Papszentelés Kalocsán – KÉPRIPORT

Az ünnepi eseményen koncelebrált a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papsága.

Az utolsó vacsorán Jézus mindannyiunkért imádkozott, hívekért és a papságért is – mondta szentbeszédében a főpásztor. Kifejtette: a nap szentje, Alexandriai Szent Cirill szerint a másokért való imádság papi feladat, hiszen a pap nemcsak az áldozat bemutatásával, hanem a másokért való közbenjárással is teljesíti feladatát. A szentmise bemutatása pedig a legminőségibb imádság, hiszen a pap felajánlja élőkért és holtakért is.

Az evangéliumi szakaszban Jézus megszólítja a mennyei Atyát. Imádkozott tanítványaiért, de a későbbi tanítványokért is. Azért imádkozott, mert mindannyian az Atyáé és Jézuséi vagyunk. Jézus a Szentírás szerint azért is imádkozik tanítványaiért, mert ők még a világban vannak. A világ kétértelmű szó: egyrészt az emberiség, amelyért Jézus meghalt; a másik értelme az Istentől elfordult, a gonosz lélek hatása alatt álló ember, aki nem akar Isten útján járni. Ebben a világban ki van téve a keresztény ember az örökös támadásnak. Az Úr Jézus ezért imádkozik azokért, akik a világban vannak.

Mi, keresztények ebben a világban élünk, de mégsem ugyanilyen lelkiséggel, a pap pedig ezáltal mutat példát – hangzott el a szentelési szentmise prédikációjában.

Jézus kéri továbbá az Atyát: „Szenteld meg őket az igazságban.” Megszentelni annyit jelent, hogy valamit Istennek ajánlunk, egészében, s ha egyszer már Istennek adtuk, nem lehet visszavenni. Bár megvan bennünk a kísértés, hogy az ígéreteinkből visszavegyünk néha – mondta Bábel Balázs érsek.

Az Istennek tett megszentelés nem jelent lezártságot, mert ő ugyanazzal a tettével küldi is a világba a papságot. Megszenteli őket, és küldi őket – az igazságban. Nem a törvényi igazságról van itt szó, hanem a János-evangélium igazságáról és a Máté-evangélium igazságáról, az életszentségről – szögezte le a főpásztor.

Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” Vagyis az igazság, amiben meg kell a papokat szentelni, azonosulást jelent az Istennel, Jézussal, az Igazzal.

Tomaskovity Szabolcs szentelendő jelmondatát a prefációból vette: „Emeljük fel szívünket.” Mélységes szimbolika ez – hangsúlyozta az érsek. – Az egész személyiségünket jelenti a szív. Isten a kegyelme által lelkesedést ad, így hűséggel és lelkesedéssel tud a pap egész életén át kitartani.

Jézus azt mondta, hogy a világ gyűlöli a tanítványait, az övéit. Hozzátartozik a keresztény jellemvonáshoz, hogy ezeket a támadásokat, szidalmakat el tudjuk tűrni. Meg kell tartanunk magunkat Jézus szellemében, hogy ezekre mindig szeretettel tudjunk válaszolni. Nagy feladat, nagy kihívás tehát papnak lenni – fogalmazott Bábel Balázs érsek.

Szentbeszéde végén a főpásztor arra biztatta a szentelendőt, hogy papi életét lélekkel töltse meg és felemelt szívvel dolgozzon Isten kertjében.

Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye

Fotó: Koprivanacz Kristóf

Magyar Kurír