Pilinszky közelében – Kovács Péter kötetének bemutatója

A megjelenteket Lukács László piarista atya, a Vigilia főszerkesztője, a Vigilia Kiadó vezetője köszöntötte. Ezt követően rendtársa, Jelenits István mutatatta be a Pilinszky közelében című kötetet.

Jelenits atya bevezetőjében hangsúlyozta: az új kötet, mely az emlékezés sajátos hangját üti meg, nagy ajándék azoknak, akik szeretik Pilinszky költészetét, akiket érdekel a költő személye. Ugyanakkor nemcsak nekik ajándék Kovács Péter könyve, hiszen a szerző alapvetően saját, „Pilinszky közelében” élt személyes életéről szól és egy korszakról, amely immár elmúlt. Egy nehéz, kollektív traumákkal teli korra való emlékezés a könyv – mélyről jövő, őszinte emlékezés.

A Pilinszky közelében című kötet olyan korról szól, melynek emlékezete nehezen szólal meg igazán őszintén.  Elmondhatatlanok maradtak az emlékek ebből a korból. A rádiót meghallgatjuk – mutatott rá Jelenits István –, de egymás meghallgatására mintha nem volna időnk. A rádió mindenkinek szól. A személyes emlékek viszont nem, azok csak szűk körben elmondhatók. Azonban a könyv alkalmas erre. Kovács Péter kedves, személyes hangon, egyszerűen, ugyanakkor gazdagon szól a múltról – akár egy családi beszélgetésben. És teszi ezt anélkül, hogy olyan dolgokat közölne, amelyek nem valók a nagyközönség elé.

Egy gyerek szemén keresztül elevenedik meg egy megrázkódtatásokkal teli időszak. Azonban a megdöbbenéseket még ki sem lehetett mondani, nem volt idő és lehetőség a feldolgozásukra sem, az ifjú- és felnőttkor hozta már az újabb megrázkódtatásokat – fogalmazott Jelenits István.

A kötet a piarista szerzetes szerint a világra és a saját létünkre való figyelmet vezeti és segíti, és arra indít, hogy saját emlékeinken is elgondolkodjunk, és megtalálhassuk a módját, hogyan beszéljünk arról, amit a szívünkben őrzünk. Egyszerű, takarékos, de mélyre nyíló szavai által azzal ajándékoz meg, arra kínál lehetőséget a könyv, hogy együtt gondolkodjunk a szerzővel. A kötet szerkezete esetlegesnek, töredékesnek hathat, az emlékszilánkok felidézése teszi ezt, de ezáltal lesz még gazdagabb, ez adja különös varázsát – mintha egy beszélgetésbe csöppennénk és résztvevőivé válnánk.

Jelenits István kiemelte a kötetben található régi fotográfiákat és a hozzájuk tartozó szép feliratokat, ezek nem csupán kiegészítők, hanem szervesen kapcsolódnak a könyv szövegéhez, melyen Jelenits atya szavaival „az élőszó melege érződik”.

Az emlékezéskötet bemutatása után Kovács Péter felolvasott könyvéből. A választott részlet 1944 őszét idézte, amikor Pilinszkyt behívták katonának – valójában a költő és édesanyja  közötti szoros kapcsolatot mutatta be.

Ebből kiindulva a piarista szerzetes és a szerző felelevenítették Pilinszky János édesanyja, Baitz Veronika alakját, aki egyben Kovács Péter nagyanyja is volt. Utaltak A tenger című versre, melyben a költő édesanyja utolsó szavát idézi fel. Az asszony soha életében nem látta a tengert, mégis a teljességet jelentette számára.

Zárszóként Jelenits István arra hívta fel a figyelmet, úgy érdemes olvasni Kovács Péter könyvét, hogy mellétesszük Pilinszky írásaiból a vonatkozó részeket: a tanú emlékezését hadd egészítse ki a költő saját szövegeivel, verseivel, melyek azokban az időszakokban, azon események hatására születtek, amelyeket felidéz a költő művészettörténész unokaöccse.

Fotó: Lambert Attila

Borsodi Henrietta/Magyar Kurír