Püspöki szentmise és keresztmegáldás a pécsi Donátusban

Advent harmadik vasárnapjának központi üzenete az öröm – mondta szentbeszéde elején Felföldi László püspök. – Életünk öröme annak biztonságát jelenti, hogy jó helyen vagyunk.

A mai ünnep arra hív, hogy az evangéliumi öröm lakjék a szívünkben, és így ez az öröm jelen legyen az egész világban.

Az emberi élet öröme azonban nem a gondtalanságból fakad – hangsúlyozta a főpásztor.

Az olvasott evangéliumi szakaszban (Mt 11,2–11) Keresztelő János tanítványait az a kérdés izgatja, hogy Jézus-e a Messiás. Ki ad választ a kérdésre, ki mondja meg számukra az igazat? Mai világunkban ezernyi információ ömlik ránk, melyeknek sajátos forrása az internet. Rengeteg állítás… De kinek van igaza?

Soha ennyire átláthatatlan, ennyire sötét nem volt még a világ. Mindenki mondja a maga véleményét, de ki mondja meg, hogy az adott helyzetben szülőnek, nagyszülőnek, idősnek, gyereknek, fiatalnak most mit kell tennie? Keresztelő János tanítványainak kérdése így ma érvényesebb, mint valaha:

Krisztus a válasz az emberiség kérdéseire, vagy valaki más? Erre mindenkinek magának kell válaszolnia

– emelte ki szentbeszédében a pécsi megyéspüspök.

Látjuk, hogy akik nem Jézus mellett döntenek, egy egész földrészt képesek kirabolni, szenvedésbe taszítani. Készülünk Mohács alapításának 500. évfordulójára, ahol egykoron szintén rettenetes rablás történt, bár más eszözökkel és módszerekkel. Ilyen a valóságunk – hangzott el a szentmise homíliájában.

Ugyanakkor a gyermekek mosolyt várnak, nem azt mérlegelik, hogy apa, anya szívén mekkora kereszt van, milyen nehéz nekik. Mosolyra, örömre, a szeretet biztonságára vágynak.

Az adventi örömnek, várakozásnak van egy igen fontos jellemzője: sohasem teljes – tette hozzá Felföldi László. – A várakozás életünk velejárója. A gyermeknevelésben is folyton jelen van a várakozás, minden életszakasznak megfelelően: a szülők várakoznak a gyermek megszületésére; arra, hogy elkezdjen beszélni, járni, egyre inkább önállósulni. Gyakran azzal áltatjuk magunkat, hogy már csak egyetlenegy dolog hiányzik az életünkből. De amint elérjük azt az egy dolgot,

újra és újra felfedezzük, hogy még mindig nem teljes minden. Azért, mert nem valamire, hanem valakire várunk.

Istenkapcsolatunkban gyakran úgy érezzük, hogy Isten hiányzik. Pedig nem Isten hiányzik, ő itt van. Az istenkapcsolatból az ember hiányzik – figyelmeztetett a főpásztor. – Amikor gyermekeink számára az élet értelmét keressük, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egy munkát, szakmát mutatunk nekik, az ember pedig kimarad belőle.

Számtalanszor olvashatjuk az Újszövetségben, hogy a tanítványok örültek. Örömmel mentek a mennybemenetel után, örömmel mentek pünkösd után, örömmel mentek az emmauszi tanítványok, az elküldött apostolok örömmel tértek vissza. Akár éheztek, fáztak vagy elfáradtak, akár betegségben szenvedtek, öröm volt a szívükben, mert tudták, hogy az Isten szeretetének és békéjének biztonságában vannak – mutatott rá Felföldi László megyéspüspök.

Az ünnepi szentmise után szeretetvendégségre várták a jelenlévőket.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír