Pünkösdi fordulat: az egyház nem önmagáért, hanem a világért van

Az idei összejövetelen Gyulay Endre nyugalmazott püspök mondott köszöntőt. Felidézte gyermekkori emlékét, amikor az emberek még be sem tették a lábukat egymás templomába, hiába működött például szülővárosában, Battonyán nyolc felekezet. Pedig fontos találkozni, beszélgetni: a találkozások során jutunk előbbre egymás felé, a városunkért, a társadalomért, hiszen küldetésünk van mindenki felé. Példát kell mutatnunk tiszta életünkkel, és közös feladatunk a misszió a nem megkereszteltek felé.

Balogh Barnabás, a találkozónak otthont adó szegedi baptista közösség lelkipásztora szerkesztőségünknek elmondta, hogy a városban az ökumenikus imanyolcadon kívül sok olyan alkalom van, amikor a felekezetek közösen tesznek valamit a városért. Ezek közül a legkiemelkedőbb a házasság hete. Hangsúlyozta, hogy a baptista egyház kezdettől fogva nyitott volt az ökumenikus kapcsolatokra, amelyek tágítják lehetőségeiket, és ők maguk is hozzá tudják adni értékeiket a közös kezdeményezésekhez.

A délelőtt első előadója Kereskényi Sándor szegedi református lelkész volt, aki átgondolt, ugyanakkor humorral fűszerezett módon fejtette ki gondolatmenetét arról az evangéliumi hasonlatról, hogy „ti vagytok a föld sója”. Hangsúlyozta, hogy a só két elemből áll, és ennek a két elemnek össze kell állnia ahhoz, hogy ízt adó vegyület legyen belőle. A felekezetek külön önmagukat ízesítik, ha összeállnak, ízt adnak a világnak. A felekezetek lelkészeihez szólva elmondta: ti mindannyian sószemcsék vagytok, akiknek össze kell állniuk egy darabbá, majd tömbbé, és aztán a gyülekezeteiteknek együtt egyre nagyobb, a világnak ízt adó sótömbbé kell válniuk. Elmondta, hogy sokszor hiányosak az ismereteink a másikról, előítéleteink vannak. Amikor találkozunk egymással — beszélgetünk, kérdezünk-válaszolunk, levetjük a ránk rakódott burkokat, ami alatt a középpontban az evangélium Jézusa áll  —, akkor kiderül, hogy nem is vagyunk annyira különbözőek. Arra buzdított mindenkit, hogy vigye el ezt az élményt a gyülekezetébe, hiszen a világ vár mindazokra, akik együtt hirdetik az örömhírt.

Ezt követően Tóth Pál egyetemi oktató, a Fokoláre Mozgalom elkötelezett tagja szólt a lelkészkörök tagjaihoz. A Fokoláre Mozgalom lelkisége szerint egy új kultúrát szeretnének megmutatni a világnak: ennek egyik példája a loppianói Sophia Egyetem, ahol az oktatási központ nem csupán egy különálló intézmény, hanem összeforr a város életével. Hangsúlyozta, hogy az evangéliumot el kell vinni az emberi élet minden szférájába. A hiteles keresztény és a hiteles állampolgár együtt kell, hogy létezzen; az embereket felelős állampolgárságra kell nevelni.

Mondanivalójának központi gondolata volt a kölcsönösség, a szeretet kölcsönössége mint a közösségi lét alapja. Mindenkinek hozzá kell adnia a közös ügyhöz a maga részét – nem jogilag definiált részt, hanem azt, amit a lehetőségeihez képest a kölcsönös kapcsolatok rendszerében adni tud. A törvény adta jog nem adja meg azt a jó érzést, amit kölcsönös odaadásunk által meg tudunk teremteni: annak az örömét, hogy működnek az emberi kapcsolataink, közösségeink. A törvény megakadályozhatja például a kirekesztést, de nem segítheti elő a befogadást: erre csak az evangélium képes. A kereszténység ily módon új közéleti szerepet kap – hangsúlyozta.

Az előadásokat követően a gyakorlatban megvalósult közös tervekről hallhattak beszámolót a résztvevők. Dobó László őstermelő beszélt arról a szövetségről, amely az agrárgazdálkodók között jöhet létre a közösségi gazdaság szolgálatában.

Kereskényiné Nemes Lívia református lelkipásztor bemutatta a TIÉD elnevezésű, 2011 szeptemberében megvalósult közös programot, amelynek keretében előadásokat tartottak, kiállításokat, kulturális programokat rendeztek a teremtett világ védelmének témájában.

Dányi Zoltán református lelkész a Házasság hete Gödöllőn megvalósult programsorozatáról beszélt: a református, a katolikus és a baptista felekezet öt közös alkalmat szervezett, mindannyian szerepet és felelősséget vállaltak abban, hogy konkrét, megfogható tanúságát adják a házasság értékének.

Kiss Imre újszegedi plébános, általános püspöki helynök szerkesztőségünk kérdésére válaszolva igazi pünkösdi fordulatnak nevezte az idei találkozót, amelyen a keresztények társadalmi szerepéről volt szó. Elmondta, hogy eddig az egymással való kapcsolatot keresték, rácsodálkoztak az együttlét örömére, a közös imádságra, a másik hagyományára. Ez a volt a fészekmeleg, de az egyház nem önmagáért van, hanem a világért, a társadalomért. A missziót korábban hittérítésnek, meggyőzésnek értelmeztük. „Ma úgy gondoljuk, hogy maga a szolgálat, az evangéliumi értékek átadása hitre vezet. Próbáljuk az egyetemes testvériség gondolatát közvetíteni és rábízni Istenre, hogyan formálja a szíveket. Minden ember végtelen érték. A kereszténység hatalmas ajándéka, hogy tudjuk: mindnyájan az egy Atya gyermekei vagyunk és egymás testvérei. Elsősorban a szeretet kultúráját szeretnénk továbbadni, és hisszük, hogy a szeretetben Isten működik. Aki a szeretet útjára lép, Isten útján jár. Óriási ajándék eljutni a Jézusban való hitre, a szentségi élet útjára. Emellett azt gondoljuk, hogy Isten szeretete tágabb ölelésű és mindenkire kiterjed: a szél ott fúj, ahol akar” – mondta.  Hangsúlyozta továbbá, hogy észre kell vennünk azokat a csírákat, amelyeket Isten vetett el a különböző vallásokban, kultúrákban, és ezek alapján tudunk a testvériség szellemében együtt munkálkodni.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Fotók: Rozgonyi Botond