Lelki ráhangolódásként az első napon szentmisén, majd este Mórocz Tamás bodajki plébános közel egy órás csodálatos orgonakoncertje által, a zenén keresztül érezhették meg Isten közelségét a résztvevők.
A második napon kezdték meg a lelkigyakorlat legfőbb mondanivalójának – „Hogyan tudjuk pedagógiai munkánkat Krisztus szellemiségében végezni?” – feldolgozását. Hajdu Ferenc hat témakör köré építette fel az elmélkedéseket. Mindegyik elmélkedést ráhangoló imával és a Szentírásból vett idézettel vezette fel, saját megélt életpéldáit is megosztva. Majd a jelenlevők három-három kérdés köré felépítve csoportmunkában vitathatták meg a témákat, a megbeszélést követően pedig megosztották tapasztalataikat. Mindez arra is lehetőséget adott, hogy a résztvevők egymást és intézményeiket is még jobban megismerhessék.
A témakörök a következők voltak:
1) A hivatás ajándéka: minenki életében voltak meghatározó események, példák, amelyek hatására az illető a pedagógus hivatást választotta, és mindenki megtapasztalhatta, hogy mint minden hivatásnak, a tanári pályának is megvannak az örömei és megpróbáltatásai. A résztvevők megvitatták, hogy a pedagógus élete nem egyéni „partizánharc”, hanem fontos, közösséget formáló szerepe van.
2) Jézus, a Mester tanít: a krisztusi pedagógia három fő pillérét járták körül, amelyek a figyelem (meghalljuk-e a másikat, észrevesszük-e a segélykiáltást az esetleges abnormális viselkedés mögött), a meghallgatás (van-e készségünk úgy kérdezni, hogy a másik meghallgatása eredményes legyen) és az irgalom (olyan megoldás, amely gyógyít és átalakít, nem egyszerű szánalom).
3) A Lélek vezetése: nem egyszerűen Krisztust kell másolni, hanem a Lélekre kell nyitottnak lenni, hogy betöltsön minket is. A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5,22–23). Ha ezek nincsenek meg valakiben a munkája során, az nem a krisztusi pedagógiát követi.
4) Szeretet és határ: szabályok nélkül a legjobb segítő szándék is pusztulásra van ítélve, anarchiához vezet. Meg kell tanulni szeretni és határokat tartani egyszerre, ahogyan Krisztus is vezet minket. Legyen a szeretet formáló erő, hogy ne pusztán kötelességből, hanem szeretetből feleljen meg a tanítvány az elvárásnak. Fontos a konfliktusok, határok megsértésének igazságos lezárása is, ami nem is olyan könnyű.
5) A kereszt pedagógiája: munkája során a pedagógus is hordozza keresztjét. A szenvedés lehetőség arra, hogy türelmet, kitartást és alázatot tanuljunk. Segíti kudarcaink feldolgozását: beismerés, mit ronthattunk el, ötleteket adhat, mit tegyünk másképpen. Elhozhatja a bűnbánatot és bocsánatkérést, így megújulhatunk belőlünk. Keresztjeink vállalása, terheink hordozása a gyermekek előtt is példát mutat.
6) Küldetés a világban: Ti vagytok a föld sója, a világ világossága. A hegyi beszédben mondott kijelentés a keresztények világban betöltött szerepére utal. Meg kell őriznünk az értékeket és ízt (értelmet) kell adnunk az életnek, ahogy a só teszi az étellel, vagy ahogy a világosság kitűnik a sötétségből. Ehhez nem szabad elvesztenünk identitásunkat, s hiteles tanúságot kell tennünk a ránk bízottak körében. Ez a keresztény pedagógus küldetése: képes formálni, alakítani óvodai, iskolai közössége életét.
Az elmélkedések között arra is volt mód, hogy a résztvevők megismerkedjenek a bodajki Segítő Szűz Mária-templom történetével Oravecki Attila helyettes bodajki plébános mindenre kiterjedő előadásának köszönhetően.
Pénteken pedagógus-keresztutat jártak végig a Kálvária-dombon.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás: Kiss Attila/Székesfehérvári Egyházmegye
Fotó: Horváthné Bodai Andrea, Mórocz Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria








