársával, Nemes Ödönnel, valamint páter Szőcs Lászlóval folytatta.

„Aztán a papszentelés kegyelme is megadatott nekem, hiszen a jezsuiták közül a harmadik éppen Ferenc testvérünk, akit a papszentelés szentségében részesítünk” – mondta a gyulafehérvári segédpüspök.

Szentbeszédben felidézte azt a viccet, mely szerint a három dolog egyike, amit a Jóisten sem tud az, hogy mit gondolnak a jezsuiták. „Ennek analógiájára hadd mondjam el – még ha nem használom is azt a kifejezést, hogy mit nem tud az Isten, hiszen ő mindentudó és mindenható, de hadd emeljek ki öt olyan területet –, amit a Jóisten nem ismer: nem ismer olyan személyt, akit ő nem szeretne. Hiszen ő mindenkit szeret, hajunk szálát is számon tartja, olvassuk a Szentírásban. Mit nem ismer a Jóisten másodsorban? Olyan lelket, akit ő nem tud megmenteni. Hiszen Ő mindenkiért jött, és mindenkiért küldte az egyszülött Fiát, hogy megmentsen bennünket. A harmadik, amit nem ismer a Jóisten: olyan szívet, amelyet ő ne ismerne. Hiszen a Szentírásban is olvashatjuk, hogy ismeri a bensőnket, s már az Ószövetségben mondja a zsoltáros, hogy »szívek és vesék vizsgálója, Uram, te vagy«.

Kedves Ferenc testvérem, örömhír számunkra, hogy a papszentelésed, különösen a jelmondatot egy jézusi program, annak felvállalása, hogy »Elérkezett az Isten országa«” – hangzott el Kerekes László püspök prédikációjában.

A szentelés után a marosvásárhelyi jezsuiták Jakabos Barnabás SJ vezette közössége megvendégelte a résztvevőket. Külön ajándékként a budapesti jezsuita központ több munkatársa a közeli Székelybőn kapott szállást – abban a megejtő környezetben lévő Szent Ignác-házban, amelyet tavaly szenteltek meg, és amely a vásárhelyi Jezsuita Udvar közösségi, lelki programjainak ad otthont.

Mihalkov Ferenc SJ másnap, október 15-én, vasárnap a marosvárhelyi rendház kertjében mutatta be első szentmiséjét. Az újonnan szentelt továbbra is ott, a jezsuita kollégium lelkészeként szolgál majd.

A papszentelés és a primícia közvetítése IDE kattintva megtekinthető.

Forrás: Romkat.ro; jezsuita.hu/Szőnyi Szilárd

Fotó: Pataki Zsolt

Magyar Kurír