Pro Cultura Christiana díjban részesült Varga Dezső restaurátor

A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet munkássága folyamán Varga Dezső a keresztény kultúra továbbadásáért végzett.

* * *

Varga Dezső 1928. április 26-án született Kisújszálláson, református pedagógus szülők hatodik gyermekeként. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli rajztehetsége, ezért édesapja a rajztanári pálya felé irányította. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol miután megszűnt a tanárképzés, negyedévesként a restaurátor szakra váltott. Itt szerezte meg 1953-ban a diplomáját, mellyel azonnal elhelyezkedett a Szépművészeti Múzeumban. 1955-ben áthelyezték az esztergomi Keresztény Múzeumba, ahol komoly kihívásokkal nézett szembe. Elsőként létrehozta a múzeum restaurátor-műhelyét, mivel a fából készült műtárgyak, berendezési tárgyak egyrészt el voltak szuvasodva, másrészt a felületük egyéb károsodások nyomait viselte. Évekig tartó harc árán sikerült kiirtania a pusztító rovarokat. Erőfeszítéseiért három hónapos olaszországi ösztöndíjkörutat kapott jutalmul. Ennek során eljutott Firenzébe, Nápolyba és Rómába is, ahol a központi restaurátor-műhelyben új restaurálási módszerekkel ismerkedett meg. Az új eljárásokkal konzervált első munkája a Báti mesternek tulajdonított, 15. században festett táblakép volt, amely nagyon leromlott állapotban került a fiatal szakember kezébe. Művészettörténész kollégáival kivívták a fenntartó főegyházmegye elismerését is, és 1969 és 1973 között megvalósult a múzeum műtárgyvédelmi szempontból elengedhetetlen felújítása.

1969-ben meghívták tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, melynek 1993-ig tanára volt. Fontosnak tartotta, hogy a munkája során felhalmozott, valamint az Olaszországban megtanult ismereteit továbbadja az ifjúságnak. Magas szintű oktató-nevelő munkája eredményeképpen egykori tanítványai ma mind elismert, kitűnő szakemberek. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen adott lehetőséget konzultációkra, témavezetésre, valamint felvételire való felkészítésre. Megbízással továbbra is végezte a Keresztény Múzeum képzőművész restaurátorának feladatait. Tervszerűen hozta rendbe a kiállításra szánt képeket és vállalt külső, főként templomokból érkező feladatokat is.

Az esztergomi Keresztény Múzeumban eltöltött több mint fél évszázad alatt végzett korszerű restaurálási munkájának köszönhetően a képanyag egységes és rendezett, a festmények kiváló állapotban vannak. Munkája hiteles mind történeti, mind esztétikai szempontból, technikai megoldásai kiválóak.

Pályája során több díjat is kapott. 1978-ban és 1983-ban miniszteri elismerésben részesült. 1980-ban a garamszentbenedeki úrkoporsó restaurálását nívódíjjal ismerték el. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjat, majd 2000-ben Pro Urbe Esztergom díjat kapott. 2006-ban neki ítélték az M. S. mester-díjat. Köztudottan az egyik legkedvesebb elismerésnek a Boldog Özséb-díjat tartja, amelyet a város önkormányzata Esztergom hitéletéért végzett munkájáért ítélt oda 2007-ben. Egyrészről a helyi református közösség elismert, aktív tagja volt, másrészt a legnagyobb hazai katolikus gyűjtemény munkatársa. Magas színvonalú oktatómunkáját 2008-ban professor emeritus címmel jutalmazta a Képzőművészeti Egyetem. 

Szorgalmas és alázatos művészi munkájáról Magyarország szinte minden egyházmegyéjében oltárképek, falfestmények és különféle szobrok tanúskodnak.

Kedves, barátságos személyisége munkatársai számára is őszinte, nyugodt légkört teremtett minden munkahelyén. Mély, bátran megvallott, imádságban megélt vallásossága, az ökumené erejébe vetett hite átsegítette a viharos történelmi időkben átélt nehézségeken, és minden bizonnyal segíti most is, kilencvenévesen a visszatérő betegségek okozta megpróbáltatások elviselésében.

Forrás: MKPK Sajtószolgálat

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

Magyar Kurír