Püspöki áldás az etyeki templom és udvara felújított részeire – KÉPRIPORT

A „Budapest szőlőskertjének” is nevezett települést már az ősidőktől lakták, Kr. e.  9000-től az 1. század kezdetéig a Magyar-kút feletti Kakukk-hegyen és a Kálvária-dombon jött létre település. 379-ig egy római kolónia volt a helyén, majd a honfoglalásig hunok, avarok, eraviszkuszok éltek itt. 896 és 1326 között a falu a Csák nemzetség Fejér megyei birtokainak részét képezte. 1326-ban királyi birtok lett, a 14. század közepétől 1543-ig pedig a székesfehérvári káptalan tulajdonába került. 1543 és 1686 között török hódoltsági területként a budai szandzsákhoz csatolták.

1637-ben a jezsuiták komáromi rendházának adományozták a falut, akik 1720 és 1770 között 112 német családot telepítettek a községbe. 1777-ben pedig Mária Terézia Etyeket is az újraszervezett székesfehérvári káptalannak adományozta.

Az etyeki római katolikus egyházközség működéséről 1723 óta vannak adatok, amelyekből kiderül, hogy az addigra megnövekedett lakosságszámhoz képest a kicsi templom szűknek bizonyult, ezért 1814-ben a mesterségesen feltöltött dombon megkezdődött az új templom építése Rieder József tervei alapján, a helyi lakosok segítségével. Az építkezés 1816-ban fejeződött be, és ünnepség keretében Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel.

A főoltárkép Jakobey Károly alkotása: Szűz Mária látogatása Erzsébetnél. A középső freskó Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázolja, felirata: „Magyarországi Szent Erzsébet, a szegények pártfogója”.

A belső liturgikus tér átalakítására és márvánnyal való burkolására utoljára az 1980-as évek közepén kerül sor.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye; Zsámbékinfo.hu

Fotó: Ugrits Tamás

Magyar Kurír