Pásztor és pedagógus vagyok – Várszegi Asztrik vall pályájáról

– Gyerekként mi volt az első szakmájához illő ténykedése, például elvégzett kísérlete, megírt novellája, stb?

– Egy időben gyakran csendesen miséztem, oklevelet írtam, iniciálét próbáltam rajzolni, festeni, várat építettem, puskaport is gyártottam, nagyapám katonaládáját majdnem sikerrel felrobbantottam konyhánkban.

– Melyik könyv hatott legjobban pályájára?

– Mesék, egy Julianus barátról és egy Fráter Györgyről szóló könyv, a Biblia, a Szentek életéből Szent Ferenc és Szent Erzsébet története, valamint Gárdonyi Gézától az Egri csillagok.

– Mi okozza jelenlegi munkájának legnagyobb sikerélményét?

– Pásztor és pedagógus vagyok: ha meg tudom nyerni a másikat a (szellemi, lelki) jónak, nemesnek.

– Mik a legfőbb frusztrációi?

– Amikor nem tudok áthatolni az előítéletek falán, amikor eleve elutasítanak. Amikor nem lehet „csodát tenni” a hitetlenség miatt.

– Melyik könyv van jelenleg az éjjeliszekrényén?

– Kettő: Tompa Andrea Fejtől s lábtól és Závada Pál Hajó a ködben című könyve.

– Melyik a kedvenc regénye?

– Dosztojevszkijtől A Karamazov testvérek és még számos regény.

– Milyen zenét szeret hallgatni?

– Népdalokat, klasszikusokat, miséket, oratóriumokat, operákat. Mozart a legelsők között van.

– Mi volt a legjobb tanács, amit valaha kapott?

– „Fiam, a hajlott hátú öreghez és a maszatos kisgyerekhez mindig hajolj le!”

– Mi a kedvenc idézete?

– „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket…” (1Kor 1,27).

– Mi jelenti Ön számára a pihenést?

– Változatosság: kirándulás, sport, olvasás, baráti társaság…

– Mivel foglalkozott volna, ha nem a jelenlegi szakmáját választja?

– Nem tudok olyan „foglalkozást” magamnak elképzelni, amibe ne önmagamat adtam volna.

– Érez-e késztetést arra, hogy tanuljon valamit, aminek nincs azonnali vagy gyakorlati értéke? Ha igen, mi lenne az?

– Kereknek érzem életemet és tevékenységemet.

– Milyen körülmények között születtek legjobb és legihletettebb ötletei?

– Elmélyült tanulmányozásban, elmélkedésben, útközben és álomban.

– Mi az, amit a nagyközönségnek feltétlenül tudnia kellene az Ön szakmájáról?

– Nem tanulható, hanem ajándékként befogadható.

– Most tudta meg biztos forrásból, hogy egy hónap múlva lesz a világ vége. Mi lenne az, amit még mindenképp szeretne megtenni, megélni?

– Szívem békéjét.

– Mi az az egyetlen tárgy, amit égő munkahelyéről kimentene?

– Mivel életemet nem anyagi javakra építettem, semmit.

– Mi a legvonzóbb dolog a hűtőszekrényében?

– A pannonhalmi Vis vitalis tiszta és hideg víz.

– Melyik irodalmi személlyel találkozna szívesen?

– lyen több is lenne: Dosztojevszkij, Hölderlin, Babits Mihály, Thomas Mann, Esterházy Péter.

– Véleménye szerint melyik a legaktívabb évtized egy ember életében?

– Számomra, bár életem ma is aktív, kb. 35–65 között éreztem ezt.

– Mi a legszebb, legjobb emléke az ELTE-ről?

– Hálával gondolok az egyetemre és tanáraimra, sok jó élmény, szellemi gazdagodás és izgalom fűz az intézményhez. Maradandó élményem: Lederer Emma tanárnővel a történelembölcseletről tartós diskurzust folytathattam a teljes évfolyam előtt. A tanárnő utolsó kérdései ezek voltak hozzám: Ki maga? Levétáros, vagy latin szakos? Rövid válaszom ez volt: bencés vagyok. Válasza: akkor mindent értek. Aztán többé nem szólt hozzám. 1972-t írtunk.

– Idézze fel egy felejthetetlen vizsgáját!

– Mollay tanár úr rettegett vizsgáztató volt. Több okból magam is rettegtem tőle. Államvizsgám kollegiális párbeszéd volt, ez aztán a legkedvesebb élmények közé került.

– ELTE-s diplomája megszerzése után hogyan indult neki az életnek, álláskeresésnek? Ki vagy mi segítette karrierjét?

– Két lehetőségem volt: vagy pannonhalmi vagy győri bencés iskolánk tanára leszek. Ez utóbbiban kezdtem meg gyakorló tanításomat 1975 szeptemberében.

– Miért az ELTE-t választotta?

– Az 1950-es állam és egyház közötti megállapodásban csak ez a lehetőség állt rendelkezésemre mint bencés szerzetespapnak.

– Milyen hasznos útravalót kapott alma materében?

– Nehéz erről röviden számot adni: sokat. Tudományos felkészültséget, igényességet, szemléletmódot, maradandó kapcsolatokat, barátságokat.

Forrás: ELTE Alumni Központ

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír