Püspök a fronton – Majnek Antal mesél kelet-ukrajnai útjáról

Az út egyes szakaszain a drónok miatt háló alatt kellett közlekedniük. A fronttól mindössze 14 kilométerre fekvő településen szinte minden házon látszottak a harcok nyomai. Az emberek mégis visszatérnek, és megkezdték a helyreállítást. A püspök számára talán a legmegrendítőbb látvány az volt, amikor a település közepén asszonyokat látott virágokat ültetni. Másutt, egy érintetlen faluban azt mesélték: nem értik, miért kerülte el őket a pusztítás, de úgy hiszik, azért, mert mindenki imádkozott.

A temetőben közben több mint kétezer zászló jelezte a háború halottait. A sírokon fiatalemberek fényképei. „Miért kellett meghalniuk?” – teszi fel Majnek Antal a gyötrő kérdést.

Zaporizzsjában a püspökségen naponta 2000–2500 ember fordul meg segélyért. Többségük asszony; sokan gyerekekkel vagy idős szülőkkel menekültek el a frontról. Szerzetesek, szerzetesnővérek és önkéntesek éjszakánként több mint kétezer kenyeret készítenek, az emberek pedig órákon át sorban állnak egyetlen vekniért. Majnek Antal püspök beszámolójának ez a leginkább megrendítő pillanata, amikor megértjük azt is, miért fontos gondolni a Kelet-Ukrajnában szenvedőkre, segítséget nyújtani nekik.

Nemcsak a pusztításról esik szó, hanem arról a hitről is, amely sokak számára az egyetlen kapaszkodó maradt – és arról a kérdésről, amely a háborútól távol élőknek is szól:

Mit tehetünk mi azokért, akik ott maradtak?

Miért ültetnek a háború közepén virágot? Miért állnak egyetlen kenyérért órákig sorban? És mit jelent remélni ott, ahol a következő bomba bármikor becsapódhat? Mit jelent a rossz ellen folytatott küzdelem, az imádság, miért fontos a békeszerzők mellé állni? – A válaszokért érdemes meghallgatni Majnek Antal teljes úti beszámolóját.

Forrás: Bizony Isten YouTube-csatorna

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír