A pécsi karitász is segít az édesanya nélkül maradt ikreknek

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ura a saját életének, de a váratlan események, látszólag értelmetlen tragédiák figyelmeztetnek törékenységünkre és végességünkre. Most ismét kénytelenek vagyunk szembesülni azzal a ténnyel, hogy az anyaság a legszebb hivatás, de egyszersmind a legnemesebb áldozat is. Ősi kultúrák és rítusok még gondosan őrizték az anyaság és a halál szoros kapcsolatának tapasztalatát. Az ókori görögök és rómaiak úgy tartották, hogy a szűz meghal a nászágyon, hogy asszonyként szülessen újjá, s a vajúdó asszony a saját életét kockáztatja, hogy életet adhasson gyermekének. Anyának lenni áldozat, ahogyan azt kivételes erővel mutatta meg a 2004-ben szentté avatott Gianna Beretta Molla is, aki életét adta azért, hogy megszülethessen negyedik gyermeke.

A tragédiák és áldozatok érthetetlennek vagy sorsszerűnek tűnnek a Megváltás misztériuma nélkül. Az áldozat valójában az egyház életének középpontja. Ezért imádkozzuk a szentmise kánonjában: „Tekints, Istenünk, erre az áldozatra, melyet te magad készítettél Egyházadnak! Add meg jóságosan mindazoknak, akik a szentmisében részt vesznek, hogy fölséged dicséretére Krisztusban élő áldozattá váljanak!”