Plinius Historia naturalis című művének ősnyomtatványa Veszprémben – Érsekségi ékességek (109.)

Az 1. században élt idősebb Plinius Historia naturalis Cum castigationibus Hermolai Barbari. Ed. Johannes Baptista Palmarius (Venezia : Johannes Alvisius, 18. Mai. 1499.) című műve a Veszprémi Érseki Könyvtár ősnyomtatvány-különgyűjteményének egyik becses darabja.

A szerző sokoldalú és termékeny író volt, az utókorra azonban ez az egyetlen alkotása maradt. A közel tíz év munkájával, Kr. u. 77-re elkészült műben azt a hatalmas ismeretanyagot foglalta össze, amelyet az antik kultúra a világmindenségről Plinius koráig összegyűjtött. Caius Plinius Secundus számos görög és latin forrásmunkát tanulmányozott át, lényeges részeiket kivonatolta, saját kutatási eredményeivel és a kortársak megfigyeléseivel gazdagította, így összegezve valamennyi tudományterület akkori ismereteit. A mű az ó- és középkorban a természettudományos ismeretek legteljesebb enciklopédiájának számított, népszerűségét jelzi, hogy számos kiadást ért meg. A Johannes Alvisius által Velencében, 1499-ben nyomtatott kötetből Magyarországon hat példány lelhető fel. Ezek egyikét őrzi az intézmény.

A Veszprémi Érseki Könyvtár alapító főpásztorát tiszteli Padányi Biró Márton veszprémi püspök személyében. A kötet Padányi könyvtárának legrégibb darabja, egyetlen ősnyomtatványa volt. A műben olvasható a püspök possessori bejegyzése: „Ex libris Martini Biró de Padán Ep[isco]pi Weszprimiensis Anno 1751”. A mű sümegi püspöki palotájának impozáns könyvtárszobájában lehetett elhelyezve. Könyvtárának leltárkönyvében az egyháztörténet szakcsoportban 265. sorszám alatt találjuk. Padányi Biró Márton kérésére Koller Ignác 1760-ban utódlási joggal segédpüspöke lett, majd 1762. szeptember 15-én átvette a veszprémi egyházmegye kormányzását. Számunkra rekonstruálhatatlan körülmények között az incunabulum Koller Ignác tulajdonába került. Annyi bizonyos, hogy a főpap halála után a Koller könyvtárról készített lajstromba a Libri in folio méretjelzés alatt 392. tételként Plini Secundi Historiarum Libri Septem, et Triginta címmel vették fel. Az ősnyomtatványt ekkor már Koller Ignác Veszprémbe építtetett püspöki palotájának barokk teremkönyvtárában őrizhették.

Eredeti kötését nem ismerjük. A papírtáblás, barna egészbőr kötésű könyv hat bordára van fűzve. A bordamezők aranyozottak, a gerincen címke található. Egyszerű kiállítású, iniciálékat nem tartalmazó, rubrikálatlan példány. A kötet egyik korábbi tulajdonosának kedvelt olvasmánya lehetett, erről tanúskodik a rendkívül nagy számú középkori latin bejegyzés benne.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír