Páratlan élmény – A tölgy című természetfilmről

Hosszú-hosszú ideig mégsem szántam rá magam, hogy megnézzem, alapvetően azért, mert szerettem volna a legkisebb – immáron nyolcévessé cseperedett – barátommal vagy legidősebb – nyolcvan, illetve kilencven feletti – szeretteimmel együtt élvezni ezt az élményt. Végül elteltek a hónapok, elrepültek az adventi hetek, véget ért a karácsony is, és eljött az új év. Aztán a napokban, hosszú szervezés után, végre többedmagammal befizettem erre az ígéretes francia természetfilmre. Hiába játsszák már két és fél hónapja, vagy kéttucatnyian ültük a Művész mozi Buñuelről elnevezett vetítőtermében.

Charbonnier és Seydoux a Berlinalén bemutatott filmje semmiről nem szól, mégis egész világunkról beszél. Nyolcvan percig narráció nélkül kísérhetjük figyelemmel egy kétszáztizenvalahány éves erdei tölgy lakóinak életét: mókusok, közönséges erdei egerek, szakjók és makkzsizsikek a főszereplőink, s emellett a közvetlen környék, illetve az erdő flórájának és faunájának apraja-nagyja. Ezt a hatalmas mozivásznakra álmodott filmet nem csak azért nagyszerű multiplexben vagy art moziban megnézni, mert a forgalmazó Mozinet minden néző után 100 forintot adományoz az Erdőmentők Alapítványnak (eddig már több mint 40 ezer néző váltott rá jegyet), hanem azért is, mert technikai szempontból ennél izgalmasabb természetfilmet keresve sem találnánk. A vágás (Sylvie Lager) éppolyan leleményes és ügyes, mint a zenehasználat. A húszas éveiben járó Tim Dup francia énekes-dalszerző előadásában hallhatjuk az Et tu restes című csodaszép betétdalt, s Händel, illetve a Sway című bolero-mambó klasszikust éneklő Dean Martin ismert dallamai is felcsendülnek.

Nincs más hátra tehát: aki hallja, adja tovább a hírt, fogja a gyerekeket és a nagyszülőket, és vigye el őket A tölgyre! Azt hiszem, fölösleges hozzátennem, hogy a család legifjabb tagjai éppúgy nem fognak csalódni, mint azok, akik már kicsivel régebb óta fiatalok.

Szerző: Navarrai Mészáros Márton

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. január 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.