Péter vallomása és Pál kitartása ma is példa – Felszentelték az újjáépített gyimesbükki templomot

Az 1926-ban épült templom korábban – a Dani Gergely plébános építtette nagytemplom átadásáig – az Erdély keleti határán lévő, közigazgatásilag jelenleg Bákó megyéhez tartozó, jelentős magyar közösség lakta község plébániatemploma volt. Az idők során szűkössé vált az épület, valamint romló állapota is szükségessé tette a felújítást, ám a helyiek végül úgy döntöttek, hogy inkább újraépítik. Tervüket közösségi összefogással valósították meg; a költségek nagy részét a hívek adományaiból finanszírozták.

Megőrizték az épület külső méreteit, ám a belső részt teljesen újjáépítették, nagyobb kórusrészt alakítottak ki és a liturgikus részt is növelték.

A templom környékét is rendbe tették. A két éve Rózsák utcára keresztelt, ám korábban Teknőpataknak nevezett utcarészt szélesítették, ehhez a Sorbán család, Hajnal János családja ingyen ajánlott fel telekrészt. Tankó Péter és családja a temetőkert bővítéséhez járult hozzá szintén ajándékba adott területtel. A területen fiatalok 115 tuját ültettek élő sövényként, ezzel is parkosítva a teret.

A hívek számára könnyebben megközelíthetőbb területen a jubileumi szentév emlékére keresztet is állítottak – ennek megáldásával kezdődött a templomszentelés ünnepsége.

A szentelési szertartás során Kovács Gergely érsek nyitotta ki a templom ajtaját. A hívek bevonultak; sokan, akiknek nem jutott hely bent, a kertben kivetítőn követve kapcsolódtak be a szentmisébe.

A mai ünnep nemcsak Péter hitének az erejéről szól, hanem arról is, hogy Isten soha nem hagyja magára az övéit – mondta homíliájában a főpásztor. – Péter vallomása és börtönből való szabadulása azt mutatja, hogy

az Egyház élete nem emberi erőn alapszik, hanem Isten hűségén nyugszik.

Pál apostol minden megpróbáltatás ellenére megtapasztalta életében, hogy az Úr mindvégig mellette áll és megerősítette. Ez az a bizalom, amely nem a saját erőnkben gyökerezik, hanem Isten hűségében. Isten mindig hűséges, Istennek mindig gondja van ránk.

„Ma különleges öröm van a szívünkben, hiszen hálát adunk ezért a csodálatosan szépen felújított templomért – emelte ki a gyulafehérvári érsek. – Abban a szerencsében volt részem, hogy tavaly itt járhattam, úgyhogy elmondhatom, tudom miről beszélek. Láttam, hogy akkor milyen volt a templom, és most látom: ez a szépen felújított templom a ti hűségeteknek, a ti áldozatvállalásotoknak a gyümölcse.

Ez nem csak pusztán kőből, fából, téglából, cserépből álló épület. Elmondhatjuk, hogy

minden köve az itt elmondott imákból, az itt ünnepelt szentmisékből nyert igazi értelmet. Szent ez a hely.

Eddig hányszor elénekeltük az antifónában és előtte is, hogy szent ez a hely. A felújítás nem csupán a megújulás. Ezt a felújítás azt is jelzi, hogy a hit élő közöttetek, és szeretnétek, ha ez a hit a jövő nemzedékeinek is biztos alapja maradna.”

Ez a templom egy sziklára épített ház – fogalmazott Kovács Gergely. – De a lelki szikla, amelyre épül, Krisztus és az apostoli hit. Péter vallomása és Pál kitartása ma is példát ad. A börtönből kiszabadult Péter, a végsőkig küzdő Pál arra hív, arra kötelez, hogy ragaszkodjunk Krisztushoz.

Amikor nehéz, amikor a világ más irányba húz, amikor úgy érezzük, hogy a keresztjeink súlya alatt roskadozunk, akkor ragaszkodjunk leginkább Krisztushoz!

„Amikor áldást kérünk erre a templomra, kérjük egyben azt is, hogy a mi szívünk is templommá legyen. Olyan hellyé, ahol Isten Igéje otthon van, ahol az ima és a szeretet megerősödik. Ahol a hit sziklaként áll, bármilyen vihar jöjjön is. Adja a mindenható Jóisten, hogy ez a templom és a benne összegyűlő, imádkozó közösség mindig arról tanúskodjék: itt Krisztus az Úr, és mi mindannyian az ő élő kövei vagyunk” – mondta az érsek.

A templomszentelési szertartás során a főpásztor megáldotta a keresztelőkutat és a vizet, amellyel megszentelte a templomot és a híveket.

Az oltárasztalt és a falakon a szentelési kereszteket krizmával jelölték, majd meggyújtották és megáldották a húsvéti gyertyát is. Az oltárasztalban elhelyezték Szent Ince és Szent Restitutus vértanúk ereklyéjét; majd népviseletbe öltözött hívek díszítették, helyezték el rajta a gyertyákat, virágokat.

Az eucharisztia ünnepléséhez szintén népviseletbe öltözött fiatalok vitték az oltárhoz az adományokat. A tabernákulumot a szentáldozás után szentelték meg.

A szentmise végén Salamon József plébános köszönetet mondott a templomépítés segítőinek – a helyieknek és a külföldön élő gyimesbükkieknek, illetve paptársainak, akik pénzadományt küldtek; és a sok önkéntesnek, akik fáradtságot nem kímélve munkájukkal vagy imájukkal segítették az újjáépítést. A templom újjáépítését Kovács Gergely érsek köszönte meg a plébánosnak.

Az ünnepségen részt vettek Gyimesbükk magyarországi testvértelepüléseinek küldöttségei; a község polgármestere; Hargita Megye Tanácsának alelnöke és Bákó megye alprefektusa is. Köszöntötte a jelenlévőket Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének igazgatója és Zsigmond Barna Pál magyarországi parlamenti államtitkár.

Szöveg: Csúcs Mária

Fotó: Csúcs Mária, Csúcs Péter

Forrás: Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye/Romkat.ro

Magyar Kurír