Pillanatképek a Máltai Szeretetszolgálat diszpécserszolgálatának munkájából

„Jó napot kívánok. A Kopaszi-gátról telefonálok. Ül itt egy férfi a padon, hiányos öltözetben. Nagyon fázik, szeretne meleg helyre jutni, és azt mondja, éjszakára szállás is kéne neki. El tudják vinni?” 

A Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan embereket segítő budai diszpécserszolgálatánál most Galyas Éva az ügyeletes, neki kell intézkednie az ügyben. A 06 1/338–4186-es segélyhívó szám máltai mellékére nagyjából húsz hívás szokott befutni egy-egy téli napon, de január 7-e óta, amikor a rendkívül hideg időjárásra való tekintettel a Belügyminisztérium kihirdette a vörös kód riasztást, ez a szám megduplázódott, sőt január 9-én egyenesen megtriplázódott – ezen a napon a hőmérséklet még napközben is jelentősen fagypont alatt maradt. A Máltai Szeretetszolgálat budai diszpécserszolgálata január 7. és 22. között összesen 562 bejelentést fogadott. 

Galyas Éva nagy rutinnal kezeli a telefont: megnyugtatja a bejelentőt, hogy a segítség hamarosan érkezik, majd tárcsázza a szintén a Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Dél-budai Szociális Központ utcai gondozó szolgálatát, hogy menjenek ki a fagyoskodó emberhez. (...) Az adatbázisból kideríti, hogy egy negyvenes évei végén járó férfiről van szó, aki a miskolci hajléktalanellátó szervezeteknél gyakran megfordul, de Budapesten valószínűleg nem járatos, ezért nem tudta, hogy a hideg elől hol kereshet menedéket. (...) a Dél-budai Szociális Központ krízisszállóján még van szabad hely, az éjszakát melegben, egy kényelmes matracon töltheti majd. Habár a hajléktalanellátó intézmények a korábbi évekhez hasonlóan jól felkészültek a téli krízisidőszakra, a szokatlanul zord időjárás a szokottnál jóval több fedél nélkül élő embert kergetett be hozzájuk.

A Máltai Szeretetszolgálat három budai intézményében összesen 58 férőhelyet tart fenn krízishelyzetbe került embereknek, de az elmúlt két hétben éjszakánként 80–100 embert is el kellett szállásolnia. Még a folyosókon, mellékhelységekben is rászorulók aludtak. Van, akinek már csak egy szék jutott, de bármi jobb, mint odakint a fagyhalál. Elküldeni senkit sem szabad.

„Szia, Évi! Felhívtam egy régi ügyfelemet, hogy megkérdezzem, hogy van. Azt mondja, most egy ismerőse fűtetlen kunyhójában húzza meg magát a Gellért-hegyen, nincs ruhája és cipője, papucsban jár a hóban. Tudnátok vinni neki egy 39-es csizmát és egy meleg kabátot?”

A diszpécserszolgálatot nemcsak lakossági bejelentők hívják, hanem szociális munkások, közterület-felügyelők, rendőrök, mentősök vagy kórházak is, ha bajba jutott embert találnak. A diszpécser ezúttal a Miklós utcai Integrált Hajléktalanellátó Központot tárcsázza, ahol a Máltai Szeretetszolgálat felhívására az elmúlt hetekben jószándékú emberek óriási mennyiségű meleg ruhát, cipőt, sapkát, sálat adományoztak a rászorulók számára. Elintézi, hogy egy kolléga összekészítsen egy melegruha-csomagot a Gellért-hegyen élő asszony számára, majd ismét a Dél-budai Szociális Központot hívja, területileg ők az illetékesek, hogy az életmentő csomagot kiszállítsák hozzá. (...)

„Jó napot! Ismét én vagyok a Kopaszi-gátról. Eltűnt a padról a férfi, akit bejelentettem az előbb! Nem tudja, mi történt vele?”

Szerencsére minden rendben van, a Máltai Szeretetszolgálat kollégái a hidegtől reszkető férfit időközben megtalálták, megitatták meleg teával, beültették a fűtött autóba, és bevitték a Dél-budai Szociális Központ nappali melegedőjébe. A telefon mögött ülő munkatárs örül az ilyen hívásoknak, az őszinte érdeklődésnek, odafordulásnak.

Diszpécserként úgy tapasztalja,

a közvélekedés ellenére a magyar társadalomban kifejezetten erős a szolidaritás: úgy gondolja, hogy ha egyszer véletlenül rosszul lenne és összeesne az utcán, biztosan lenne valaki, aki odaugrana hozzá.

Jól segíteni azonban nem is olyan könnyű. (...) Ha bajba került embert látunk az utcán, fontos, hogy odamenjünk hozzá, megszólítsuk, megkérdezzük, hogy van-e szüksége valamilyen segítségre, mert az így kapott információk nagyon fontosak a diszpécser számára. Elképzelhető, hogy betegség, sérülés miatt mentőre van szükség, de az is, hogy az illető mereven elzárkózik attól, hogy szállóra menjen. Az utcai gondozók a kiszállások mintegy felében nem tudnak többet tenni, mint hogy ellátják a rászorulót meleg teával, takaróval és információkkal, hogy ha meggondolná magát, tudja, hol találja a legközelebbi nappali melegedőt vagy éjjeli menedékhelyet. (...) 

A bajba került emberekhez egyébként leggyakrabban kutyasétáltatók hívnak segítséget, ők azok, akik a parkok eldugott sarkaiban, bokrok alatt, erdőszélen is megtalálják a fedél nélkül élőket, ott, ahová a városlakók szeme elől elbújtak. A legtöbb bejelentés emiatt reggel, illetve este 7 és 10 óra között érkezik, amikor a kutyások odakint vannak. (...)

Az elmúlt két hétben gyakran elhangzott a fenti a kérdés, mert a fedél nélkül élők tömegével húzódtak be a rendkívüli hideg elől a hajléktalanszállókra. Ahogy esteledik, az ügyeletes diszpécser számára sokszor már nem is az a kihívás, hogy üres helyet találjon, hanem az, hogy megkeresse a legkevésbé túlterhelt intézményt, ahol az illetőt el tudja szállásolni. Aki hajlandó rá, az utcai gondozó szolgálat átszállítja Pestre, ott több a férőhely – úgy tűnik, ebben az esetben is ez lesz a megoldás. A Máltai Szeretetszolgálat Erzsébetvárosi Nappali Melegedője a krízisidőszakban éjszaka is nyitva tart, a férfi itt melegben, biztonságban töltheti majd az éjszakát. Másnap kezdődik az egész elölről.

Hámon Krisztina riportja teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Magyar Máltai Szereretszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír