Pizzaballa bíboros: A karácsony a választás ideje, hogy elindulunk-e Jézus felé

Az Úr születése közel van, és mint minden évben, most is azt szeretnénk, hogy a karácsony mindennek ellenére a béke, az öröm és a remény ideje legyen – kezdi az ünnepre írt üzenetét a jeruzsálemi pátriárka. – Idén a karácsony egyben a szentév kezdetét is jelenti, amelyet éppen a reménynek szentelt a pápa. És égetően szükségünk van a reményre ezen a földön, amelyet annyi erőszak, gyűlölet jellemez, és amely a megvetéstől és félelemtől sebzett. A betlehemi pásztorok, akikről az evangélium beszél, megmutatják, hogyan találhatunk rá újra a reményre. Az angyal, aki bejelenti a pásztoroknak Jézus születését, egy jelentőségteljes kifejezést használ: azt mondja, hogy Betlehemben született meg a Megváltó, és

ez a Megváltó „nektek” született (ld. Lk 2,11).

Jézus élete másokért élt életként kezdődik. Nem azért jött, hogy kötelezettségeket szabjon, mint a föld nagyjai, mint Augustus császár, aki mindenki számára elrendelte a népszámlálást (Lk 2,1–3). Jézus azért jött, hogy jel legyen: „Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk 2,12)

A közelség, a béke, az Isten és az emberek közötti kapcsolat megújulásának jele.

Egy jel a jászolban, ahol ételt adnak, Betlehem városában, amelynek jelentése „a kenyér háza”. Egy jel, amely táplálja az élet iránti éhséget. Jézus egész létezése a végsőkig másokért élt élet lesz, amíg ő maga kenyérré nem válik, amelyet ismét „értetek” ajánl fel (ld. Lk 22,19). A pásztoroknak azt mondják, hogy a Megváltó értük született, pontosan értük. Eljött egy Megváltó, és értetek jött el. És értetek egy jel ez a pólyába burkolt, jászolban fekvő gyermek. Az övé nem egy általános eljövetel, aki nem találkozik senkivel.

Ő azért jön, hogy mindenkivel személyesen találkozzon, mert ez az üdvösség egy személyes találkozás, egy igazi és élő kapcsolat.

Az evangélium továbbá azt mondja, hogy a történelem e fontos eseménye, a Megváltó születése számára nincs hely: „... bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7)

Jézus így lép be a történelembe, mint aki nem talál helyet, aki nem erőlteti magát rá másokra, aki nem követel magának semmit, aki nem háborúzik, hogy helyet találjon. Elfogadja, hogy nincs helye, és elmegy megkeresni mindazokat, akiknek hozzá hasonlóan nincs helyük a történelemben,

például a pásztorokat. Jézus értük jön el, értük szól a jel, hogy a Megváltó meg akar menteni minket attól a szerencsétlenségtől, hogy nincs helyünk. Ő maga, az élete lesz mindazok otthona, tere, akiknek nincs helyük. Hogy ne gondolnánk arra a sok utolsóra, akik számára úgy tűnik, nincs hely a világban, mint sok testvérünk számára ezen a vértanúságot szenvedő Szentföldünkön, akik számára úgy tűnik, nincs hely, méltóság és remény?

Az angyal bejelentését egy válasznak kell követnie. Egy döntésnek: elfogadjuk vagy sem az angyal hívását, hogy menjünk és látogassuk meg a Megváltót. A válasz valójában nem egyértelmű. Heródes nem mozdul, Jeruzsálem vénei nem mozdulnak (ld. Mt 2,1–12). Jézus eljön, de nem kényszerít senkit, hogy elinduljon hozzá. Nem olyan, mint Augustus császár, aki mindenkit arra kötelez, hogy menjen el a népszámlálásra (Lk 2,1–3).

Jézus szabadon hagy minket. Jelet mutat nekünk, de aztán a szabadságunkra bízza, mit teszünk. A karácsony a választás ideje: elindulunk-e felé, aki eljön, vagy sem.

Még ezen a karácsonyon is lehetőséget nyújt arra, hogy helyet csináljunk neki, aki nem talál helyet, hogy aztán felfedezzük, hogy ő maga a mi utunk, otthonunk, a jó kenyerünk és a reményünk.

És az út során sok olyan testvérre találunk, akiknek otthonra és kenyérre van szükségük, mint nekünk, akiknek helyet tudunk csinálni és reményt tudunk adni – zárta karácsonyi üzenetét Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Latin Patriarchate of Jerusalem; ANSA; Vatican News

Magyar Kurír