„A magunkénak érezzük” – Békásmegyer-Ófalu közössége összefogott a plébánia megmentéséért

Több mint száz ember gyűlt össze a munkálatokra. A nagy többség a gerendázat agyagtapaszának eltávolításán dolgozik az épület padlásán. Óriási a por, az emberek maszkkal védekeznek ellene. Főként férfiak alkotják a csapatot, de nagyon sok nő is beállt az élő láncba. Agyaggal megrakott vödrök járnak kézről kézre végig a tetőtéren, majd le a lépcsőn, a földszintre. Lenn már várakozik a talicskások sora, hogy elszállítsák az agyagot a plébániakert végében álló konténerekbe.

Eközben egy másik társaság ebéddel készül, palócgulyást főznek bográcsban az udvaron, sokan pedig süteménnyel megrakott tálcákkal érkeznek. Ez már a második ilyen alkalom. December 20-án tartották az első úgynevezett vödörnapot. Akkor mintegy hetven négyzetméterrnyi területet tisztítottak meg az agyagtól, körülbelül hetven ember segítségével. Eredetileg úgy tervezték, a többi feladatot a leendő kivitelező végzi majd el, de miután a plébániához tartozó hívek átélték a közös munka örömét, és felmérték a tetemes költségigényt, úgy döntöttek, önerőből tisztítják meg a fennmaradó részt is.

Szili András plébániai kormányzó szerint

az összefogás talán nem példátlan, de hogy meg is tud ismétlődni, az már tényleg nagyon különleges és hatalmas ajándék”.

Az emberek szeretik ezt a plébániát, magát az épületet is – mondja, és hozzáteszi: plébánosként az a feladata, hogy a közösség a lelki erejét se veszítse el. Táplálni kell a lelkesedést – hangsúlyozza. 

A Szent József-plébánia számos közösség otthona: szentségi felkészítésre, felnőtt hittanra járnak ide a hétköznapokban, házascsoportok, idősklub, cserkészek tartoznak ide, és a Pueblo, a nagy létszámú ifjúsági csapat. „Zajlik az élet, folyamatosak a programok a plébánián, az épület csak este tíztől reggel hat-hét óráig pihen – mondja Szili András. – Ez komoly kihívást jelent, és olykor nehézséget is okoz. Nagy igazság, hogy közös lónak túrós a háta. Egyes vendégek bizony sokszor megfeledkeznek arról, hogy mivel tartoznak ennek a háznak. Szeretnénk egy szép plébániát, és azon dolgozunk, hogy önfenntartásra képes otthonunk legyen. Ebben kell segítenem a közösségeket” – fogalmaz a plébános.

Szili András meggyőződése, hogy a közösségépítéshez elengedhetetlen a pap jelenléte. Ezért azonban küzdenie kell, mert sok a kötelezettsége: ezen a napon is lelkigyakorlatot tart. Nem mellesleg pedig két plébániát lát el, mellette a spanyol ajkúak lelkipásztora és a Szent Erzsébet Karitász Központ lelki igazgatója is.

Détári György építészként vesz részt a közös munkában. Gyerekei és felesége is ott vannak a munkások között. Mint mondja, a közel kétszáz éves épületben a födém a tető rossz állapota miatt több helyen elkorhadt, a mennyezet megroggyant, aládúcolás védi a beszakadástól. Szükségessé vált a faanyagvédelmi vizsgálat, a feltáráshoz azonban el kell bontani a gerendázat agyagtapaszát, amit annak idején két rétegben raktak le.  Csak így végezhető majd el az állapotfelmérés, azután pedig a gombamentesítés. Ehhez összesen kétszázhetven négyzetmétert kell megtisztítani, azaz mintegy ötventonnányi agyagtapaszt kell lehordani a tetőtérből. Így lesz megállapítható, hogy valójában mekkora a baj. „Két födémmező tavaly már a leszakadás határán volt, alá kellett dúcolni, amit a főegyházmegye anyagi segítségével tudtunk megoldani. Ezúton is köszönjük a gyors segítséget” – mondja az építész.

„A közösségben megkezdődött az együtt gondolkodás arról, mit és hogyan oldjunk meg, hogy majd a leghatékonyabban üzemelhessen a plébánia. Szeretnénk energia-megtakarítást elérni, és az is fontos, hogy jobban használható tereket alakítsunk ki” – magyarázza Détári György, a tervezést vezető építész.

Jelenleg minden munkálathoz saját forrást biztosítanak. A plébánián a hívek körében karácsonykor gyűjtés kezdődött, eddig három és fél millió forint adomány jött össze. Ebből két és fél millió forintot költöttek, önerőből kijavították néhány helyen a fedélszerkezeti károsodást. A plébánia támogatási kérelemmel fordult a főegyházmegyéhez, ezt a közeljövőben bírálják majd el.

Gallai Máté, a Boldog Salamon Kör Kulturális Egyesület elnöke szerint a közösség most egy régi, harminc-negyven éves adósságát törleszti. Elhanyagolt állapotba került a plébánia épülete, aminek sok oka van – mondja. „Jelentős közösségi összefogással igyekszünk tenni ez ellen. Elképesztő lelkesedéssel, száz ember hordja az agyagot. Szeretjük a plébániánkat, Ófalut. megkezdődött egy több éves munka, messzire mutató álmunk van a plébániáról.

Szeretnénk teljesen megújítani az épületet. S miközben ez megtörténik, mi magunk is megújulunk majd. Ennek is itt az ideje.”

Kutassy Jenőt is lelkesíti az összefogás. „Magunkénak érezzük ezt a plébániát. Örülök, hogy nemcsak várjuk a segítséget, hanem mi magunk is beleállunk a felújításba. Hozzuk a talicskát, vödröt, csákányt, ásót. A padláson igazán keményen dolgoznak az emberek. Én vezettem a jelentkezők táblázatát. Amikor az atya meghirdette a munkát, tízen jelentkeztek, aztán újabb tízen, majd tizenöten, húszan. Mindenki meghallotta a kérést, és nagyon jó így együtt itt lenni”. 

Gifló Ágnes, a Szent József-házascsoport tagja szervezte a közös főzést. Palócgyulyás készült, több mint száz főre. Ágnesnek két fia is együtt dolgozik a padláson a többiekkel. Úgy érzi, Isten áldása van ezen a munkán, hiszen egy emberként mozdultak meg a hívek.  

A közösség helyzetének és eltökéltségének hírére váratlan segítség is érkezett a munkálatokhoz. Mivel a plébánia épülete a török idők után idetelepült dunai sváb lakosság öröksége, így Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára a német nemzetiségi önkormányzaton keresztül támogatást nyújtott a felújításhoz. Jelentős az összeg, de a plébániához tartozó hívek saját erejére, a kétkezi munkára és az adományokra továbbra is nagy szükség van.

Szerző és fotó: Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. március 1-jei számában jelenik meg (nyomdába küldve február 23-án).