Pétery József püspökre emlékeztek Vácon nemzeti ünnepünk alkalmából

Pétery József meghurcolt váci megyéspüspök emléktáblájánál Molnár Zsolt plébános beszédében megemlékezett arról, hogy 1942-ben állította az egyházmegye élére XII. Piusz pápa: nagyon nehéz, vészterhes időszakban, a második világháború közepén vette át a küldetést.

Isten irgalmát éneklem mindörökké” – ez volt a néhai püspök jelmondata. Azt vállalta, hogy a háború vérzivatarában Isten irgalmát hirdeti.

Pétery József püspök tudta, hogy a nehézségek, az erőszak, a zűrzavar közepette az irgalmas Isten végtelen szeretetéről kell szólnia, ez az ő hivatása, küldetése. Isten irgalmas szeretetéről tett tanúságot püspöki működése alatt, és akkor is az Isten irgalmas szeretetében élte az életét, amikor házi őrizetben, száműzetésben kellett lennie a távoli Hejcén.

Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felállításával a magyarországi egyházak elvesztették tényleges autonómiájukat. A váci püspökségre is beköltözött egy ÁEH-biztos, aki mindent – beleértve a levelezést is – ellenőrzött, majd megfigyeléseinek eredményét jelentette az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) részére. 1950-re az állam és Pétery püspök közötti viszony nagyon feszültté vált. A kommunista párt mindenkit át akart nevelni a marxista-leninista ideológia alapján. A püspök az egyházi törvényekre hivatkozva papjait a politikai tevékenységtől szerette volna visszatartani, ezért fellépett az állam által szervezett békepapi mozgalom ellen. Papjai közül akoriban hárman a kistarcsai internálótáborba kerültek, egyikük ott is halt meg.

1951-ben Pétery József már házi őrizetben volt, köztudott volt ugyanis, hogy Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek irányvonalát akarja követni. Az őrizet azt jelentette, hogy az ÁVH emberei éjjel-nappal mellette voltak, ezért az egyházmegye kormányzását ekkor első ízben átadta Kovács Vince általános helynöknek, a segédpüspöknek. 1953. április 6-tól pedig kénytelen volt elhagyni Vácot. Hejcén élt száműzetésben – ideiglenes jelleggel – a kassai püspökség tulajdonát képező épületben, amely ez idő tájt szociális otthon volt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik váci követeléseként megfogalmazódott, hogy Pétery József, az egyházmegyéjéből hatóságilag eltávolított megyéspüspök mielőbb térjen vissza. Határozott követelése volt a pécsi városi forradalmi tanácsnak kezdetektől fogva, hogy a főpásztor ismét a székhelyén szolgálhasson. A kiszabadult Mindszenty bíboros október 31-én járt is Vácon, és felszólította a híveket: „Hozzátok haza a püspökötöket.” Kovács Vince segédpüspök a hercegprímás utasítását parancsnak vette. Kristóf Béla polgármester mindenben készséggel állt Pétery hazahozatalának megszervezése mellé.

A Hejcére utazó küldöttséget egyházi részről Herrhof Mátyás kanonok vezette. Vác a forradalmi bizottság tagjait – Schrick Ferenc gépkocsivezetőt, katonai részről Molnár Ferenc főhadnagyot – küldte, és november 1-jén ünnepélyes keretek között köszönthette a város a hazatérő Pétery József püspököt.

A főpásztor másnap jelentette Rómának, hogy átvette egyházmegyéje kormányzását. Ekkor megnyílt a váci börtön kapuja is. Az ott bebörtönzött papok legtöbbje bemehetett a püspökségre, ahol ebédet és ellátást kaptak.

November 3-án csonka püspökkari tanácskozás zajlott a budavári prímási palotában Mindszenty, Grősz, Shvoy és Pétery püspökök részvételével. Pétery József a békepapokkal való kíméletes bánásmódot javasolta, elkerülendőnek tartotta a további konfliktusokat. Azonban a szabadságharc november 4-i leverését követően a püspök visszavonult a valós egyházi kormányzástól, viszont Kovács Vince segédpüspök minden ügyben egyeztetett vele továbbra is. Egészségügyi okokból 1957 elején a budapesti Széher úti kórházba szállították, ahonnan Vácra már nem mehetett, onnan ismét Hejcére kellett visszatérnie.

Pétery József püspök is fehér vértanú, ahogyan Mindszenty József. A fehér vértanú életét nem konkrét fizikai erőszak oltja ki, nem így tesz tanúságot a vértanúságról, Krisztusról, hanem küzdelmekkel, külső és belső, lelki harcokkal teli életet él. Egész működése folyamán (hivatali ideje: 1942–1967) alapvetően mindenkor széles körű empátia, határozottság és az elvekhez, keresztény értékekhez való ragaszkodás jellemezte.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír