Papszenteléssel és mise-ősbemutatóval ülték meg a jezsuiták Szent Ignác ünnepét Budapesten

A szertartás keretében volt az ősbemutatója Kaposi Brúnó Missa A.M.D.G. című művének, amely a templom orgonistája a jubileumra írt.

A szentmise elején Vízi Elemér tartományfőnök köszöntötte a templomot megtöltő híveket és a mintegy félszáz koncelebráló papot. „Az, hogy Szent Ignác atyánk ötszáz éve indult el a megtérése útján, nekünk is meghívás, hogy engedjük, az Isten formáljon minket” – fogalmazott.

Az olvasmányokat követően lépett elő a közösség színe elé Jancsó Árpád, akinek áldozópappá szentelését Vízi Elemér kérte Mohos Gábor püspöktől.

A jezsuita tartományfőnök röviden ismertette a szentelendő életét. Jancsó Árpád Budapesten született, a Szent István-bazilika plébániai közösségében nőtt fel. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, történelem–esztétika szakon. Közben aktív kisközösségi életet folytatott, a családjukkal élő fogyatékkal élőket segítő Hit és Fény közösség, valamint az egyetemistákat tömörítő, Bíró László püspök vezette Csütörtöki Csoport (Csücsop) tagjaként.

Aztán úgy érezte, Isten még tovább hívja, így 2011-ben csatlakozott a Jézus Társasága közösségéhez. A kétévnyi hazai noviciátus után Rómában folytatott filozófiai tanulmányokat, amelyet hároméves miskolci gyakorlat szakított meg. Annak hatására, ahogy jelen volt az iskolában, a diákok és a tanárkollégák közül is sokan megszerették Árpádot. Ezután Rómában végzett három évig teológiai tanulmányokat, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahol Szent Ignác élete utolsó szakaszát töltötte. Onnan tért haza most. Vizi Elemér elmondta, Árpádot úgy ismerték meg, mint aki alapos, megfontoltan hoz döntéseket, megbízható.

Amikor valaki belép a társaságba, arról véleményt, ajánlást kérnek egy ismerősétől. A tartományfőnök a papszentelésre készülve fellapozta azt a dokumentumot, amelyben Árpádot egy egyetemista társa ajánlotta, és úgy érezte, hogy az abban olvasottak most is igazak rendtársára.

Árpád barátja arról számolt be, hogy a fiú mindig szorgalmas, éles eszű volt az egyetemen, a tanárokkal tisztelettudó, a társaival pedig derűs és mosolygós, figyelmes, türelmes, szelíd természetű; akivel könnyű együtt dolgozni, a csapat, a közösség mindig is fontos volt a számára. Hitbéli dolgokról szívesen beszélt bárkivel, és többekkel megbeszélték, hogy milyen sokat adnak Árpi szavai nekik. A barát azt is mondta, hogy objektíven sem tudna mást, aki alkalmasabb lenne a jezsuita hivatásra. A tartományfőnök ehhez hozzátette, hogy a kezdeti ajánlás szavai most is igazak. Vízi Elemér ajánlására Mohos Gábor ki is választotta Jancsó Árpádot az áldozópapságra.

A szentelő püspök ezt követő homíliájában arra mutatott rá, hogy ötszáz évvel ezelőtt Loyolai Szent Ignácot ugyanaz a Jézus Krisztus érintette meg, aki az isteni életet nekünk ajándékozza és bennünk táplálja, s aki most Árpádot is különleges módon magához kapcsolja. Mohos Gábor hangsúlyozta, hogy

a pap örök, eltörölhetetlen ajándékot kap: az apostolok hivatásában részesül, amelynek célja Isten népének megszentelése, tanítása és kormányzása.

Jézus a felolvasott evangéliumban első hallásra nagyon megdöbbentőt mond: ha valaki nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványa. Itt nem arról van szó, hogy Jézus bárkit is gyűlöletre buzdítana, hanem valami olyat akar mondani, ami szavakkal nagyon nehezen visszaadható. Jézus ezzel az érzékletes kifejezéssel a teljes önátadásra, a végtelen szeretetre hív meg minket. Hiszen csak és kizárólag ez a fölfoghatatlan, végtelen szeretet volt az, ami a kereszten tartotta őt.

