Önmegtagadás

Önmegtagadás, imádság és osztozás – Máté evangéliumát követve nagyböjti üzenetében Ferenc pápa is ezt a három mozzanatot emelte ki, amikor a színeváltozás evangéliumáról elmélkedett. Legyen ez a három hívószó nagyböjti liturgikus készületünk vezérfonala!

Mi, katolikusok hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartunk. Sokan az adventi és a nagyböjti időszak péntekjein, mások az egész böjti időben húsmentesen étkeznek. Vannak, akik egyéni fogadalmat vállalva vonnak meg maguktól húst, édességet, alkoholt. Az eucharisztikus ünneplés előtt szimbolikus, egyórás böjtöt kér tőlünk az egyházi hagyomány, a Krisztus testében és vérében való részesedés iránti tiszteletből.

A keresztény böjt sosem öncélú.

Az önmegtagadással lemondunk azokról a „szorongáscsökkentőkről”, amelyek elterelik a figyelmünket mindarról, ami nehéz, fájdalmas, vagy erőfeszítést igényel.

A böjt lassúvá, érzékennyé és figyelmessé tesz. Kiszakít felületes hétköznapi pörgésünkből, hogy valóban Krisztusra figyeljünk.

Ferenc pápa találóan fogalmaz: „engednünk kell, hogy ő félrevonjon és felfelé vezessen minket, elszakadva a középszerűségtől és a hiúságtól. Rá kell lépnünk az útra, egy felfelé vezető útra, ez pedig erőfeszítést, áldozatot és összpontosítást igényel, éppúgy, mint egy hegyi túra”.

Az önmegtagadás kimozdít a hétköznapok megszokott rutinjából. Útra kelünk, ahogy Ábrahám az ígéret földjére, vagy Péter, Jakab és János a színeváltozás hegyére. Rituálisan mi is kilépünk otthonainkból, lemondunk értékes szabadidőnk egy részéről, hogy az eucharisztikus közösségben ünnepeljünk.

A templom nem új lakás számunkra, hanem a találkozás helye, ahol Krisztust hallgatjuk, nagyobb rálátást nyerünk életünkre, majd visszaereszkedünk a mindennapok világába. A katolikus templom kitüntetett pontja a tabernákulum. Ez a szó eredetileg sátort jelent, ami kifejezi, hogy

Isten Krisztusban földi vándorlásunk társa lett: mellénk szegődött, hogy életutunk végén elvezessen arra a magaslati pontra, ahol nekünk is megadatik majd az ő dicsőségének szemlélése.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír