Párásítás mesterfokon – Gondolatok A Fabelman család című filmről

Az idei díjszezonra pozícionált A Fabelman család a rendező gyermek- és ifjúkorába röpít vissza minket, hogy két és fél órában meséljen egy, az ötvenes évek Amerikájában élő zsidó családról.

Sammy (Gabriel LaBelle) éppen a legújabb hobbifilmjével van elfoglalva: az elkészült felvételeket nézi vissza vágás közben. Egyszer csak különös dologra lesz figyelmes. Nem biztos benne, hogy jól látja-e, ezért vissza-visszatekeri a szalagot, s olyan felismerésre jut, ami az egész életét megváltoztatja. Íme, a művész születése: hatalmam van teremteni valami olyasmit, ami rajtam kívül másoknak is örömet szerez. Spielberg első fontos állítása a bevallottan önmagáról mintázott hősével kapcsolatban ez: lehetünk tán akármeddig önfeledt gyerekek, ám amíg a kistesók a nappaliban kergetőznek, a hivatásra való rátalálás pillanata egyszerre mámoros és kijózanító. Eldöntetett, ahogy mondani szokták, s az addigi játékidőben elszórt jelek is ezt erősítik: a zenész anyuka (Michelle Williams) és a folyton fabrikáló mérnök apuka (Paul Dano) egyaránt a kreativitásával keresi a kenyerét, mégpedig zajos hétköznapoktól és gyakori költözésektől kísérve, amit a hetvenes éveiben járó, a jelenből visszaemlékező rendezőnk jótékony aranyfénybe von.

S kétségtelenül aprólékos munkát végez: Tony Kushner forgatókönyvírónak például egész biztosan hosszasan diktálhatta gyerekkori emlékeit, hiszen a mára közismert életrajzi fordulatok szinte mindegyike felbukkan az elkészült filmben: megnézni a moziban Cecil B. DeMille 1952-es filmjét, A földkerekség legnagyobb showját, titokzatos csillaghullást megfigyelni egyik éjjel, vidám házi muzsikát hallgatni jó barátok társaságában vagy fölfedezni egy kezdetleges Super 8-as kiskamera lehetőségeit a családi nyaralás közepette. Attól a rendezőtől, aki életpályája során szinte folyamatosan Pán Péter-szindrómás, pótapakereső hősökről forgat filmeket, nem meglepő ez az idealizálás, sőt: alapkövetelmény. Nehéz nem észrevenni, hogy Spielberg ezzel maga is az elmúlt néhány évben fellobbant szerzői „így jöttem”-történetek divatjához csatlakozik – mármint annak könnyedebb vonulatához. El kell ismerni ugyanakkor, hogy ötvenévnyi filmkészítői rutin birtokában fölényes stílusérzékkel mesél: a lehető legegyszerűbben plánoz, ráérős tempóban fogalmaz, igényesen alkotja újra fiatalkorának sufnifilmjeit, színészei elsőrangúak, John Williams muzsikája pedig kellemesen andalít. Mi több, önmagához képest ezúttal visszafogott és elegáns. Mégis, hiányzik itt valami: a drámai konfliktus.

Amikor Sammy többször is megnézi azt a bizonyos filmszalagot, nem csupán a hivatására döbben rá, hanem valami másra is: arra, hogy anya és apa talán mégsem olyan boldog házasok, mint ahogy addig hitte. S lassan minden átértelmeződik: a gyakori költözések, a kissé furcsa módon ragaszkodó családi barát, az egyre hisztérikusabban viselkedő anyuka és a mindinkább magába zárkózó apuka. Sammy pedig, mint afféle engedelmes, kötelességtudó nagyfiú, dühkitörés helyett a készre vágott családi videóval üzen: egyrészt anyjának (persze úgy, hogy a többiek véletlenül se vegyék észre), másrészt nekünk, nézőknek is. Tudniillik, a filmkészítés hatalom. Nem csupán a szórakoztatás, hanem a manipuláció hatalma is: használható szembesítésre és elkendőzésre egyaránt.

Spielberg, noha legfrissebb mozija kétségkívül remek munka, sajnos inkább elkendőz, mint szembesít. A család fölött komor felhőként ott lebegő elválás ezért nem lesz igazán fájdalmassá, s a cselekmény utolsó harmada – ahol éppen a kamaszodó főhős vívódását kellene árnyaltan bemutatni – közhelyes epizódokra esik szét. Valódi őszinteség helyett Spielberg A Fabelman családdal is a saját legendáriumát építi – ahogy félévszázada szinte folyamatosan. Könnyed párával vonja be nézője tekintetét, de csak annyira, hogy sérülést ne okozzon a lélekben.

Steven Spielberg: A Fabelman család (The Fabelmans).
Universal Pictures, 151 perc, 2022.

Szerző: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. február 5-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.