Puer natus in Bethlehem

A karácsonyi időszak emblematikus latin nyelvű himnusza tizennégy strófában énekli meg az ünnep misztériumát. A szöveg feltehetően több ismeretlen szerző munkájaként, fokozatosan bővült. Jelenleg ismert, elterjedt változatát 1350 körülre szokás datálni.

A világhálón számos videofelvételen meghallgathatjuk. Viszont könnyen lehet, hogy internetes keresőnkkel a Puer natus est nobis kezdetű Introitusra is rátalálunk. Karácsony ünnepi szentmiséjének ókori eredetű bevonulási éneke és a hozzá fűzött zsoltárvers (Cantate Domino canticum novum – énekeljetek az Úrnak új éneket), minden bizonnyal e karácsonyi himnusz legfontosabb forrása volt.

A himnusz stílusát tekintve meglehetősen eltérő karakterjegyeket mutat. Dallama levegős és friss, minden melizmatikus díszítést mellőz, az örömteli ujjongás spontán egyszerűségét fejezi ki. Hangterjedelme szinte egy teljes oktávot átível. Szerkezete párbeszédes: bár nélkülözi a kórusvezetőhöz intézett instrukciót, adja magát, hogy kétsoros versszakainak kezdő sorait a kórus egyik fele, a zárót pedig a másik fele énekelje, majd a refrént mindannyian közösen.

Az ünnepélyes refrén minden párverset követően arra hív, hogy ujjongó szívvel imádjuk a megszületett Krisztust,

majd hozzáfűzi: cum novo cantico, vagyis új énekkel – ahogy ezt a Puer natus kezdetű Introitusban is tesszük. A karácsonyi himnusz dramaturgiájában ez a felszólítás lezárás helyett átvezet az újabb és újabb strófákhoz. Az Éneklő Egyházban szerepel hat versszaknyi, egészen más dallamra írt magyarítás. Pedig a latin eredeti gazdagsága megérdemelné a dallam megőrzését és egy teljes fordítást. A latin párversek egymásnak felelgetve csodálkoznak rá a megtestesülés titkának paradoxonára.

A kicsi és jelentéktelen Betlehemben született a gyermek, aki miatt a főváros, Jeruzsálem ujjong. Jászolban fekszik az, aki mindenek fölött uralkodik.

A pásztorok, de még Sába királyai is hódolnak előtte. Előtte, aki testileg hozzánk hasonló, ám velünk ellentétben bűn nélkül való, Szűz méhéből, de férfi magja nélkül született, hogy mi, emberek megistenüljünk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír