Prófétafejek és a világ teremtése – A budapest-városmajori templom mennyezetfreskóinak restaurálása

Árkay Aladár és fia, Bertalan a modernizmus jegyében tervezte meg ezt a rendkívüli épületegyüttest. A templom felszentelésére 1933. június 4-én került sor. Csupa geometria, négyzetek, körök, téglalapok láthatók mindenfelé, azaz kockákból, téglatestekből, félkörívekből áll az épület. Olyan, mint egy ideális Bauhaus-tanulmány, díszítményeit tekintve némi art decós beütéssel. A hagyományos toronysisak helyett kialakított vasbeton szerkezetben, a különálló harangtorony tetején jól látszanak az egyedülálló módon beépített harangok. 

Ha belépünk a templomba, hatalmas kezek, nagyméretű arcok, határozott tekintetek fogadnak bennünket; fekete szembogarak néznek le ránk a mennyezetről rendkívül szuggesztíven. A csarnoktemplom nagy magasságban lévő vízszintes mezői nem könnyen áttekinthetők. A barokk templomokban szokásos részletgazdag ábrázolás itt nem igazán érvényesülne, és a fényviszonyok sem a legjobbak. Aba-Novák Vilmos, a 20. század első felének egyik legjelentősebb festőművésze pontosan tudta ezt, ezért gondolkodott a megszokottól eltérő formákban és méretekben. Egyfajta realisztikus jelképrendszert dolgozott ki az ívelések nélküli, teljesen vízszintes felület festményekkel való díszítésére. Aba-Novák, aki sok egyéb murális munkát is készített már, érezte, hogy itt egyedülálló alkalom kínálkozik elképzeléseinek megvalósítására.

A betongerendák közé festett alkotások a világ teremtését ábrázolják: a teremtés hét napja elevenedik meg a freskókon. A falképeket a művész 1938-ban festette. 1945-ben, a bombázások során szerencsére nem sérültek meg komolyan. Még sosem voltak restaurálva. Ez az első alkalom, hogy vasszerkezetű állványzat készült a templomban nagy magasságban lévő munkák megközelítésére. A restaurátorok reggelente, munkájuk megkezdésekor lélekvesztőnek tűnő kis vaslétrákon másztak fel a monumentális alkotásokhoz. Idén áprilisban kezdték meg két mező helyreállítását. A halak és a madarak teremtése, valamint A szárazföld és a növények teremtése ciklusokhoz két nagyméretű középkép és hat-hat kisméretű – darabonként másfél négyzetméteres – kép tartozik, amelyeken próféták, illetve evangélisták tartanak a kezükben bibliai idézetekkel feliratozott szövegtekercseket. A július 28-án, zsűrizés után átadott két képmezőn nyolc restaurátor dolgozott felváltva.

Aba-Novák Vilmos maga keverte a festékeit; jól értett ehhez, akárcsak kortársa, Szőnyi István. A restaurátoroknak ezért a munka során muszáj volt alaposan megismerkedniük a festő technikájával. A falképek, mint megtudhattuk, szekkó-freskó eljárással készültek: száraz vakolatra festett a mester, de nedves mészrétegre rakta föl a festéket. Maga Aba-Novák nevezte ezt szekkó-freskó technikának. A kötőanyag a saját receptje.

A restaurálási munkálatok immár három éve tartanak. Az első évben egy kis képen kipróbálták a technológiát, a második évben egy ciklus készült el, idén pedig, a harmadik évben az imént említett két ciklussal végeztek. Még négy ciklus van hátra. Az idén elkészült kettőt (amelyeknek a sorrendjét Aba-Novák, nem tudni, miért, felcserélte), a Bethlen Gábor Alap támogatásával sikerült restaurálni. A hívek adományai nem fedezték volna a munkálatok teljes költségét – hallhattuk Fluck Dénes nyugdíjas gépészmérnöktől, aki a plébániai képviselő-testület tagjaként menedzseli a munkát.

A háború alatt egy légibomba éppen a templom mellett csapódott be. A légnyomás és a repeszek miatt megsérült a mennyezet. A budai kitörés után egy katona célba lőtt a képekre. A gépfegyversorozat nyomai meglátszottak az egyik középső képen, a madárábrázolásokon. Egy lövés még a következő képre is jutott. Tenyérnyi lyukakat ütöttek a lövedékek, a mélységük körülbelül két centiméter lehet. Nyolc lövés csapódott be.

„A képeken a tisztítás elvégzése után úgy ötven-hatvan kisebb-nagyobb fehér folt látszott a sérülések helyén. A restaurálás során derült ki, hogy a munkálatok elvégzése nélkül a freskók élettartalma sokkal rövidebb lenne, mint azt korábban gondoltuk. A falképekről elkezdett leperegni a festék, ezért igyekszünk felgyorsítani a munkálatokat” – tudtuk meg Fluck Dénestől.

Az 1938-ban készült képek restaurálásakor az erősen porló festett felület konzerválása és tisztítása jelentette az egyik legnagyobb kihívást. A meggyengült festékréteg ugyanis már a lehullás határán állt. Ennek oka a korábbi beázásokra, a mennyezeten történő páralecsapódásra, illetve a festési technikára vezethető vissza. A lentről nézve nem túl látványos, ám annál szükségesebb, aprólékos és több lépcsős konzerválási és tisztítási folyamat után a mesterek a keretező bordákra rákenődött sárga festék eltávolításával és a vakolatban keletkezett hiányok tömítésével, pótlásával folytatták a javítást.

A munkafolyamatot a kopott felületek esztétikai helyreállításával zárták. Ezzel a munkafázissal sikerült visszaadniuk az Aba-Novák-művekre jellemző robusztus, szoborszerű formákat és a falképek egységes megjelenését.

A templomban látható még két nagyméretű, alumíniumlapra festett Aba-Novák-kép is. A szentély két oldalán találhatók, az Árkayné Sztehlo Lili által készített hatalmas üvegablak mellett, az apszisra merőlegesen. Így lentről, a padokból a hívek szinte sohasem látnak belőlük semmit. Az egyik képfelületen Szent Istvánt, az egyházalapítót ábrázolta a mester, a másikon pedig az országalapító királyt. Ezek a képek is különlegesek, hiszen alumínium lemezekre azóta sem festett senki templomi képeket.

Aba-Novák Vilmos 1894. március 15-én született Budapesten. Részt vett az I. világháborúban, majd 1921–1922-ben Olgyai Viktor tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Nem túl hosszú élete során sok mindennel foglalkozott. A táblaképeken túl készített rézkarcokat, templomi freskókat, akvarelleket, tollrajzokat is. 1941 őszén halt meg, súlyos betegségben; élete utolsó napjáig dolgozott. Aba-Novák legismertebb képei – a városmajori templom falképein mellett – népéletképei voltak. Sajátos, csak rá jellemző temperafestményein emberek sokasága jelenik meg vidéki vásárokon. Rengeteg tárgy veszi körül őket: köcsögök, boros flaskák, álarcok, lábosok, gyerekjátékok. Az alkotásokon megjelennek bohócok is mint a korszak jellegzetes figurái.

B. Supka Magdolna ezt írja Aba-Novákról szóló könyvében: „Mondják, hogy a lezuhanó emberben a halála előtt iszonyú sebességgel végigcikáznak a legfontosabb emlékek. Aba-Novák Vilmosban az emberi arcok jelentése cikázik át; megfesti az »Álarckészítőt«, átadja nekünk a kulcsot életművének titkához. A mesterember műhelye maga az élet, amely az emberek érzelem- és gondolatvilágának kifejezését készíti. Az ember annyiban él, amennyiben érezni tud, s a művész annyiban művész, amennyiben ezt az érzésteljes életet ki tudja fejezni. Az álarckészítő gondterhelt, mert nemcsak mesterség-, hanem titoktudó is. Ezeket az arcokat az érzésvilág sűrűjéből mintázta, megfigyelve a vígság és a sirámok, tragédiák és komédiák első fellobbanását, bévül az érzéseket, mielőtt még az arcra kiülnének, mert felszínre kerülvén ezek módosulnak: az élet nemesíti vagy torzítja a vonásokat, úgyannyira, hogy olykor már álarcnak érezzük őket.”

Aba-Novák életének utolsó monumentális munkái a pannonhalmi Szent István-kápolna falfestményei voltak. A mester itt mintegy szintézisét adja egyházi és világi falfestészeti eredményeinek. „Az épületnek viszonylag kicsi a belső tere, s a belépő ember, igen különös módon, nem festményeket vél látni az első pillanatban, hanem (…) mintha eleven emberek csoportja venné egyszeriben körül. Ennek oka optikailag az, hogy az ábrázolt figurák testi valóságosságát – a festészetben szokatlanul – szinte szobrászilag mintázta, jelenítette meg a művész, s ekképpen mintha kilépnének a fal síkjából. Felénk tartanak, mígnem úgy érezzük, mintha magunk is benne állnánk a cselekményben, s ott az adott korban. Ugyanis Aba-Novák maga az, aki nem kívülállóként szemléli és ábrázolja alakjait, hanem szinte szereplőjévé válik saját elbeszélésének, s ezáltal tudja aktivizálni a néző képzeletét is. A különböző korok és témák allegorikus-eszmei tartalmát a történelem valóságos jeleneteivel oly módon vonta képi egységbe, hogy a figurákat térben is kiemelve mintegy színpadra állította, s a megvilágítással is exponálta. A középfal központi részén például István király alakjának árnyéka reflektorszerű fénytől élesen vetődik a Gizella-palástra: az árnyékhossz érzékelteti az alaknak a háttértől való távolságát, térben állását” – olvashatjuk ezeket az érzékletes sorokat B. Supka Magdolna Aba-Novák Vilmosról írott monográfiájában.

Szeged városának igazi kuriózuma a Hősök kapuja, ahol ugyancsak Aba-Novák-freskók láthatók, rendbe hozva, szépen restaurálva. Ez a monumentális szabadtéri falfestmény tizenkétezer I. világháborús szegedi hősi halott emlékét őrzi.

Az épület boltívei alatt mintegy 300 négyzetméternyi freskó rejtőzik, amelyet Aba-Novák 1937-ben alkotott. A freskókat a háború után, 1948-ban levakolták, és megfosztották az emlékművet díszeitől és felirataitól is. A freskó feltárására 1992-ben alapítványt hozott létre Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése. A helyreállítást, amely hatvanmillió forintba került,huszonhárom restaurátor művész végezte 1995 és 2001 között, Forrai Kornélia vezetésével. A Tisza felőli oldal keresztboltozatán a Huszárroham jelenete látható, a vele átellenben lévő falon pedig A háború keresztjét vivő katonák freskója, a szegedi bakák hősi helytállásának megrázó emléke. A falfelület további freskói: Sárkányölő Szent György a lovagiasság, Szent Borbála a tüzérek védőszentje; középen A szerzetes (Aba-Novák Vilmos önarcképe) és feliratok láthatók. Itt olvasható a szegedi ezredek emlékezetét őrző, töredékesen maradt szövegtekercs. Vele átellenben az Irgalmas nővér alakja látható. A nagyboltív fő témája A jövőbe vetett hit allegóriája a feltámadt, ítélethirdető Krisztus alakjával. Ettől balra található A hit allegóriája, a háborús szenvedés apokaliptikus látomása. A nagyboltív város felőli oldalán A tett allegóriája a nemzeti hadsereg szegedi megalakulásának és Horthy Miklós kormányzó szegedi elindulásának állít emléket. A város felőli keresztboltozatban A montellói fa látható, szemben pedig A halott katonák lelkei látomásos festői vízió, feliratokkal.

A kisboltív további freskói a katonai alakulatok védőszentjeit ábrázolják. Szent Istvánt és Szent László királyt, Kapisztrán Jánost. Az egykori tanítói internátus bejárata fölött karddal és zászlóval díszített szövegtekercs felirata olvasható, két kis tekercs a kapu tervezőinek és kivitelezőinek, valamint a művészeknek állít emléket. A kaput fedő díszrácson – amely eltűnt – a magyar Hiszekegy volt olvasható. Szeged város megújult I. világháborús emlékművét 2001. november 1-jén avatták újra.

Fotó: Lambert Attila 

Mészáros Ákos/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata a 2020. augusztus 16-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.