Példájuk bátoríthatja korunk emberét – A 100 éves a Budai Szent Imre-plébánia című kötet bemutatója

Az eseményen Szerdahelyi Csongor újságíró, az Országút című közéleti és kulturális folyóirat főszerkesztője beszélgetett Szkaliczki Örssel, a Szent Imre-templom plébánosával és a kötet két szerkesztőjével, a mellékletek készítőivel, Cúthné Gyóni Eszter és Wirthné Diera Bernadett történészekkel. Szerdahelyi Csongor az itteni – a szocializmusban József Attilára átkeresztelt – gimnáziumban érettségizett, és gyermekkorától kezdve szorosan kötődik a Szent Imre-plébániához.

Kérdésére Örs atya elmondta: az ő ötlete volt, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a plébánia megalapításának századik évfordulójáról. Mivel a források rendelkezésére álltak, először arra gondolt, ő maga írja meg a könyvet, de belátta, hogy nincs ideje és energiája a kutatáshoz. Ezt követően egyháztörténelemmel is foglalkozó intézmények vezetőihez, tanszékvezetőihez fordult, hogy ajánljanak ők valakit, aki megírhatná a plébánia történetét, de meglepő módon nem érdeklődtek a téma iránt. Akkor azonban már megjelent Cúthné Gyóni Eszter Nem harcolunk, de nem is búcsúzunk – A Ciszterci Rend Zirci Apátságának története a második világháború végétől Endrédy Vendel apát haláláig című monográfiája. Szkaliczki Örs beszélt a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban érettségizett Gyóni Eszterrel, aki igent mondott a felvetésre, de közölte: csapatban gondolkozik, vagyis megkeres néhány történészt, akikkel teljesíthetik a feladatot. Így született meg a 2023-as, jubileumi konferencia ötlete – az egyik előadó és szerző, Halász Tibor Nivárd O.Cist kezdeményezésére –, ami az alapja a most megjelent kötetnek.

A kötet társszerkesztője, Wirthné Diera Bernadett elmondta: amikor az egyetemen témát keresett a szakdolgozatához, azt a tanácsot kapta, hogy írja meg az 1961-es eseményeket. A Szentimreváros ciszterci plébániáján a hatvanas évek elején valóságos ifjúsági pasztorációs mozgalom indult. Emiatt a kommunista hatalom 1961-ben országos letartóztatási hullámot indított papok ellen. Erről szól Kamarás István Búvópatakok című, a Márton Áron Kiadónál 1992-ben megjelent könyve, amely a rendszerváltozás idején az üldözéseket átélt személyekkel készített interjúit tartalmazza. Wirthné Diera Bernadett az 1990 után megnyíló levéltárakban talált forrásokra, állambiztonsági iratokra támaszkodva írta meg szakdolgozatát az említett eseményről, majd Gergely Jenő professzor javaslatára tovább folytatta a kutatást, és a diplomamunkáját kibővítve alkotta meg doktoriját. Cúthné Gyóni Eszterrel pedig már több kötetet szerkesztettek együtt.

A kötet tartalmi felosztásáról a konferencia fő szervezője, Cúthné Gyóni Eszter kifejtette: először azokat a kutatókat keresték meg, akik valamilyen formában kapcsolódtak Szentimrevároshoz, vagy a ciszterci rendhez. A Szent Imre-gimnázium volt diákja, Paár Eszter Szilvia Walder Gyula építészete a budai ciszterciek szolgálatában című tanulmányában művészettörténeti szempontból foglalkozik az épületegyüttessel. A gimnázium tanára, Gianone András tanulmányának címe: A ciszterciek visszatérése és a rendszerváltás szabadsága. A kutatók, történészek közösen dolgozták ki a témákat. Az egyértelmű volt, hogy a plébánia megalapításának mindenképpen külön részt kell szentelni; erről szól Halász Tibor Az Ön munkálkodásával ehelyütt valóságos történelem kezdődik című esszéje. A plébánia helyzetének bemutatására a Horthy-korszakban Klestenitz Tibort kérték fel; tanulmányának címe: Az építkezés kora. Helytörténeti szempontú előadás, illetve tanulmány Földváry Gergely Szent Imre öröksége, egy városrész kulturális és szellemi ereje című értekezése.

A kötet szerkesztője megvilágította: jelentősen különböznek az 1945 előtti, illetve utáni korszak forrásadottságai. A Horthy-korszakban baráti, támogató közegben működhetett az Egyház, így sok a sajtóanyag, az egyházi egyesületekről szóló beszámoló. 1945 után viszont az Egyház helyzetével párhuzamosan megváltozik a felekezeti forrásanyag is.

A szocializmus korszakában az Egyház és benne a beszüntetett ciszterciek helyzetét mutatják be Hegyi Károly Túlélés és kiútkeresés, Soós Viktor Attila Élet a ciszterci „romokon”, Cúthné Gyóni Eszter A vallomások, lefoglalt iratok alapján többet tudnak rólunk, mint mi magunk, Wirthné Diera Bernadett A plébánia és a hívek a Kádár-korszakban című tanulmányai. A kötet szerkesztője megemlítette azt is: nem a plébánia teljes száz évét dolgozták fel, hanem csak 1997-ig bezárólag, vagyis a gimnázium teljes visszavételéig.

Ehhez kapcsolódva Szkaliczki Örs kiemelte: nem arról van szó, hogy a szerzők konkrétan megírták a plébánia komplett száz évének történetét. A kötetben tanulmányok olvashatók, amik nem is feltétlenül fedik egymást. A kutatók speciális szempontokból közelítették meg témáikat. Nem egy adott korról szóló történeti mű van a kezünkben.

A könyv szerzői a szüleik, családtagjaik, ismerőseik személyes elbeszélései alapján fogalmazták meg írásaikat, és így meglehet, sokkal többet tudtak meg az adott témáról, mint azok a kutatók, akik irattárakban, levéltárakban szedték össze anyagaikat. A most megszületett könyv talán alapja lehet annak, ha valaki egyszer majd nekiül és megírja az elmúlt száz év teljes történetét. A kötetben szereplő tanulmányok mozaikok, időben és tartalomban is.

Szkaliczki Örs emlékeztetett rá: a húszas évek első felében Budapest egy városrésze jött itt létre, és vele együtt a plébánia. Miért így alakítja az Isten? Trianon után vagyunk, egy vesztes világháborút követően, az ország szétdarabolva, gazdasági-társadalmi traumák érték az embereket. Ebben a tragikus helyzetben jön létre egy városrész és mellette plébánia, felépül a hatalmas gimnázium és a templom. Majd ezt az egészet súlyosan megsebzi a világháború. Bekövetkezik az, amit ma látunk Ukrajnában vagy Gázában, utcáról utcára zajlanak a harcok, hullanak a bombák. Az iskolát bombatalálat éri, golyószórónyomok ma is vannak a templomban. Következik a diktatúra, az egyházellenesség, a ciszterci rend működésének betiltása, mégis, élnek itt az emberek, él a plébánia. Aztán eljön a rendszerváltozás, van egy felfutó lendület, majd meggyengül a társadalom és az Egyház is. A plébános kifejtette: amikor a plébánia történetét feldolgozó munkát útjára indította, az volt a célkitűzése, hogy valamilyen formában emléket állítsanak a plébánia azon „hőseinek”, akik fáradhatatlanul szolgálták a ciszterci szellemiséget és a szentimrevárosi katolikus közösséget. Szerette volna, hogy a nevük fennmaradjon, példájuk bátorítást adjon korunk emberének, és abból erőt meríthessen. Szkaliczki Örs úgy véli: az előttünk álló száz év nagyjából úgy zajlik majd, mint a magunk mögött hagyott, de ahogy fogalmazott: „Szívből remélem, hogy a következő századik jubileumon az akkori hívek is büszkén és megelégedve fognak visszatekinteni az eltelt esztendőkre.”

Szerdahelyi Csongor kérdésére, létezik-e olyan könyv, amely hasonló mélységben dolgozza fel egy plébánia történetét, mint ez a kiadvány, Wirthné Diera Bernadett azt válaszolta: nem tudnak erről, ezért az első pillanattól kezdve úttörő jellegűnek nevezték egymás között a munkájukat, ami minta lehet azok számára, akik szeretnék feldolgozni egy plébánia történetét. Ugyanakkor leszögezte: történészként óriások vállán állnak.

Wirthné Diera Bernadett idézte Vanyó Tihamért: „A plébánia története az egyúttal a hívő közösség története is.” Hozzátette: egyfajta prizmán keresztül a hívek egész élete feltárul. A plébánia él. Ő szerves egységnek tekinti az ott élő híveket és szolgáló atyákat. A történésznek az egészet kell bemutatnia, mert ebből láthatók az egyházmegyei és magasabb szintek is. A most megjelent könyv szerzői ezzel az attitűddel nyúltak a témához, feltárni az itt szolgáló lelkipásztorok tevékenységét, de a közösség történetét is, amely működtette, éltette a plébániát.

Wirthné Diera Bernadett leszögezte: egészen különleges városrész jött itt létre a húszas évek elején, öntudatos értelmiséggel, akik igyekeztek megélni kereszténységüket a mindennapokban. Egy hitre szomjazó közeg kapott egy neki lelki táplálékot nyújtó szerzetesrendet. Egymást emelték fel, erősítették. Az egyszerre erős egyházi és társadalmi jelenlét, ami jellemezte ezt a városrészt, ennek köszönhető.

Fotó: Süle Ágnes Katalin

Bodnár Dániel/Magyar Kurír