Paul Murray OP: A fény vonzásában – A keresztény szemlélődés ragyogó-sötét útja

A Tűz és forrás: Isten élő megtapasztalása című fejezetben a szerző arra keresi a választ, hogy mit jelent a gyakorlatban közelebb kerülni Istenhez, milyen szavakkal tudnánk valamiképpen kifejezni ennek a tapasztalatnak a természetét. A Szentírásban, az Ó- és az Újszövetségben is, a szerzők a „tűz” szóval próbálják meg leírni vagy felidézni az Istennel való találkozást. A későbbi századok során a szemlélődő férfiak és nők is szívesen használták ezt a kifejezést.

Blaise Pascal, a kiváló matematikus és fizikus 1654. november 23-án éjszaka kapta azt a megnyilatkozást, amely egész további életére óriási hatással volt. Ezt írja: „Este fél tíztől körülbelül fél tizenkettőig. / Tűz / Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. / Nem a filozófusok és tudósok Istene. Bizonyosság, öröm, bizonyosság, érzelem, öröm. / Jézus Krisztus Istene…” Paul Murray rámutat:

ami Pascalt „ilyen mértékben megragadja a tűznek ebben az éjszakájában, nem más, mint annak ténye, hogy az illető az Isten jelenlétében áll”.

Szavai pedig arról tanúskodnak, hogy nagyon is tudatában van Jézus Krisztus Istenének, „minden igazság és minden öröm Istenének felfoghatatlan közelségének”. Annak, hogy Pascal soha senkinek nem beszélt erről, egyik oka lehetett puszta alázat is, de az is, hogy a kinyilatkoztatás, amiben részesült, „szinte egész biztosan olyan szabad és mély tapasztalat volt, hogy úgy érezhette, ha beszélne róla, az majdhogynem árulás lenne”.

Keresztes János is gyakran használja a tűz szót, hogy kifejezze a Krisztussal való egyesülés csodálatos kegyelmét, erejét és bensőséges mivoltát. Ugyanakkor más képeket is használ: „Tudom, hogy forrás fakad titkosan, / Bár éjszaka van. / Ez az örök forrás rejtőzik szemünktől, / Barlangnak sűrű mélységéből tör föl, / Bár éjszaka van.” A „forrás” természetesen a Szentlélek, aki a hívők szívében „fakad fel és árad”. Az éjszakának vagy sötétségnek a képe első pillanatra váratlannak tűnhet ebben a szövegkörnyezetben. Ahhoz, hogy megértsük ezt, Paul Murray idézi Basil Hume bíborost, aki a kérdésre, mit érez, amikor imádkozik, azt válaszolta: „Ó, csak próbálok kitartóan ott lenni. Olyan ez, mint amikor egy sötét szobában vagyunk azzal, akit szeretünk. Nem látjuk, de tudjuk, hogy ott van.” A szerző szerint ez csodálatos állítás. Úgy véli:

ha időt szánunk az imában arra, hogy eljussunk a csöndig, akkor „a csöndnek és a sötétségnek e helyén mintha valami felébredne bennünk, és rádöbbenünk, hogy Isten, akiről úgy éreztük, hogy távol van, valójában mindig is jelen volt”, és beszélhetünk a „bennünk lakó Isten”-ről.

A Szavakba öntött misztérium: A Clairvaux-i Szent Bernát és Isten megtapasztalása című részben Murray atya kifejti: a keresztény misztika egyik legnagyobb alakjának szavai mindig Isten misztériumának teljes súlyát hordozzák, vagyis azt a paradoxont, hogy „az igazság semmit sem enged el nekünk, a kegyelem pedig mindent elenged nekünk”. Szent Bernát vallotta, hogy a kegyelem és az igazság „Jézus Krisztus által érkezett”, és legmélyebb hite és meggyőződése szerint „a saját életében minden keresztény tapasztalatból megismerheti, hogy ez az igazság”. Szent Bernát szerint az a legfontosabb, hogy mindazok, akiknek Isten igéjét hirdetik, hitben meglássák és megtapasztalják Isten igazi természetét. Így ír: „Az efféle istenlátás nem kis dolog. Őt magát tárja fel előttünk, amint együttérzéssel hallgatja imáinkat, amint igazi kedvességet és irgalmasságot mutat felénk, aki nem árasztja ki ránk haragját. Természetéhez tartozik, hogy jó, hogy mindig irgalmat és kegyességet tanúsít felénk. Ezzel a megtapasztalással és ezen a módon válik a javunkra, hogy Isten megismerteti magát velünk.” Bernát szerint tehát az igazság alapvetően fontos az imádságban, a kegyelem azonban elengedhetetlen. Arra a feltételezésre, hogy adott időben az Ige csupán „bíróként”, de nem barátként, „vőlegényként”, kegyelem nélküli igazság színe alatt érkezhet el hozzánk, így kiált fel: „Isten óvjon, hogy ez valaha is megtörténjen!”

Az Istent keresve: szemlélődő imádság a domonkos hagyományban című fejezetben a szerző leszögezi: a domonkos lelkiségben a szemlélődő ima jellemzőn Istennek az imában feltáruló természetére fókuszál, és arra, amit inkább nevezhetnénk a „kegyelem objektív misztériumának, mint a pszichés-spirituális élmény érdekes, de szubjektívebb állapotainak és szakaszainak”. A keresztény szemlélődésnek ez a formája elsősorban örömmel és hálával telt válasz a hitben Isten szeretetének titkára, melyet Krisztusban tárt fel.

Ennek a fajta imádságnak egyik kiváló példáját olvashatjuk Sienai Szent Katalin 14. századi domonkos szent és misztikus írásaiban. Egy alkalommal, amikor éppen imádkozott, elbűvölve annak gondolatától, hogy Isten szenvedélyes szeretettel keresi azokat, akik elfutottak előle, akik a leggyengébbek, legelveszettebbek és a leginkább irgalomra szorulnak, Katalin így kiált fel: „Örök Atya! Szeretet lángoló katlanja! Ó, örök szépség, örök bölcsesség, örök jóság, örök irgalom, bűnösök reménye és menedéke… Szükséged van egyáltalán teremtményedre? Úgy látom, mintha szükséged lenne rá, mintha nem tudnál élni nélküle… Mitől vesztetted el az eszedet? Attól, hogy beleszerettél abba, amit kezed készített! Gyönyörködsz és örvendezel neki önmagadban, mintha megrészegítene vágyad, hogy megmentsd.

Elmenekül tőled, te pedig keresésére indulsz. Ő elhúzódik, te pedig közelebb húzódsz hozzá. Emberségünket öltötted magadra, és ennél közelebb már nem is jöhettél volna hozzánk.”

Az imát és a szemlélődést illetően a szerzőnek nincs kétsége afelől, hogy a legelső, XIII. században élt domonkosok élete és írásai jelölték ki a legvilágosabban és legemlékezetesebben a prédikátor útját. A mai korban is rengetegen szorulnak megvilágosodásra és bátorításra. Paul Murray hite szerint olyan tanítókkal és prédikátorokkal együtt, mint Szent Domonkos, Szent Katalin, Aquinói Szent Tamás, Eckhart mester, „segítségünkre lehetnek abban, hogy jelen életünkben, saját imaéletünk és elmélkedésünk gyakorlatában megtapasztaljuk az elveszett fiú hazatérése, az elveszett bárány és a szerencsésen megtalált drachma titkát”.

Fordította: Karsai Nóra Mária (Advocata Nostra, 2022).

Paul Murray OP: A fény vonzásában – A keresztény szemlélődés ragyogó-sötét útja

Bodnár Dániel/Magyar Kurír