A megtérés során is ez a mindent odaadó végtelen titok érinti meg az embert, ez sarkallja arra, hogy válaszoljon, és szeretettel viszonozza. Az ember rájön, hogy mennyire töredékes az a szeretet, amit adni tud, de ha törekszik, és halad előre, Isten mélyíti ezt a szeretetet – biztatott minden jelenlévőt a szónok.

Mohos Gábor arra is rávilágított, hogy a papi hivatás nem önmagában létezik, hanem a közösségben születik és a közösségért van.

„Ez a hivatás meghaladja az embert, szükséges hozzá az Isten kegyelme és a mögöttünk lévő közösség támogatása”

– figyelmeztette a szentelendő papot és a többieket egyaránt.

A püspök hangsúlyozta: akkor tud igazán kibontakozni az életünk, ha valamire feltesszük. Az olimpikonok aktuális példáját hozta föl, akiknek rengeteg mindenről le kell mondaniuk, amíg az aranyéremig vagy más nagy eredményig eljutnak. A megtérés utáni lemondás is hasonló módon nem céltalan, Jézus jár előttünk, és mi őt követjük, s ha már tényleg nagyon oda tudjuk adni magunkat Istennek, egy idő után Szent Pállal együtt mi is elmondhatjuk: nem én élek már, hanem Isten él bennem. Mohos Gábor attól is óvott mindenkit, hogy hagyja, Jézus követése az életében megszürküljön.

A papi hivatásnak nemcsak a szentség kiszolgáltatása a része, hanem az imádság, a közbenjárás is a ránk bízott személyekért, közösségekért – mutatott rá a püspök, aki kérte, imádkozzunk a szentelendőért, hogy Isten minden ajándéka kibontakozhasson benne és Isten vezesse a teljesség felé.

A homília után következett a papszentelés: Árpád először ígéretet tett, majd Istennek való teljes önátadása jeleként lefeküdt a földre, miközben a közösség a Mindenszentek litániáját imádkozta. Ezután – az első papszentelését végző – Mohos Gábor püspök a szentelendő fejére tette a kezét. A püspököt követően a jelen lévő világi és szerzetes papok is a felszentelt fejére tették kezüket.

A kézrátételt követően hangzott el a felszentelő ima. Ezután öltözött be a miseruhába az új áldozópap, majd tenyerét a szentelő krizmával kente meg, és átadta neki a szent kelyheket, amelyek a nép adományait testesítik meg.

Végül előbb a püspökkel, majd a papokkal is békecsókot váltó Jancsó Árpád már felszentelt papként koncelebrált a szentmisén.

Jancsó Árpád papi jelmondata:

„A megroppant nádszálát nem töri össze…” (Iz 42,3).

Az újonnan szentelt pap szeptembertől visszatér Miskolcra, a Fényi Gyula jezsuita gimnáziumba, ahol iskolalelkészként fog szolgálni. Újmisét augusztus elsején, vasárnap 17.30-kor a pesti Jézus Szíve-templomban mutatott be, és augusztus 7-én, szombaton 10 órakor egykori plébániáján, a Szent István-bazilikában is celebrál.

*

A két és fél órás szertartás keretében szólalt meg első alkalommal Kaposi Brúnó Missa A.M.D.G. című kompozíciója, amelyet a jezsuiták jelmondata, az „Ad maiorem Dei gloriam” („Mindent Isten nagyobb dicsőségére”, A.D.M.G.) inspirált, nemcsak átvitt értelemben, hanem a hangokat tekintve is. (Az orgonista-kántorral készült interjúnk ITT olvasható.)

Az orgonán játszó zeneszerző mellett közreműködött Szabó Balázs mesterharmóniumon, a Vass Lajos Kamarakórus (művészeti vezető: Darázsdi Zita) és a 447 Hertz Kamarakórus (művészeti vezető: Fehérváry Péter), szólót énekelt: Lőkösházi Mária, Nagy Bernadett, Csapó József és Najbauer Lóránt.

A szertartást élőben közvette a Jézus Szíve jezsuita templom YouTube-csatornája, ahol vissza is nézhető a szentmise.

Szerző: Agonás Szonja

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír