Püspöki szentmise Szilárdfy Zoltán művészettörténész, áldozópap emlékére

Az evangélium szavai az önzetlen szeretetről szólnak, mert olyan szeretet, amely nem önzetlen, nem létezik. Számot kell vetnünk, mi igazán az Úr szerinti önzetlen szeretet bennünk, amit mindenkinek tovább kell adnunk. Nem könnyű ma ezt megélni, de mégis tisztán kell látnunk, mikor szeretjük csak önmagunkat, és mikor szeretjük valóban a másik embert úgy, ahogy Jézus tanított bennünket erre. Az önzetlen ember a másik javát és Istent keresi.

Amikor megemlékezünk Szilárdfy Zoltán atyáról, benne azt az embert láthatjuk, aki kereste Istent – kezdte beszédét a megyéspüspök, majd Szilárdfy Zoltán életpályájáról elmélkedve kiemelte: élete sajátos útján az Istent kereste, és bármerre szolgált az egyházmegyében, hívei megszerették, emlékét őrzik ma is, és felemlegetik szolgálatának éveit. Sokan ragaszkodtak hozzá, figyeltek tanítására és emlékeznek életpéldájára. Zoltán atya ragaszkodott szívében és lelkében az édesanyjához és kedves híveihez, tanítványaihoz, akiket az egyetemen tanított, és elkötelezetten ragaszkodott Egyházához. Isten engedi, hogy keressük – hangsúlyozta a főpásztor. – Zoltán atya Őt kereste tanulmányaiban, amikor teológiát, filozófiát tanult, a vallásos gondolkodás útjait járta. Mindig többet akart megragadni Istenből, kereste Őt papságában, amikor szolgálta a híveket, kiszolgáltatta a szentségeket, és amikor tanította a fiatalokat. Megtalálta Istent a művészetekben, a szépségben, és megtalálta a jóságban is. Művészettörténész lett, és a szépségen keresztül nemcsak a harmóniát látta, hanem a szépség mögött minden szépség forrását, az Istent találta meg. Tanúságot tett hitéről növendékei előtt, amikor Isten felé próbálta terelni őket, megláttatni, megmutatni nekik a Mindenható Urat. Szerette a szépet oly módon is, hogy gyűjtötte a szép és értékes tárgyakat, amelynek egy jelentős része a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumba került.

A megyéspüspök végül Szilárdfy Zoltánt olyan példaként állította a hívek elé, aki a nyugtalan szív szeretetével kereste az Istent, akinek a Szentlélek megnyitotta a szemét, hogy meglássa az Urat a szépségben, a jóságban, az emberi kapcsolatokban.

Nekünk is mindenben meg kell találnunk Istent, és másokat is segítenünk a vele való találkozásra – buzdított a főpásztor. A szentmise végén imádkozott a fehérvári rózsafüzér-társulat elhunyt és élő tagjaiért, és azért, hogy Szilárdfy Zoltán az Isten színelátásában, az örök boldogságban élhessen.

Szöveg: Berta Kata

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Kovács Marcell

Magyar Kurír