Először ünnepeltek papszentelést Szovátán

A főegyházmegyében a hagyományok szerint Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek ünnepén, június 29-én szentelik a papokat, ám aki külföldi tanulmányokat végez, és emiatt nem tud hazatérni erre a napra, kérheti, hogy szülőfaluja vagy szülővárosa legyen a szentelési helye.

Így lett Szováta történelmében először papszentelés helyszíne. Kitett magáért a plébániaközösség és a város is, bensőséges, felemelő ünnepség keretében szentelte pappá Kovács Alpár diakónust Kovács Gergely érsek.

A szentmisén Nagy Éva Vera iskolanővér vezetésével énekelt a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar, amelynek az újonnan szentelt pap gyermekkorában maga is tagja volt. 

Homíliájában Kovács Gergely érsek arra hívta fel a szentelendő, valamint minden jelen levő pap figyelmét: a papnak missziós küldetése van. „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” Egy pap nem tesz eleget a hivatásának, ha csak a meglévő híveket őrizgeti.

Emberhalászatra, nem az akvárium őrzésére hív Isten.

Ki kell lépni a kényelmünkből, a plébánia meghitt közösségéből, ahol, hál’ Istennek, vannak híveink. Hívni kell minden embert, és nem lehet kedvezményekkel, alkuk árán hívni őket. Nem könnyű! Nagy feladat, amelyre mindannyiunkat meghív az Isten, s kiemelten a tanítványokat. Az előttünk álló, ránk váró nagy feladat előtt állva, emberi gyengeségeink ismeretében elbátortalanodhatunk – mondta a főpásztor, és biztatta a szentelendőt: „Meríts erőt abból, hogy Isten a tenyerébe írt téged.”

Ezután következett a papszentelés szertartása: előbb elhangzottak az ígéretek, következett a mindenszentek litániája, miközben a szentelendő arcra borult. Majd a főpásztor kézrátétele, a szentelési ima következett, csendben, a jelölt fejére tett kézzel imádkozik ilyenkor az érsek, majd őt követve a papok. A szentelés szertartása a papi miseruhába való beöltözéssel folytatódott, ami után az olajjal megkenés, majd a szolgálat jelképeként a kenyér és bor átadása következett, ezt a részt a békecsók zárta: előbb az érsekkel, majd a jelen levő papokkal váltott békecsókot az újmisés.

Kovács Alpárral a szentelése előtt készült interjút ITT olvashatják, ebből idézett homíliájában a főpásztor is, majd a szentmise végén mondott köszönetek során külön is említette az újonnan szentelt és nővére szép szokását, a kölcsönös bizalom jelképeként szolgáló „egymás tenyerébe írást”, ami egyben „békét adó tudat, hogy Isten azt akarja: sikerüljön az életem”.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Balla László

Magyar Kurír