Praeconium – Pákozdi István kötetéről

Kerek születésnapjára – ajándékképpen mindazoknak, akik ismerik, szeretik őt magát vagy írásait, szentbeszédeit – kis kötetet állított össze Pákozdi István. Az általa szerkesztett periodika, a Praeconia címét parafrazeálva a Praeconium címet adta a kis kötetnek (magánkiadás, 2015). A latin szó ’hirdetőt’, ’kikiáltót’ épp úgy jelent, mint ’dicsőítést’, ’magasztalást’. Ne legyenek kétségeink a dicséret irányát illetően: a saját magát az Úr tenyerében kis méhnek látó szerző életének minden állomásáért, fordulatáért, öröméért, sikeréért a teremtő Istennek ad hálát, Őt dicséri; és a botlásokban is az Úr kegyelmét fedezi fel.

Mint írja, a hatvanas nem bibliai szám. Míg az ötvenes az aratás, a betakarítás jelképe, a hetvenes pedig a sokszoros megbocsátás révén az irgalom gyakorlásáé, a hatvanas a kettő között van: a haladást, az úton levést szimbolizálja.

A kötetbe gyűjtött írások szépen mutatják az elmúlt évtizedek fókuszpontjait: Pákozdi István liturgia iránti szenvedélyes érdeklődését; a fiatalok felé forduló mély szeretetét; gyökereinek értő tiszteletét; az Isten által érzelmileg is megérintett ember ámulatát és rácsodálkozását; a paphivatás kételyektől mentes vállalását; nemzetközi érdeklődését és ökumenikus elkötelezettségét.

Hatvan év nem szorítható két könyvborító közé. De egy könyv lapjai alkalmasak lehetnek arra, hogy egy szolgáló, kötelességtudó, fegyelmezett, ugyanakkor nyitott, gondoskodó és atyai életút állomásán – még korántsem végső – számvetéshez segítsen.

Pákozdi István saját szavaival megfogalmazott esti imádságában felismeri, hogy „… mindenre úgysem kaphatok választ”. De azt is látja, hogy talán nem is ez a legfontosabb. Eddigi életútja számunkra is a lényeget mutatja fel: „jó, hogy vagyok, s itt vagyok, jó, hogy élhetek!”

Süveges Gergő/Magyar Kurír