„Csodálatos az Isten!” – papszentelés Pannonhalmán

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Urunk színeváltozásának ünnepén Várszegi Asztrik főapát Szent Márton hegyén pappá szentelte Matusz Hugó szerzetestestvért, a budapesti Szent Szabina-kápolnához tartozó Szent Benedek Tanulmányi Ház ideiglenes lakóját. A szentelést megelőzően a reggeli Laudes keretében két bencés novícius, Koczka Dávid és Biriszló Lőrinc testvérek tettek három évre ideigleines fogadalmat. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisén részt vettek a Magyar Bencés Kongregáció közösségeinek tagjai, a pannonhalmi, bakonybéli, budapesti, győri és tihanyi bencések, Németh László, a győri egyházmegye általános püspöki helynöke, a Csornai Premontrei Apátság szerzetesközösségének képviselői, a győri, a szombathelyi és a székesfehérvári egyházmegyék egyházközségeinek papjai és hívei, valamint családtagok és barátok.  

„Csodálatos az Isten!” – a szentelendő szólítása után Várszegi Asztrik főapát ezzel az egyszerű dicsőítéssel fordult a jelen lévő hívekhez, de elsősorban Matusz Hugó testvért szólította meg. A bencés elöljáró – Isten csodálatosságát mint személyes, hívő meggyőződést kifejezve – az egyház küldetésére és ezen belül a papi hivatás lényegére mutatott rá, amely éppen ennek a csodálatosságnak a hirdetésében rejlik. A tanítványok előtt a Tábor hegyén felragyogott Isten dicsőségének fénye, amely nem más, mint Krisztus szeretete az emberek iránt. Akik ennek a szeretetnek a mélységét megtapasztalták, akik személyes kapcsolatot ápolnak Istennel, egyben arra is meghívást kapnak, hogy ezt a szeretetet sugározzák az emberek felé.

Amint a főapát rámutatott, a papi hivatás lényege is ebben rejlik, az evangélium és az Eucharisztia által az emberekhez közel vinni Krisztust, Isten jóságát. Az Eucharisztiáért mint közösségért azonban áldozatot kell hozni, ami a papi hivatás belső mozzanata is egyben.

Várszegi Asztrik Hugó testvért arra buzdította, hogy Isten örömét befogadva és részesülve a Vele való találkozásban, a „Tábor hegyi” együttlétben hivatása szerint ezt az örömöt adja tovább az embereknek. A pap hivatása ugyanis a lelkek megnyerése Isten számára, amint a bencés Regula 58. fejezete is előírja, hogy a novíciusok mellé „adjanak olyan szeniort, aki alkalmas a lelkek megnyerésére” – emelte ki a főapát.

Beszédében utalt arra a fordulatra is, amely Hugó testvér életében történt, arra a csodára, amely az egykori virgonc, hittanórán hancúrozó kisfiú pappá szenteléshez vezető útjában fejeződik ki.

A szentbeszéd után Matusz Hugó testvér tiszteletet és engedelmességet fogadott a mindenkori főapátnak, majd a Mindenszentek litániájának eléneklése alatt az oltár előtt földre borulva nyilvánította ki teljes önátadását Istennek.

A litánia eléneklése után a főapát kézrátételével adta át a papi hatalmat, majd a jelen lévő szerzetes papok kézrátétele következett. A felszentelő imát követően Hugó testvérre ünnepélyesen ráadták a miseruhát, miközben az Efezusiaknak írt levél egy részlete hangzott el: „Hallottátok s megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van. Vessétek le a régi embert, és újuljatok meg, alleluja.” (Ef 4,21–23)

A miseruha felvétele után Várszegi Asztrik krizmával kente meg az újonnan felszentelt kezét annak jeleként, hogy Isten kiválasztottja, majd átadta a kelyhet és a paténát. A papi közösségbe való befogadás jeleként a főapát és a testvérek békecsókkal köszöntötték a felszenteltet. A közösség tagjainak köszöntése alatt a Korinthusiakhoz írt második levél részletét énekelték: „Istennek vagyunk szolgái, gyalázatban és dicsőségben, mint halálra szántak s mégis élők, mint szomorúak, de mindig derűsek, kiknek semmijük sincsen, de övék mégis minden.” (2Kor 6,9–10)

A papszentelés agapéval és Matusz Hugó szerzetes-áldozópap köszöntésével ért véget a főapátság refektóriumában.

Fotó: Horváth Tamás

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír