Papszentelés

Minden szentség új módon kapcsol Istenhez és az Egyházhoz. A szertartást követően már nem ugyanazok az emberek leszünk, mint akik előtte voltunk. Így van ez a papszentelés esetében is. Az egyházi elöljárók által kiválasztott jelöltek a szentelés előtt nyilvánosan megerősítik szándékukat arra a hármas szolgálatra (tria munera), amit püspökük – vagy szerzetesi elöljáróik – munkatársaiként végezni fognak: „az Úr nyájának pásztorai”, az evangélium hirdetői és a szentségek kiszolgáltatói lesznek az egyházi közösségben.

A római rítusban a mintegy kétórás liturgia talán legemlékezetesebb pillanatai azok, amikor a szentelő püspök teljes csendben a szentelendő fejére helyezi a kezét. Ez a kézrátétel a papszentelés lényegi mozzanata, amit egyedül a püspök végez. A püspök az egyházi rend (ordo) szentsége által egy testület tagjává teszi az újonnan szentelt papot. A papi testület (presbitérium) tagjai szintén kézrátétellel fejezik ki a felszentelendő befogadását.

A jelölt a püspök munkatársa lesz, aki a Krisztustól kapott küldetés gyakorlásában segíti őt. A felszentelő imádságban a püspök így könyörög: „Adj, Urunk, a mi gyöngeségünknek is […] támaszt, mert apostoli munkánk végzésében nagyon is rájuk szorulunk.”

Azért imádkozunk értük, hogy a püspöki rend derék munkatársaiként „az evangélium igéi a Szentlélek segítségével az ő igehirdetésük által az emberek szívében gyümölcsöt hozzanak”, Krisztus szent titkainak szentségeiben részesítsék Isten népét, és a népek sokaságából összegyűjtsék őket az ő országába.

A szentelés két kifejező rítussal zárul. A püspök krizmával keni meg a felszentelt pap kezét, hogy az megszentelje a keresztény népet, és áldozatot mutasson be Istennek. Végül kenyérrel teli paténát és borral telt kelyhet ad neki, mint „a szent nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnunk”.

Közvetítő szerepet bíz rá Isten és az ő népe között: Isten embereként krisztusi szavakat és gesztusokat tesz magáévá, ugyanakkor a keresztény közösség nevében szól, amikor testvérei körében Krisztus testének, az Egyháznak az imádságát vezeti.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír