Pogányné Rózsa Gabriella könyvtártörténész székfoglaló előadása a Szent István Tudományos Akadémián

Az alábbiakban Pogányné Rózsa Gabriella, az akadémia rendes tagja A magyarországi katona-egészségügyi tudományos intézményrendszer kialakulása című székfoglaló előadásának rövid összefoglalóját adjuk közre.

Az előadás visszanézhető az akadémia YouTube-csatornáján.

A modern értelemben vett katona-egészségügyi intézményrendszer megteremtése II. József nevéhez fűződik. A nagy létszámú állandó hadseregek számára, illetve mozgósítás idején a 18. század utolsó évtizedeinek háborús konfliktusaiban egyre nagyobb szükség mutatkozott állandó katona-egészségügyi szolgálatra: stabil katonai kórházi hálózatra, hivatásos katonaorvosi karra és a kórházak működését, valamint az orvosi tevékenységet meghatározó megfelelő szabályzatokra.

A Habsburg Birodalomban a 18. század elejétől jelentek meg olyan katonai „szolgálati szabályzatok”, amelyek az egészségügyi ellátással és a katonaorvosok (a Feldscherer, chyrurgus és medicus szót használták rájuk) személyével, függelmi viszonyaival is foglalkoztak. Ezek lépésről lépésre jogi eszközökkel megteremtették ugyan a katonaorvosi kart, koherens szakmai közösséggé azonban csak közös tudáskincs és a szakmai diskurzus színtereinek kialakulása után váltak a hadsereg doktorai. Vagyis a számos katonaorvosból csak a vonatkozó tudományos intézményrendszer – a saját speciális szakképzés, szakfolyóirat és szakmai szervezet – által megtestesülő, illetve hordozott közös és közösen továbbépített tudáskincs, a szakmai kommunikációs csatornák birtokában válhat valódi szellemi (érték)közösség.

A mai szaktudományi terminológiákban eme jelenség egy-egy aspektusára alkalmazott kifejezések (például: mi-tudat, szervezeti kultúra, tudásmenedzsment, élethosszig tartó tanulás, dokumentáció) természetesen nem fordultak elő az akkori nyomtatott vagy levéltári forrásokban, a modern elméletek gyökerei azonban jól felismerhetők a 18. század végi és 19. századi jelenségekben.

A katonaorvosi tudomány és gyakorlat esetében e hármas intézményi háttér több mint száz esztendő alatt bontakozott ki – ennyi idő kellett ahhoz, hogy a katonaorvosok szaktudományi infrastruktúrájukban elkülönüljenek a civil gyógyítóktól. E hosszú időszakban azonban a magyar történelem sorsfordító eseményei (az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, a kiegyezés, az I. világháború, a trianoni békediktátum) során e formálódó katonaorvosi tudás- és értékközösség több történelmi paradigmában szolgált.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír