Pattanásig feszült idegek – Rövid tapasztalatok Ukrajnából a már közel négy éve tartó háború kapcsán

Nézőpont – 2026. január 9., péntek | 19:09

Az alábbiakban Beatriz Lauenroth a www.together4europe.org honlapon megjelent írásának a Fokoláre Mozgalom Új Város Online magazinjában közölt magyar fordítását olvashatják.

A mindennapi élet a háború árnyékában

Egy éven belül már harmadszor járok Ukrajnában. A csaknem négy éve tartó háború okán az ország a végletekig kimerült. Az emberek ellenálló képessége elképesztő, de a feszültség mindenütt kézzelfogható. Teljesen érthető, hogy miért feszülnek pattanásig az idegek.

A villany, víz és fűtés nélküli tél, az állandóan, a nap bármely órájában megszólaló légiriadók és a folyamatos bombázások mára a mindennapi élet szerves részét képezik. Örökké jelen van a bizonytalanság, és az emberek élete folyamatos fenyegetettségben telik.

Egy perc csend és tiszteletadás

A teljes káosz ellenére a mély szolidaritás és elcsendesedés pillanatai összetartják az országot. Minden reggel kilenckor a nemzeti ellenállás egyik dala csendül fel Ukrajna-szerte az utcákon. Az élet ilyenkor egy percre megáll. A szupermarket pénztárosa abbahagyja az áruk lehúzását, a bárban ülő férfi leteszi a kávéscsészét az asztalra, a könyvtáros is vár a következő könyv kiadásával.

Ebben az egy percben azokra emlékeznek, és azok előtt tisztelegnek az emberek, akik elestek a háborúban, vagy most is a frontvonalban harcolnak. Megható, mindennapos szertartás ez, amely a háború áldozataira hívja fel a figyelmet.

Ahol az imák életeket mentenek

A halál közelsége alapjaiban változtatja meg az ember élethez és hithez való viszonyát. Egy fiatal, fronton harcoló katona ezt osztotta meg velem: „A halál árnyékában senki sem ateista. Még a nem hívő férfiak is így könyörögnek az utolsó órákban: »Mondj el egy imát értem is, mert én nem tudok imádkozni.«”

Egy másik katona arról mesélt, amikor rajtaütöttek az egységén: „Heves ellenséges tűz alatt álltunk. Csodával határos módon az engem ért lövedék megállt a golyóálló mellényemben.

Az egész világon rengetegen imádkoznak értünk, és biztosan tudom, hogy az egyik ilyen ima mentette meg az életemet.”

Fordította: Szeles Ági

Forrás: together4europe.org; Új Város Online

Fotó: Dmitry Zvolskiy/Pexels

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria