Politika, szabadság, hagyomány – Bemutatták XVI. Benedek pápa gyűjteményes kötetét

Az MMA Kiadó eseményének moderátora Jancsó András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos segédmunkatársa volt.

Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntőjében kiemelte, ebben a kötetben az európai szellem jövőjéről, a társadalmi együttélésről és a keresztény ember felelősségéről olvashatunk. XVI. Benedek pápához közel állt a művészet, leginkább talán a zene. A művészekről, mint a „szépség őrzőiről” beszélt, akik „álmokat és reményeket keltenek”, kitágítják az emberi tudást és erősítik az elkötelezett reményt. XVI. Benedek pápa szerint a hit nem csökkenti, hanem táplálja a művész géniuszát. A műalkotás képes arra, hogy Isten felé irányítsa az embert. Ez a könyv is ebben a szellemben született.

A kötetet bemutatva Jancsó András elmondta, a gyűjteményben 35 írást olvashatunk. A kiadvány új perspektívát nyithat a magyar nyelvű teológiai irodalomban, hiszen eddig hiányzott Joseph Ratzinger Európával, politikával, társadalommal foglalkozó gondolatainak az összefoglalása. A teológus pápát leginkább a hit és az értelem egymásra utaltsága, az objektív igazság kérdése, az erkölcs és a jog kapcsolata, valamint az állam politikát megelőző alapjai érdekelték. Ez a gyűjtemény az MMA Kiadó Pars Pro Toto című népszerű sorozatában jelent meg. A kötet fejezeteinek címeiből is következtethetünk arra, milyen témákkal találkozhatunk lapjain: A szabadság és az igazság értéke, Európa múltja és jövője, Az Egyház terében, A történelmi idő és az emberi üdvösség, A nemzetek egysége – ahogyan az egyházatyák látják.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek elmondta, az 1999-es szinódus előkészítésénél jelen volt Joseph Ratzinger bíboros is. Nyilvánvalóvá vált, hogy ő igazi európai, hiszen kíváncsi volt mások véleményére, melyeket pontokba rendezve össze is foglalt a többiek számára. XVI. Benedek pápa az európaiságnak egy demokratikus arcát mutatta fel. Az volt az eszménye, hogy tiszteletben kell tartani mások elgondolásait. Műveiben ugyanakkor kevesebbet beszélt Európáról, mint Szent II. János Pál pápa. XVI. Benedek leginkább a nyugati keresztény kultúra talaján állt, sőt úgy látta, hogy a keresztény ihletésű nyugati kultúra egyetemes érvényű.

Deák Hedvig OP, teológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola egyetemi tanára szerint Ratzinger nem alkotott teológiai szintézist. Ennek ellenére a Végidő, a Bevezetés a keresztény hit világába, vagy A liturgia szelleme magyarul is olvasható műveiből kidomborodnak azok a témák, amelyek a leginkább érdekelték. Fontos volt számára a keresztény hit igazságának, érthetőségének a kifejtése. A teológus pápa úgy látta,

az ember élete egy adott igazságon alapul.

E mellett az Egyház és a modernitás viszonya, valamint az Egyház és az istenkérdés összefüggése is foglalkoztatta.

Görföl Tibor egyetemi docens, a Vigilia főszerkesztője rámutatott, Joseph Ratzinger fiatalon szembesült azzal, hogy az általa vizsgált teológusok a történelemtől független gondolatokat akarnak továbbadni. Ám felmerül a kérdés, ha az ember történelmi lény, akkor lehet-e változhatatlan igazságról beszélni egy változó világban? Joseph Ratzinger szenvedélyesen próbálta a történelmet az abszolút igazság gondolatával összehangolni. A tudós pápa úgy látta, hogy

bármit is vizsgálunk az emberi élettel kapcsolatban, nem találunk olyan területet, ami ne lenne előzetesen adva a számára. Nem mi hozzuk létre a boldogságot, de a cselekvésünknek sem mi vagyunk a forrása. Van valami olyan momentum a létben, ami nem az ember produktuma. Azzal válunk nagykorúvá, ha ezt belátjuk.

Deák Hedvig kiemelte, a Joseph Ratzingerrel egyidős gondolkodók visszanyúltak az egyházatyák koráig. Doktori értekezését Szent Ágostonról írta, akinek gondolkodását ma is korszerűnek érezzük – hangsúlyozta Deák Hedvig. Szent Ágoston szerint az ember vágya az igazságra, a jóságra és a szeretetre Krisztussal éri el a célját, ezt a gondolatot átvette a német teológus is.

Erdő Péter bíboros szerint a II. Vatikáni Zsinattal összefüggésben a kontinuitás a kulcsgondolat, hiszen Ratzinger szerint a zsinat dokumentumai összhangban voltak az Egyház normatív tradíciójával. Joseph Ratzinger azt értette meg, hogy bár vannak különféle törekvések, megközelítések a kor kultúrájával és társadalmi valóságával kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy az alapvető hittani örökség ne számítana. A későbbi pápa számára fontos volt a kinyilatkoztatás, mely Jézus Krisztus személyére vezethető vissza.

Az Egyház küldetése, hogy Krisztus megváltó művét folytassa, tanítását továbbadja és kegyelmi erejét közvetítse.

Ugyanakkor a világi Krisztus-hívő autonómiáját messzemenőkig védelmezte. Fontosnak tartotta a tudományok megállatpításait, nagyra becsülte a szaktudást.

Aquinói Szent Tamás szerint az igazság az értelem megfelelése a dolgoknak. A nyelv, a fogalmak ugyanakkor alakulnak az idők során. Joseph Ratzinger éppen ezért nem kötelezte el magát egyetlen filozófiai rendszer mellett sem. Gondolkodására hatással voltak a biblikus és a patrisztikus ébredés eredményei, megközelítései is.

Deák Hedvig kiemelte, a XVI. Benedek pápával kapcsolatban emlegetett konzervatív jelzőt a politika területén lehet alkalmazni, a teológiában ugyanakkor ez kevésbé érvényes. A tudós pápa már csak azért sem nevezhető konzervatívnak, mert foglalkozott a 20. századi irányzatokkal, így például a perszonalizmussal is.

Görföl Tibor rámutatott, Joseph Ratzinger szerint az állam nem egyenlő a totalitással, mert nem képes az emberi valóságot teljes mértékben lefedni. Ha ezt megteszi, valamely ideológia fogságába kerül. A német teológus az ember szabadságát és méltóságát védte az ideológiákkal és a relativizmussal szemben. A Katolikus Egyház olyasmit kínál az emberiségnek – emelte ki Görföl Tibor –, ami nemzetek fölötti. Fontos célkitűzése volt, hogy Európában a görög gyökerű racionalitást képviselje. A logosz, az értelem igénye ott van a kereszténységben, de megtaláljuk az európai hagyományban is. Az igazság a keresztény meggyőződés szerint egy személy, így az igazságot csak személyesen lehet tanúsítani. Ennek a személyes megjelenítésnek pedig rendkívül nagy jelentősége van.

Erdő Péter bíboros, prímás kiemelte, hogyha csak a vágyak és a vélemények léteznek, az rossz irányba viheti a közösségeket. Léteznek ugyanis objektív alapok.

A jog az erkölcsre támaszkodik, mely a nem keresztény ember szívébe is be lett írva.

A természetes erkölcsi érzék lehetőségét Ratzinger bíboros is vallotta. Akkor van esélye a demokráciának, ha az emberi józan ész szabadon fejezheti ki magát a többségben, úgy, hogy az állam nem kényszerít ki semmilyen világnézeti elkötelezettséget. XVI. Benedek számára fontos volt a bizalom. A világ nagyon bonyolulttá vált, a tudás növekedése pedig azt is jelenti, hogy meg kell bíznunk például a szakértők véleményében.

Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a korai törvénykönyvek állításaik megalapozásánál mindig  Istenre hivatkoztak. Ahhoz, hogy az emberi közösség meghozza a saját szabályait, előtte el kell helyeznie magát a világ rendjében, a kozmoszban. A világnézeti semlegességre is lehet elvileg alapozni, ám ilyenkor a törvények valójában a semmiben lebegnek. XVI. Benedek is ezen az állásponton volt, nem véletlen, hogy megválasztása előtt a relativizmus diktatúrájáról beszélt.

Görföl Tibor szerint Ratzinger a Jürgen Habermas-szal folytatott vitában nem véletlenül hangsúlyozta, hogy egy előzetes igazság felismerése az elsődleges feladat. Az állammal összefüggésben is ez volt a meglátása. A felszabadítás teológia kapcsán egy irányzatot bírált, míg más megközelítéseket viszont elfogadott. A német teológus szerint ugyanis

nem hozható létre emberi erővel az, ami az isteni kegyelemtől függ.

Deák Hedvig OP hangsúlyozta, XVI. Benedek gondolkodása irányt mutathat abban is, hogy a jövő Egyháza merre forduljon. A teológus pápa szerint a valódi változás a személyes megtéréssel és bűnbánattal kezdődik. A német teológus számára elsődleges volt az istenkérdés, ez tartotta a kiindulási pontnak.

Görföl Tibor mindehhez hozzátette, hogy Ratzinger számára az igazságosság is nagyon fontos volt. Az Egyház feladata ezek szerint az is, hogy figyelmeztessen a világban látható igazságtalanságra.

Erdő Péter bíboros zárásként kiemelte, hogy ez az igazságosság ma kifejezetten aktuális. Ferenc pápa általában az irgalmasságot szokta kiemelni, ez a kettő azonban összetartozik. A Szentírásban is azt találjuk, hogy e két fogalom együtt jár.

Az igazság képviselete és a szabadság összekapcsolódik, nem lehet ezeket egymással szembeállítani.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír