Esküvő: útrakelés az Atyával

Nézőpont – 2024. augusztus 4., vasárnap | 12:00

Gérecz Imre OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Sokszor beszélünk a párkapcsolatról statikus fogalmakkal: „amit Isten egybekötött”, „amikor hozzáment feleségül”, és „lehorgonyoztak egymás mellett”. A családi élet viszont mozgalmas, változásokkal teli közös utazás, a házaspár több évtizedes közös története, csúcspontok és hullámvölgyek, lendületes haladás és pihenők, eltávolodások és újraközeledések sorozata. Folyton új kihívásokat és távlatokat rejtő tanulási és növekedési folyamat, ami előre sosem látható módon formálja a házastársakat és kapcsolatukat.

A házasságkötés szertartása segít tudatosítanunk, hogy ez az ünnepélyes pillanat nem megérkezés, hanem útra kelés, egy dinamikus folyamat kezdete, ami sok szempontból párhuzamba állítható a választott nép negyven éven át tartó pusztai vándorlásával.

A házasságkötés szertartása a jegyesek bevonulásával kezdődik. A vőlegény és a menyasszony többnyire külön-külön érkeznek a templomba, szüleik vagy testvéreik kíséretében. A házasságkötéskor elhagyják a szülői ház biztonságát, kilépnek a gyermeklét kötelékeiből, és társra találnak egymásban.

Ahogy a választott nép a Sínai-hegyen szövetséget kötött az Úrral, majd negyven éven át vándorolt a pusztában, úgy az ifjú pár is életszövetségre lép egymással Isten, a mi Atyánk előtt, és hosszú, közös útra vállalkozik. Összetartozásuk jeleként esküt tesznek arra, hogy egymást el nem hagyják, „holtomiglan-holtodiglan, semmiféle bajban”.

Hogy az úton rájuk leselkedő veszélyek elől el ne fussanak, és el ne botoljanak, a szertartás során a pap összeköti a kezüket, emlékeztetve arra, hogy egymáshoz igazított tempóban kell majd előre haladniuk, hiszen ha nem így tesznek, az hosszú távon különváláshoz vezet.

A zarándokúton szükség van éltető vízre. A keresztény házasság a keresztség szentségén alapul: ez az a forrás, ami folyton megtisztulást, felfrissülést és a lelki szomjúság enyhítését kínálja azoknak, akik a forrást rendszeresen felkeresik és merítenek vizéből. A liturgia a házasélet csúcsa és forrása: megszenteli a kiemelt ünnepi pillanatokat, és a mindennapok fáradságához is forrásvizet kínál.

Fotó: PxHere

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria